Kovács Zitát a kötelességtudat vonzotta vissza a szőlőhöz, a borhoz. Édesapja építgette a családi gazdaságot, s úgy gondolta, jó lenne, ha valaki továbbvinné. Ez motiválta, amikor a főiskola utolsó évében hazaköltözött, hogy segítsen a vállalkozásban. A kötelességtudat szerelemmé vált a javából. „Nem is értem, miért nem volt már az elejétől evidencia számomra, hogy az ágazatban fedezzem fel magamat” – nyugtázta a szakember.
Gyermekkorában az egész nyarat a nagyszülők szőlőjében töltötte, az volt a játszótere, így életének szerves részévé vált.
A magyar-történelmet kedvelő, írni szerető fiatal lány viszont a média világában kezdett elmerülni. Egy kereskedelmi tévécsatornánál eltöltött másfél év érlelte meg benne a döntést, hogy hosszú távon mégsem ez az ő világa. Közben pedig – mintegy figyelmeztetésként – a hétvégi kóstolások terelték a figyelmét a bor felé. A családi vállalkozás a lehetőségek tárháza még egy humán beállítottságú személy előtt is, a honlap elkészítése, a címkék megtervezése megannyi izgalmas – és önálló – feladat.
A szőlőre kevés ideje marad, így ha kérdik, akkor a bort nevezi meg érdeklődése középpontjának.
A Kovács és Lánya Borászat 110 hektáron gazdálkodik Gyöngyöstarján határában, bár ebből nem mind termő, 30 hektáros etapokban válnak szüretre kész ültetvényekké, az utolsó befutót 2021-re várják. Így 2019-ben mintegy 60 hektár termését szedik le. Ennek kisebb részét szőlőként értékesítik, de céljuk, hogy a teljes mennyiséget maguk dolgozzák fel. Ma ehhez még kicsi a gyöngyöstarjáni pince kapacitása, éppen egy beruházás közepén tartanak.
Régebben a mátrai szőlők egri borként látták meg a napvilágot, kevesen ismerhették meg az itteni borok egyediségét. A rendszerváltást követően közel két évtizeden keresztül alig hallhattunk róla, a hagyományos családi borászatok viszonylag későn jelentek meg. „Büszkék vagyunk arra, hogy hazánk második legnagyobb borvidékén dolgozunk” – jegyezte meg, hogy a nagysága és az adottságai miatt nem is lehet néhány fajta mögé berendezkedni. Ugyanakkor a stílust határozottabban kellene definiálni.
Napjainkban a termékleírások áttekintése, felülvizsgálata zajlik. „Mintha eddig fordítva ültünk volna a lovon, a Mátra superior helyett a termékpiramis alját kellene megfogalmazni” – az alapokig kell visszanyúlni, hogy a rendszer biztos lábakon álljon. A legalsó szegmens – nem hazudtolhatja meg magát a borvidék – az illatos tételeké: az Irsai Olivér, a muskotályok, a Tramini. Ezekből található a legnagyobb felület a borvidéken, ezekkel lehet a fiatalos, könnyed stílust hangsúlyozni. A következő szintben fontos szerepet kap a Hárslevelű, akár fahordós érleléssel. Ezzel talán Tokaj mellett a fajta hely adta egyedisége is figyelmet kaphatna. A vörösöknél ugyanezt jelenti a Kékfrankos. Ha ez a két szegmens kitelik, akkor lehet a top kategóriát meghatározni. Itt viszont már helyet kaphat az Olaszrizling, a Szürkebarát is.
A borvidék ma 6300 hektáros, s az elmúlt évek telepítési lázának nem csak az előnyeit élvezhetik.Országos szinten túltermelés tapasztalható, termőre fordultak azok az ültetvények, melyek a szerkezetátalakítás segítségével jöttek létre. „Nem is ezekkel van baj, hiszen tudatosan telepítették őket” – hívta fel a figyelmet, hogy még mindig sok az elavult, nem piacos fajtákkal létrehozott birtok. Ma túlkínálat van szőlőből, ám ha a borvidéken kiesett egy nagy felvásárló, mindig megjelent egy másik. Ma a Danubiana Kft. adja a borvidék biztos alapját. Ám változtak a piaci igények, a cégnél tulajdonosváltás zajlott le, s az a nagy mennyiségű Rizlingszilváni, amely a német piacon elfogyott, a franciáknak már nem kell.
