– Tavaly ősszel, az utolsó munkanap végén, amikor betolattam a nagy traktorra szerelt hatalmas ekével a gépszínbe, azt mondta a papa: na, most már nyugodtan halok meg, tudja a kislány a dolgát – emlékszik vissza Botka Beatrix. A papa, Barkóczy Gellért egykori megyei kisgazdaelnök és országgyűlési képviselő a télen hunyt el. Utolsó találkozásunkkor büszkén újságolta: unokája végez az agráregyetemen, fölül a traktorra, úgy tűnik, megvan az utód, a kisgazda-hagyományok folytatója. – Írjál majd róla – hagyta rám a feladatot Barkóczy Gellért.
Botka Beatrixszel egy Balatonpart-közeli, siófoki utazási irodában találkozunk; besegít a több évtizedes családi vállalkozásba, milyen szerencse, hogy a földeken éppen júliusban és augusztusban akad a legkevesebb teendő. – Nyáron a turizmus, a többi évszakban a gazdaság, ez az egész családra jellemző – árulja el. – A papa két lánya és veje, valamint jómagam, az unoka; így visszük tovább az örökséget. Apukám a fizikai erejét adja, amikor arra van szükség, anyukám tud minden munkafolyamatot, a nagynénémé elsősorban a „logisztika”, azaz hogy legyen mit ennünk akkor is, ha egész nap a földeken vagyunk. Ha meg gépre, traktorra van szükség, akkor az az én reszortom, legyen az vetés, tárcsázás, hengerezés, vagy éppen műtrágyázás. Papa igyekezett minden szükséges gépet összegyűjteni, lehetőleg a legmodernebbeket, hogy erre nekünk már ne legyen gondunk. Arra tanított: mindig hiteles, fémzárolt vetőmaggal dolgozzunk, akkor lesz jó a termés; s valóban, a lányoknak nem kell szégyenkezni a termésátlagokkal az általában férfiak fémjelezte gazdaságok között…
A teljes cikket itt olvashatja.
Fotó: sonline.hu
