A kutatók szerint azonban ahhoz, hogy ezek a védett területek hosszú távon is segíteni tudják a madarakat, nem elég magukat a parkokat védeni. A parkok határain túli területek állapota legalább ilyen fontos – írja a Phys.org. Ez a legfontosabb következtetése annak a tanulmánynak, amely október végén jelent meg a Landscape Ecology című folyóiratban.
A Michigan State University kutatói, Elise Zipkin kvantitatív ökológus és doktorandusza, Bruna Amaral 17 évnyi madármegfigyelési adatot elemeztek. Az adatokat 2006 és 2023 között gyűjtötték az Egyesült Államok északkeleti részén található nyolc nemzeti parkban.

Fotó: Jürgen, Pixabay
A Nemzeti Park Szolgálat önkéntesei minden évben, a nyári költési időszakban ugyanazokra a helyekre térnek vissza, és feljegyzik az összes hallott madarat. A megfigyelők így olyan hangokat is rögzítenek, mint a pehelyharkály magas, éles „pik!” kiáltása, az erdei fülemülerigó fuvolaszerű éneke vagy a koronás hartasztjáró ismétlődő kiáltásai.
A kutatók emellett azt is vizsgálták, milyen az erdők szerkezete a parkokon belül és kívül, különböző léptékekben: a madarak észlelési helyétől számított 400 méteres körzettől egészen a teljes környező megyéig.
Ugyanakkor az egyes fajoknak eltérő igényeik vannak. Egyes fajok jobban kedvelik a cserjés, bozótosabb területeket, míg másoknak fontos a vastagabb törzsű, koros fák jelenléte.
A helyi erdő állapota tehát fontos volt, de csak a történet egyik része. Amikor a kutatók különböző léptékekben vizsgálták a környezetet, azt találták, hogy a parkokon kívüli, nagyobb táj még fontosabb lehet, mint maga a parkban található erdő.
Az amerikai fakuszok például nagyobb valószínűséggel választották azokat a parkokat, amelyeket kívülről nagy, idős fákból álló erdők és nyíltabb aljnövényzet vett körül. Az már kevésbé számított, hogy milyen volt az erdő szerkezete magában a parkban.
„A 16 vizsgált madárfaj többségénél a parkokon kívüli erdők állapota volt a legfontosabb tényező annak meghatározásában, hogy egy faj jelen lesz-e az adott területen” – mondta Amaral.
Ennek egyik oka az lehet, hogy a fiókáknak a kirepülés után el kell hagyniuk a fészket, és fokozatosan önállósodniuk kell, mielőtt készen állnak a vonulásra. Ehhez biztonságos környezetre van szükségük.

Fotó: Studio Friluma, Pixabay
Nem elég megvédeni a parkokat
A madarak védelme érdekében fontos annak megértése, hogy a védett területek környezete milyen távolságig és léptékig befolyásolja a madarakat. Észak-Amerikában – és a világ számos más pontján is – egyre több erdőben költő faj állománya csökken. Egy Zipkin és kollégái által vezetett kutatás arra jutott, hogy sok faj állománya még a védett területeken is csökkenő tendenciát mutat.
A kutatás eredménye természetesen nem jelenti azt, hogy a nemzeti parkok ne lennének hasznosak a madarak számára – hangsúlyozta Zipkin. A védett területek menedéket nyújthatnak a madaraknak és más állatoknak az olyan veszélyekkel szemben, mint a vadászat, az építkezések és más emberi tevékenységek.
„Kutatásunk azt mutatja, hogy sajnos nem elég ezeket a parkokat elszigetelten kezelni” – mondta Amaral. „El kell kezdenünk a parkok határain túl is gondolkodni.”
A jó hír az, hogy mi magunk is sokat tehetünk. Az eredmények szerint a magántulajdonban lévő területek – még a viszonylag kis méretűek is – javíthatják a védett területek hatékonyságát.
„A kutatás azt mutatja, hogy bármi, amit az emberek azért tesznek, hogy a kertjük, a gazdaságuk vagy más magántulajdonú területük barátságosabb legyen a madarak számára, a környező védett területekre is pozitív hatással lehet” – mondta Zipkin.