Jellemzően nagy táblák, elaprózódott tulajdonszerkezet jellemzi a borvidéket. Nagyréde a legnagyobb hegyközség – több mint 1000 hektár –, ahol a hajdanvolt szőlőket málna váltotta, s ma ismét szőlő virul a táblákban. A szakember kiemelte, hogy a Mátrában szépen művelt ültetvényekkel találkozhatunk.
A mai napig a borvidéken megtermelt szőlő harmada más borvidékekre kerül, és nem mátraiként forgalmazzák. Az érdektelenségből Szőke Mátyás Év bortermelője-díja talán kicsit rájuk irányította a figyelmet.
A Mátrát kezdik felkapni, a vájtfülű fogyasztók számon tartják a borokat, a borászokat, ennek köszönhetően pedig egyre több vállalkozás lát perspektívát a borvidékben.
Egyre több a közös megjelenés a borkedvelők előtt, ami hozza az ismertséget. Sokan kérnek kifejezetten mátrai borkóstolót, szeretnének új dolgokat felfedezni, keresik a friss élményeket. A Mátra pedig tálcán kínálja magát. Jó adottságok, kiváló alapanyag, korszerű technológia, ehhez viszont sok marketing hiányzik.
„Ha nincsen elég szállás, nem jönnek, amíg viszont nem jönnek, nem lesz szállásbővítés” – magyarázta, hogy ebben lenne szerepe a marketingkommunikációnak. Amióta elfoglalta a helyét a hegyközségi tanács élén, szoros együttműködés indult meg a gyöngyösi önkormányzattal.
Szeretnék országos szintű fesztivállá bővíteni. Hétvégén 20-25 mátrai borász várja a vendégeket Gyöngyös főterén, bármilyen esemény zajlik, a háttérben természetesen ott van a bor.
Az egész év a Mátráé, a szabadidős sportokat kedvelőké, jövőre debütál az egész évet átfogó programsorozatuk. Minden évszakban más helyszínen, de mindenhol a mátrai borászokkal: ezzel is az egységet igyekeznek felmutatni.
A gyöngyössolymosi, gyöngyöspatai, gyöngyöstarjáni határ egységes, kicsit lankás, egybefüggő ültetvényekkel. A Sár-hegy, a markazi táj a borvidék más arcát mutatja. Mindez nemcsak a domborzati viszonyokban, hanem a borokban is megmutatkozik. „Igyekszünk hangsúlyozni, mennyire sokszínű borvidékről van szó” – jegyezte meg –, „itt mindenki megtalálja a maga ízlésének megfelelő bort”.
„Lehet, hogy az Irsai Olivér sokak számára nem túl komoly, de itt nagy felületen található, nem lehet kikerülni” – ezeregy színét mutatja, akár a Hárslevelű. Bár szükség van a világfajtákra, de nem azokat szeretnék előtérbe helyezni.
Nincs Magyarországon olyan ember, aki ne hallotta volna már Fazekas Anna meséjét, az Öreg néne őzikéjét. Ez a történet adta az ötletet 2009-ben, hogy legyen a borvidék logója a pettyes hátú őzike. „Az őzike marad” – szögezte le kérdésemre Kovács Zita, s bár megosztja magukat a borászokat is, a mai kor igényeinek megfelelően a közeljövőben ráncfelvarráson fog átesni.
Hosszú ideig „fejőstehén” volt a borvidék, ám egyre több helyi borász mutatja meg magát, még ha nem is tudja az összes termést feldolgozni. Generációváltás zajlik, a fiatalok érzik a felelősség súlyát, rajtuk múlik, hogy milyen lesz a jövő Mátrai borvidéke.
