Indonéziát több mint 18 ezer sziget alkotja, ennek egyike az utóbbi időben egyre nagyobb figyelmet érdemlő Bali. A szigetnek több mint 4 millió lakosa van, és itt él Indonézia hindu kisebbségének nagy része, a balinézek, aránya 89 százalék. Ezek az adatok azért is fontosak, mert segítenek megérteni a sziget varázsát.
A természet mesebeli, szigetet vulkánok, trópusi erdők és rizsföldek, tengerparti öblök uralják, amelyek között hindu ősi templomok bújnak meg. Nem csoda, hogy az egyik húzó gazdasági ágazat az idegenforgalom, a másik a mezőgazdaság, benne pedig a rizstermesztés.
Az eső valóban mindennapos, szerencsére többnyire éjszaka esik, de váratlanul napközben is leszakad az ég néhányszor. Pár nap után már nem törődünk vele, hiszen mindeközben 28-30 Celsius-fokos a levegő.
Ha elhatározzuk, hogy nem csak egy szállodai medence partján koktélozva töltjük az időt a szigeten, hanem felfedező útra indulunk, nehéz olyan útszakaszt találni, ahol nem suhanunk el több festői, képeslapra illő rizsterasz mellett.
Kis csapatunknak kisbuszt bérelünk,a sofőrünk egyben helyi idegenvezető is, aki tudja a rejtett utakat, a legjobb útmenti babi guling, sült malacos ebédelő helyeket, a gyümölcskóstolókat. Türelmesen félrehúzódik és elengedi a kis hegyi úton haladó színpompás, hétvégi vallási szertartás felvonulását.
És elvisz bennünket, az egyik legszebb területre, a Jatiluwh falu közelében lévő rizsföldekre, és Ubud városa mellett lévő Tegallalang rizsteraszaira. Turistalátványosságnak is is kiváló a harsogóan zöld teraszos domboldalak, amelyek akár 10 szintes teraszrendszert is alkotnak, de a helyieknek ez a munkájuk és a megélhetőségük, így szemtanúi lehetünk annak a küzdelemnek, ahogyan még ma is jobbára kézzel művelik a vízzel borított teraszokat.
Ez a rendszer tíz évvel ezelőtt felkerült az UNESCO világörökségi listájára.
Indonéziában a rizs a legfőbb élelmiszer, mivel nincs kenyér, ez adja az étkezés alapját. Bármilyen ételt is kérünk, egy adag rizs jár hozzá. Ez a kísérője a húsoknak, halaknak, ezzel fogyasztják a leveseket, és számos édesség is készül belőle.
Balin több száz templom van, egy utazás nem elegendő arra, hogy akár csak töredékét is lássuk, és nem is föltétlenül fontos, de van néhány építészetileg és a kultúrtörténeti szempontból kiemelkedő, amit semmiképpen nem érdemes kihagyni.
A Pura Besakih, Bali legszentebb temploma, szintén megtalálható az UNESCO listáján, és amely az egyik legnagyobb figyelmet az 1960-as években kapta, amikor a fölötte magasodó több mint 3000 méter magas Agung vulkán pusztító kitörését csodával határos módon túl élte.
Megállunk az ég felé törő hatalmas lépcsősorok aljában és egy pillanatra és valóban kicsinek és jelentéktelenek érezzük magunkat.
A Pura Taman Ayun, a vizek és kertek temploma. Vizesárkok, tavak és meghitt kis kertek veszik körül. A főépületet pavilonok övezik, az egyikben éppen hagyományos fatüzeléses kemencében készültek az ételek a másnap kezdőd több napos vallási ünnepre.
A Tanah Lot templomhoz későn délután érkezünk, és nyüzsgő forgatagba kerülünk egy vallási ünnep miatt. Sokan és türelmesen állnak sorba a fő pavilon előtt az isteneknek hozott ajándékaikkal és áldozataikkal. A ceremóniát hagyományos zene kíséri. A tengerparton álló templom a fantasztikus tengeri kilátásról és naplemente látványáról is híres.
Amikor az itt készült fotókat néztem, biztos voltam benne, hogy photoshoppal dolgoztak rajta. Ha nem látom a saját szememmel, nem hiszem el, hogy léteznek ilyen színek, létezik ez a látvány. Mindenki, aki ott állt, a világ minden tájáról, a hatása alá került.
Nagy élmény a madárparkban eltölteni egy napot, ahol 250 madárfaj több száz képviselője él egy helyen, eredeti élőhelyükhöz hasonló, esőerdőnek kialakított parkban.
Változatos a botanikai gyűjteménye is, több, mint 50 pálmafajta, ritka trópusi gyümölcsfák, bambuszok és kaktuszok láthatók.
Az Ubudban lévő majomerdőben nem csak a makákók érdekesek, a város közepén hamisítatlan őserdőbe csöppenünk, ősi fák, áthatolhatatlan lián falak, koi pontyokkal teli kis tavak, és fáról fára ugráló majmok között bolyonghatunk.
Innét kilépve Bali művészeti és kulturális központjában találjuk magunkat. Ubudban elképesztő mennyiségű ajándéktárgy, kézműves ékszer, egyedi ruhák, képzőművészeti alkotás várja, hogy felfedezzük. A városban és környékén számos művészeti múzeum és galéria található, egy külön utazás célpontja is lehetne a rizsföldek és meredek szakadékok közé ékelődött régió.
Mivel tömegközlekedés nincs, ezért milliónyi motor lepi el a nem túl sűrű úthálózatot. Egy robogón komplett családok utaznak, vagy négy főből álló baráti társaság és menet közben mindenki az emailjeit csekkolja. Komplett kőművesbrigádok teljes felszereléssel, létrával, vödörrel közlekednek az építkezésre. Olykor egy centiméter se választja el az sávban lévő autót, a motoron álló kisgyerektől. És számunkra minden fordítva történik, a baloldali rendnek köszönhetően. Rémísztőnek tűnik, de balesetet nem láttam. 
Az utazó, legyen egy turista látványosságnál, vagy egy kis faluban a hegyekben, ugyanazt a kedvességet tapasztalja.
Bár erről megoszlanak a vélemények, több blogban is írnak arról, hogy ezt azért teszik, mert turista vagy és pénzt remélnek. Én értékeltem a mosolyt és a kedvességet, nem éreztem tolakodásnak az érdeklődésüket, kifejezetten hangulat javító. A fantasztikus természet, a csodás óceánpart, az állandó meleg és a kulturális gazdagság mellett bizonyára ez is hozzájárul ahhoz, hogy sok oda látogatót szinte „beszippant” a sziget és úgy döntenek, hogy hosszabb időt töltenek ott, vagy egyszerűen csak egy oda szóló repülőjegyet vesznek.
