A harmincöt éves gazda már háromévesen tudta, hogy felnőttként tyúkokkal szeretne foglalkozni. Annak ellenére vonzotta a mezőgazdaság, hogy családja a szépségiparban és a vendéglátásban dolgozik. Gergely kitartva gyerekkori álma mellett elvégezte a mezőgazdasági szakközépiskolát, utána a technikumot, majd pedig az agrár főiskolát. Mivel a Váci utcát nem szánthatta fel és állatot sem tarthatott a fővárosban, falura költözött. Elsőként Kunszállásra, ahol a helyi tyúktartótelep vezetője lett, később pedig a tenyésztésért felelt. – Mindig volt bennem olyan igény, hogy a saját lábamra álljak. Két évvel ezelőtt fiatal gazdáknak írtak ki pályázatot, ahol támogatást nyertem saját telepem megvalósításához. Ehhez Fülöpjakabon vásároltam egy tanyát, ahol ma kétezer tojótyúkot tartok – mondta el Gergely, aki különös vonzalommal beszélt a tojástermelésről.
– Kívülállóként valószínűleg nincs benne semmi szépség, számomra azonban nagyon érdekes munka. Már az is különlegessé teszi, ha megfigyeljük, hogy a tyúk milyen tökéletes állat. Egy tojóhibrid például, egy év alatt képes testsúlyának a tizenegyszeresét tojásként megtojni. Ugyanakkor testsúlyának kilencszeresét adja le kalciumban. Egy húshibrid pedig harmincöt nap alatt – amíg napos csibéből két és fél kilós lesz – megnegyvenszerezi testsúlyát. Ez nem valami hókusz-pókusz, csupán tudatos szelekció – teszi hozzá a szakember. Mint mondta, az intenzív baromfitenyésztés az 50-es években kezdődött hazánkban, ez idő alatt mintegy 80 generáció váltódott. Ugyanúgy mint egy jó gazdasszony, a tenyésztők is folyamatosan szelektálnak és a legjobb példányokat szaporítják.
A teljes cikket itt olvashatja.
Fotó: baon.hu
