Normal
0
Tavasszal megkezdődnek a kutyás programok, kiállítások, vizsgák, ilyenkor a vadászkutya-kiképzők is egyre gyakrabban megjelennek a vadászterületeken, hogy kutyáikat olyan új élményekkel, ingerekkel ismertessék meg, amit az udvaron nem tudnak elsajátítani.
Kinn a területen azonban kutyasétáltatók tűnhetnek fel a határban, a lovaglás szerelmesei a közelünkben ügethetnek el lóháton, és a vad ifjú nemzedéke is felelevenedik a jó idő érkeztével.
Ezek az új ingerek kíváncsivá teszik a kutyát, beindítják ösztöneiket. Emiatt a folyamatos kontroll elengedhetetlen a vadászterületen történő gyakorlás során, hiszen a gyakorló is felelősséggel tartozik a vadállomány iránt.
Ajánlatos megkérni a vadászatra jogosultat, tűzze ki azt a területrészt, ahol úgy lehet a kutyákkal dolgozni, hogy minimálisra szűkítsük annak az esélyét, hogy a gyakorló kutya széttörje a fácántojásokat, megfogja a még repülni nem képes fácáncsibét, nyúlfikat. Az ilyen helyzeteket érdemes kerülni! Ugyanakkor egy jól képzett, fegyelmezett vadászkutya munkája a vadászatokon a vadászatra jogosultnak és vadásznak is közös érdeke – ennek pedig feltétele a területen való rendszeres gyakorlás, az esetlegesen megtörténő járulékos veszteséggel…
A szakemberek arra ösztönzik a vadászatra jogosultakat és a vadászkutya-kiképzőket, hogy dolgozzanak össze.
Tartsák szem előtt azt a közös érdeket, hogy jól képzett, fegyelmezett vadászkutyákra volt, van és lesz is szüksége a vadásztársadalomnak ahhoz, hogy eredményes, minimális veszteség mellett zajló vadászatokat folytasson. Gyakorlás és képzés nélkül márpedig jó vadászkutya csak úgy nem terem…
