Ahhoz, hogy áprilistól egészen október végéig kínálhassanak spanyol görögdinnyét, nagy légterű fóliasátrakban (8000 hektár), fóliaalagutak alatt (8000 hektár), illetve szabadföldön (5 ezer hektár) is termesztenek, és a déli körzetek után az ország északibb területein, egyebek között Madrid környékén is. La Mancha régióban például június végén még ültetnek palántákat a szeptemberi, októberi szedéshez.
Hajtatásban hektáronként 60, fóliaalagutas termesztésben 80 tonna a termésátlag.
A korai fényszegényebb időszakban nehezebb a beköttetés, pedig virágzáskor még háziméheket is telepítenek a sátrakba, amelyeket aztán 2 hét múlva tovább vándoroltatnak. Idén a hűvös időben a méhek sem dolgoztak megfelelően, ezért a hajtatási hozamok jócskán elmaradtak a megszokottól, ráadásul az átlagosan 40 tonnából mintegy 5 tonna csak másodosztályú termés volt.
A gazdákat azonban bőven kárpótolták a magas árak. Spanyolországtól eltérően ugyanis hazánkban és tőlünk északabbra is szokatlanul meleg volt az április–május, így már korán keresték a fogyasztók a görögdinnyét, és hajlandóak voltak sokat fizetni érte. A mag nélküli termésekért időszakosan kilogrammonként 1,2 eurót, de még június elején is 60 centet kaptak a spanyol kertészek. Június végén már az alagutas dinnyéket szedik.
Spanyolországban az utóbbi 10-12 évben teljesen átalakult a görögdinnye-fajtahasználat. A főként sötét héjú magvas dinnyék helyét átvették a magnélküliek, illetve a magvas 2-4 kilogrammos úgynevezett hűtőszekrény-dinnyék. Az összes terület mintegy 70 százalékán oltott, sötét és csíkos héjú, mag nélküli hibrideket ültetnek, az ahhoz szükséges porzók pedig a kisméretű magvas terméseket adó fajták.
Európában egyedüliként a spanyol dinnyeexport mennyisége meghaladja a belföldi fogyasztást, tavaly az összes 1,3 millióból mintegy 700 ezer tonnát értékesítettek külföldön.
