A rövid orr, a lapos arc, a feltűnően rövid végtagok vagy a jellegzetes fülforma egyes kutya- és macskafajták meghatározó külső jegyei. Ezek a tulajdonságok sokszor éppen azok, amelyek miatt az adott fajta népszerűvé vált, ám bizonyos esetekben komoly egészségügyi következményekkel járhatnak.
Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) október 16-án online szakértői egyeztetést tartott a kutyák és macskák genetikájának, testalkatának és jóllétének összefüggéseiről. A találkozó középpontjában az úgynevezett szélsőséges testalkati jellemzők álltak, különös tekintettel arra, hogyan lehet tudományosan meghatározni és mérni az általuk okozott egészségügyi kockázatokat.
Az egyeztetés aktualitását az Európai Unió új, a kutyák és macskák jóllétéről és nyomonkövethetőségéről szóló rendelete adta. A 2026 júniusában elfogadott jogszabály első alkalommal teremt közös uniós követelményeket a kutyák és macskák tenyésztésére, tartására és kereskedelmére.
A rendelkezések egyik fontos eleme a káros örökletes tulajdonságok továbbadásának megelőzése.
Hol a határ?
A szakértők előtt álló egyik legnehezebb feladat annak meghatározása, hogy egy testalkati sajátosság mikor tekinthető túlzottnak. Önmagában ugyanis egy rövid orr vagy szokatlan testarány még nem feltétlenül jelenti azt, hogy az állat egészsége károsodott.
Jól ismert példa a rövid koponyájú, úgynevezett brachycephal kutyafajták helyzete. Az angol és francia bulldogoknál, valamint a mopszoknál a megrövidült arckoponya gyakran együtt jár a felső légutak anatómiai rendellenességeivel.
A szűk orrnyílások, a megnyúlt lágy szájpadlás és más elváltozások megnehezíthetik a légzést, ronthatják a terhelhetőséget, és növelhetik a túlmelegedés veszélyét.
Az érintett kutyák egy részénél a légzéshez szükséges erőfeszítés már nyugalomban is fokozott, fizikai aktivitás vagy meleg időjárás esetén pedig súlyosbodhat. A rendellenességek összességét brachycephal obstruktív légúti szindrómának, röviden BOAS-nak nevezik.
Macskáknál szintén találhatók olyan örökletes küllemi tulajdonságok, amelyek állatjólléti szempontból aggályosak. A skót lógófülű macskák jellegzetes fülformáját például egy porcszövetet érintő genetikai változat okozza. Ez nemcsak a fül alakját módosítja, hanem a végtagok és az ízületek fejlődését is befolyásolhatja, fájdalmas csont- és porcrendellenességek kialakulásához vezetve.
