Az édes csillagfürt (Lupinus luteus) magas fehérje és rosttaralommal rendelkezik, szénhidráttartalma és glikémiás indexe pedig alacsony. A csillagfürt fajok és fajták különféle éghajlatokon könnyen termeszthetők. Azonban
Egy nemzetközi kutatócsoport azonban nemrég megtalálta az „édességért” felelős gént, amitől a növény alkaloidtartalma alacsonyabb lesz. Ezzel pedig lehetővé vált, hogy nagyobb hangsúlyt kapjon a csillagfürt az élelmiszeriparban – olvasható a Phys.org tudományos hírportálon.
Kutatás a megfelelő íz után
Nagyjából száz évvel ezelőtt német növénynemesítők találtak egy olyan természetes csillagfürt mutánst, melynek termése édes, mivel keserű alkaloidtartalma igen alacsony. Ezt felhasználva fogyasztásra és takarmányozásra alkalmas változatokat nemesítettek a fehér csillagfürtből (Lupinus albus), a kék csillagfürtből (Lupinus angustifolius – ezt termesztik Ausztráliában, a világ legnagyobb csillagfürt-termelő országában), és a kevésbé gyakori édes csillagfürtből (Lupinus luteus).
Az elmúlt ötven évben a csillagfürtöt egyre inkább a haszonállatok takarmányozására használták. Az édes csillagfürt alkalmas erre a leginkább, mivel nincs szükség alapos tisztításra ahhoz, hogy felhasználható legyen. Emellett pedig egyre gyakrabban fogyasztják az emberek is – mi azonban érzékenyek vagyunk a keserű ízre.
Génkeresés
A kutatáshoz dániai tudósok tanulmányozták a különböző alkaloidák biokémiáját mind az édes, mind a keserű fajták esetében. Az alkaloidák közötti különbségek elemzésével már következtetni lehetett a velük kapcsolatos génekre.
Összesen 227 fehér csillagfürt változat esetében vizsgálták az alkaloidok mennyiségét. Ezután genetikai elemzést végeztek, és megpróbálták összekötni a genetikai markereket az alacsony és magas alkaloidszintekkel.
A legígéretesebb gén esetében aztán több DNS-markert terveztek, hogy kiderítsék, milyen szekvencia változása van hatással a növény alkaloidtartalmára. A kemény munka pedig meghozta az eredményt, mivel végül igen erős kapcsolatot fedeztek fel a változó alkaloid szint és egy bizonyos génszekvencia változásai között.
Még hátra volt azonban annak megerősítése, hogy ennek a génnek a variációja más csillagfürtfajtáknál is befolyásolja-e az édességet. Néhány más növénynél ezt egyszerűen a génmódosítás eszközével lehetne vizsgálni, azonban a csillagfürtöknél ez különböző okok miatt nehézkes. Egy Traitomic nevű cégtől kértek segítséget, amely keskenylevelű csillagfürt fajták magjait vizsgálta. Itt kerestek egy olyan fajtát, mely a tudósok által a fehér csillagfürtből kimutatott mutációval rendelkezett. A tesztek pedig megerősítették, hogy ennek is alacsony volt az alkaloidtartalma – ezzel pedig bebizonyosodott, hogy valóban a csillagfürtök „édesség génjét” sikerült feltárni.
Megbízható jelző
A gyakorlatban az édes fehér csillagfürt termesztése kissé trükkös lehet. Számos különböző fajta létezik, amelyek különböző alacsony alkaloidtartalmat eredményező génekkel rendelkeznek. Azonban ezek keresztezéséből akár keserű csillagfürt is származhat.
Jelenleg Ausztráliában elsősorban kék csillagfürtöt termesztenek, egyrészt azért, mert az ágazatnak nehézséget okozott, hogy a fehér csillagfürtből fogyasztható változatot hozzon létre, másrészt pedig ez utóbbit az antraknózis nevű gombás betegség is sújtotta. Most azonban a fehér csillagfürt esélyt kap arra, hogy visszatérjen a termesztésbe.
A tudósok elképzelése az, hogy a magas fehérjetartalmú, ellenálló szántóföldi növényt egyre inkább emberi fogyasztásra szánva termesszék.
