„Tavaly decemberben fogadta el a Parlament az új bortörvényt. Kerettörvény, így a végrehajtási rendeletek jelölik ki pontosan a lehetőségeket és a jogokat”- magarázta Légli Ottó, hogy a kidolgozás folyamatban van. A rendszerváltás kezdetén élt meg az ágazat egy jelentősebb bortörvény átalakítást, ami a megváltozott társadalmi, politikai viszonyokra reflektált.
A következő időpont, az uniós csatlakozás sok szempontból izgalmas volt. „Ennek kapcsán számtalan vélemény fogalmazódott meg a családban” – vette személyesre a hangot, volt aki lehetőségként fogta fel, más inkább aggodalommal szemlélte. Ma is kérdés, vajon az ágazat felkészült a tagság szülte kihívásokra?
A csatlakozást követően óriási változások tanúi lehettünk, elég csak az ültetvények kivágására gondolni. A szakember véleménye szerint az akkori uniós tárgyalóknak szerencsésebb lett volna mennyiségi – hektoliter vagy mázsa –, mintsem területalapú kvótát kikötni. Az ágazat helyzetét a termelési, ökológiai alapok alapvetően határozzák meg, szőlőt nem lehet bárhol művelni. Ezen a területen veszteségeket szenvedett az ágazat, ugyanakkor a területi csökkenés egész Európára jellemző.
Az is igaz, a csatlakozás óta az ágazatot pályázati lehetőségek segítették. A szakmát hosszútávú gondolkodás jellemzi.
– hívta fel a figyelmet a HNT elnöke, az utóbbi 10-15 évben sikerült megújulnia az ültetvényeknek, ami Európában bárhol megállja a helyét – ha megfelelő színvonalon művelik.
Az ágazatba is betört a digitalizáció, ez jelenti a jövőt. Zajlik az ePincekönyv tesztelése, gyűlnek a borvidékekről a termelői észrevételek, javaslatok. Kezdve a jelentési határidőktől addig, hogy milyen mélységű legyen az adatszolgáltatás.
A másik, a már működő rendszer a HEGYÍR – a Hegyközségi Információs Rendszer -, amely táblaszintű nyilvántartást biztosít, ebben vissza lehet nézni a legalapvetőbb szakmai adatokat. Nem kérdés, hogy napjainkban gyors és pontos információkra van szükség. Az európai szabályozás mellett ott találjuk a bortörvényt és a hegyközségi törvényt. Ez adja a keretet a munkához.
A felszabaduló energia pedig arra fordítható, hogy minél jobb legyen a magyar bor. „A bor jövedéki termék, bár napjainkban Magyarországon jövedéki adót nem fizetnek a termelők. Ez alól kivételt jelent a pezsgő”- magyarázta Légli Ottó a pincekönyv, az ePincekönyv jelentőségét.
Minden adatot be kell vezetni a pincekönyvbe. Ez alapján származási bizonyítványt kell kérni, így vissza lehet vezetni például, hogy az adott település, adott helyrajzi számán mi az eltelepített fajta, annak kora, nagysága. Legfontosabb a szüret időpontja, mennyisége. „Önbevallásról van szó, de itt a kulcsszó a hitelesség és a bizalom”- erősítette meg, hogy akár a fogyasztó is meg tudja keresni, az általa megvásárolt palack bor, melyik táblában született. A bor száz kilométerekkel távolabb is kóstolható, de az érdeklődőbbek vissza akarnak menni a „bölcsőhöz”, látni szeretnék az ültetvényt. A Kárpát-medence,
A pincekönyv eddig papíralapú volt, de eljött az ePincekönyv ideje. Természetesen 1000 hektoliter alatt opcionálisan választható, valaki marad-e a réginél, vagy az újra vált. Az adatok a szakmaközi szervezetnek, az érintett hatóságoknak, az agrárminisztériumnak szolgálnak információval. Ennek működése az ágazat szereplőinek is alapvető érdeke.
A HNT 2014 óta szakmaközi szervezetként is működik, azóta sokat tettek a magyar bor presztízsének növelése érdekében. Első lépésként az import borokra 30 forintos járulékot vetettek ki, hiszen abban az időben közel 500 ezer hektoliternyi – a hazai termelés mintegy hatoda – „egyszerű” bor jött be az országba. Az uniós borjog szerint 9 alkoholfok feletti, szőlőből erjesztett nedű a bor definíciója. Ugyanakkor a meghatározást nem csak az alkoholhoz kellene kötni, hanem a benne rejlő élményhez. Nem könnyű feladat. Ugyanakkor vannak törekvések, hogy ezt az alkoholfokot még lejjebb vigyék. Bár mi magyarok sem iszunk már a régihez hasonló „tüzes” borokat, de van egyféle elvárásunk.
Az elmúlt év két piacszervezési intézkedést is hozott. Néhány éve megfogalmazták az ágazati stratégiát, felmerült a kérdés, mi legyen a jövő: a homogén, nagy tömegű bor, vagy a helyi adottságokat kihasználó egyediség. Nem bíztak meg egy céget a stratégia kidolgozásával, hanem maga az ágazat szülte meg. Felállították a prioritási sorrendet, aminek eleje a biológiai alapok, azaz a szaporítóanyag, s ebben szerepel a fajtakutatás, a fajtafenntartás is. „A világ jelentős szőlőtermelő országai ugyancsak érdeklődnek a hazai nemesítésű innovatív fajtáink iránt”- mutatott rá a szakember, hogy a biológiai alapok kérdésében szakmai körökben egyetértés mutatkozott. Még az eltelepített oltványok után fizetendő 10 forint hozzájárulásban is.
A másik intézkedés, az Országos Bormarketing Stratégia és Akcióterv, illetve az Országos Bormarketing Alap már több „megjegyzést” kapott. Literenként 1 forintos díjat fogadtak el a C származási bizonyítvány alapján forgalomba hozott borok után, függetlenül attól, hogy Eu-n belül vagy kívül értékesítik. A megalakult Szakmaközi Bormarketing Bizottságba a HNT elnöksége delegál három személyt, kettőt egyéb tagszervezetek. Javaslattal élnek a HNT elnöksége és a küldöttgyűlés felé. Ebben már fontos elemek fogalmazódtak meg, mint a termelői szemléletváltás, a borfogyasztás csökkenésének megállítása, az alacsony borárak emelése, a fogyasztói bizalom erősítése… Amint összeáll a rövid illetve hosszútávú terv, megbíznak egy ügynökséget, marketing szakembereket, akik segítenek a megvalósításban.
– hangsúlyozta a HNT elnöke, hogy az utóbbi időben ebben szerepet játszott a pandémia is. Az ezer forintos bruttó polci ár alatt egy szupermarketban kevésbé tapasztalható a visszaesés, mint a drágább kategóriában. „Még nem látni a koronavírus hatásának végét, de jelentős gazdasági kárt okozott az ágazat szereplőinek”- jegyezte meg Légli Ottó, elsősorban a kisebb, családi pincészetek sínylették meg. A 2019-es turisztikai csúcsszámok után – mivel komoly fogyasztói réteget jelentenek a hazánkba látogató külföldiek – ma szembesülni kell ezek hiányával.
