Testalkatuk életmódjuknak megfelelően alakult. Ismerünk fán, cserjéken, fűcsomókon élő fajokat. Ezek teste kicsi, lábaik hosszúak, az utolsó íz szélesebb. Gyakran építenek maguknak búvóhelyet, úgynevezett lakócsövet. Léteznek talaj alatt élő fajok is, melyek mély üreget ásnak. Ezek zömök testalkatúak, és ide tartozik a legnagyobb méretűre növő faja, a Theraphosa blondi is. Vannak továbbá a talaj felszínén élő madárpókok, melyek többnyire egy fedezéket nyújtó tereptárgy alatt húzzák meg magukat.
Kezelés szempontjából könnyebb lehet a dolgunk azokkal a dél-amerikai fajokkal, melyek zavarás esetén is csak ritkán marnak, inkább elbújnak vagy a levegőbe „seprik” irritáló potrohszőreiket. Ezek bőrpírt, tüsszögést, viszketést ugyan okozhatnak, de semmiképpen nem veszélyesek. Tehát „első madárpóknak” valamilyen dél-amerikai, talajfelszínen élő fajt javasolnánk a Grammostola vagy a Brachypelma nemzetségből. Az ide tartozó fajok egyedeit egy 30 cm-es csipesz és egy salátásdoboz segítségével könnyű kezelni, illetve gyakrabban „mutatják” magukat, nem úgy, mint a színpompás, fán élő, ám jóformán láthatatlan rokonaik.
Gyakorlatilag csak néhány tenyérnyi területen élik le az életüket, kivételt képez ez alól, ha valami megzavarja őket. Túl nagy helyen tartva eltűnnek a szemünk elől, és táplálékukat is nehezen találják meg. A madárpókok elhelyezése egyesével lehetséges. Terráriumukra felfelé nyíló, úgynevezett guillotine-rendszerű ajtót szokás építeni. Ezt – az üveg súlyánál fogva – a nagyobb állatok sem képesek felnyitni, ugyanakkor mi is nehezebben felejtjük nyitva. A szellőzőfelületnek fémhálóból kell készülnie, mert a műanyagot a pókok kikezdhetik. Nagyjából 5 cm vastag, tőzeges talajt és néhány tereptárgyat igényelnek, melyeket adott esetben a pókok építkezésre is felhasználhatnak. A berendezést előzőleg érdemes a külső élősködőktől mentesíteni, ha tudjuk, hőkezeléssel fertőtlenítsük, mert a vegyszerek a pókokra nézve is ártalmasak. Nagyjából 26 °C körüli hőmérsékletet igényelnek.
Táplálásukra a nekik megfelelő méretű rovarok a legalkalmasabbak. Amennyiben a felkínált táplálékot nem fogyasztják el egy éjszaka alatt, akkor azt távolítsuk el a terráriumból. Egy tücsök például akár le is petézhet a talajban, ha pedig a pók esetleg vedlés előtt áll, a tücsök mindenképpen megzavarhatja ebben a folyamatban. Vedlés idején ugyanis ezek az állatok már nem táplálkoznak, és ilyenkor nagyon sebezhetők. Gyakran, külön búvóhelyet is készítenek maguknak erre az időszakra. A vedlést követően aztán újra intenzíven táplálkoznak. Az ivarérett kor eléréséig 10-12 alkalommal vedlenek. Utolsó vedlésüket követően a hímeken megjelennek a jól látható ivarszervek is. Ettől kezdve ők már nem táplálkoznak, csak a nőstényeket keresik. Éppen ezért rövidebb életűek, mint a nőstények, amelyek akár a 10 év feletti kort is megérhetik.
Bár a madárpókok hivatalosan nem számítanak veszélyes fajoknak, ne feledjük, hogy méreggel ölő állatokról van szó. Ezért ne nyúljunk hozzájuk kézzel, még akkor sem, ha bizonyos képi felvételeken veszélytelennek tűnő attrakciókat látunk. A Brachypelma nemzetség fajai a Washingtoni Egyezmény II. függelékének és az EU-s rendszer B. kategóriájának hatálya alá tartoznak.
Ferencz Balázs Roland
