A telepítés évében természetesen elég a tápanyag a sípok és a gyökérzet fejlődéséhez, ha a talajt előzőleg feltöltöttük. A spárgaültetvény akkor indul lendületes fejlődésnek, ha a fölső 60 centiméteres talajréteg átlagban legalább 250 mg foszfor-pentoxidot (P2O5) és 300 mg kálium- oxidot (K2O) tartalmaz ezer grammonként, de ennél több is javasolható. A műtrágya mellett szerves trágyára is szükség van az ajánlott tápanyagszint eléréséhez, a spárga gyökérzete ugyanis levegős, humuszban (1,2-3,0%) és tápanyagban gazdag, mélyen forgatott talajokban képes mélyre hatolni. Ez pedig szükséges a növények gyors megerősödéséhez és a nagy hozamok megalapozásához.
Tápanyagfeltöltés
Amennyiben a talajvizsgálati eredmények szerint a talaj tápanyagtartalma nem éri el a kívánt értéket, akkor a hiányzó összetevőket ki kell egészíteni. Ha például a 0-60 cm-es talajrétegben 230 mg/kg foszforpentoxid- ellátottságot kapunk – ammónium-laktátban (AL) mérve – az azt jelenti, hogy a szükséges és a talajból felvehető tápanyag különbsége 20 mg. Abból kiindulva, hogy 1 mg hiány pótlásához 60 centiméteres talajrétegre számolva 9,3 kg tiszta hatóanyag szükséges, akkor ebben az esetben a 20 mg-os hiányt tiszta tápanyagban kifejezve 20 x 9,3 = 186 kg P2O5 – hektáronként 1032 kg – szuperfoszfáttal lehet pótolni. A műtrágya mennyisége a talajba dolgozott szerves trágyában lévő, fölvehető P2O5 tömegével csökkenthető, vagyis szervestrágya- tonnánként 1,5 kilogrammal. Ha például 80 tonna marhatrágyát juttatunk ki hektáronként, akkor a P2O5 hatóanyag mennyisége 80 x 1,5=120 kilogrammal csökkenthető, vagyis a számított 186 kg hatóanyag helyett elegendő 66 kg. Ezt 366 kilogramm szuperfoszfát tartalmazza.
Káliumra ugyanez a példa: ha a vizsgálati eredmény szerint a fölső 60 cm talajréteg átlagában ezer grammonként 250 mg a kálium-oxid, akkor a hiány 50 mg. A kiindulás az előzővel azonos, 1 mg pótlásához 60 centiméteres talajrétegre számolva 9,3 kg tiszta hatóanyag szükséges. Ennek meg felelően 50 x 9,3 = 465 kg K2O-hatóanyagot 775 kg 60%- os kálisóval adhatunk ki. A foszfornál leírt módon ezt a mennyiséget is ki kell igazítani a szerves trágyával bevitt mennyiséggel, akkor istállótrágya-tonnánként 4 kg kálium-oxiddal számolhatunk. 80 tonna istállótrágya tehát 80 x 4 = 320 kilogrammal csökkenti a műtrágyaként kijuttatandó K2O-igényt. Vagyis a ténylegesen szükséges mennyiség 465-320 = 145 K2O kg/ha, amelyet 241 kg 60%-os kálisó tartalmaz. A feltöltő trágyázást a telepítést megelőző talajmunkákkal együtt kell elvégezni.
A talaj kívánatos magnéziumoxid- (MgO-) szintje homoktalajon 50 mg, enyhén vályogos talajon pedig 70 mg, 1000 gramm talajban. Ha például a laboratóriumi vizsgálati eredmény 48 mg, akkor a homoktalajon a hiány 2 mg. A már megismert 9,3-as szorzót alkalmazva, a pótláshoz 2 x 9,3 kg = 18,6 kg MgO hatóanyag az igény hektáronként, amelyet 71,5 kg Kiserit (25%) műtrágyával lehet pótolni.
Hatóanyagigény
Összegezve a termő spárgaültetvény évi hatóanyag-, illetve műtrágyaigényét, kerekítve a következő mennyiségekkel számolhatunk.
– Nitrogén hatóanyag: 140 kg + 20 kg veszteség = 160 kg/ha.
– Nitrogéntartalmú műtrágya: 780 kg/ha ammónium- szulfát (20,5%) meszes talajon, vagy 640 kg/ ha mészammon-salétrom (25%) közömbös talajon.
– Foszforpentoxid (P2O5) hatóanyag: 36 kg + 10 kg veszteség = 46 kg/ha.
– Foszfortartalmú műtrágya: 230 kg/ha szuperfoszfát (20%), vagy 130 kg/ha koncentrált szuperfoszfát (36%).
– Káliumoxid (K2O) hatóanyag: 121 kg + 25 kg veszteség = 146 kg/ha.Í
– Káliumtartalmú műtrágya: 486 kg/ha patentkáli (30% K2O és 10% MgO), vagy 365 kg/ha kálisó (40%), vagy 243 kg/ha kálisó (60%).
– A mikroelemeket (Cu, Zn, Mn) leghatékonyabban lombtrágyaként adhatjuk a növényeknek. A Volldünger 0,02%-os oldata alkalmazható minden növényvédelmi permetezés esetén. Ha öt alkalommal permetezünk és 1000 l/ha permetlevet használunk alkalmanként, akkor 10 kg/ha Volldünger műtrágyára van szükség.
Síphozamra
A termő spárga okszerű műtrágyázásához a termesztett fajta síphozamára (kg/ha), a szártömeg (70-80 t/ha) éves alakulására, a gyökértömeg növekedésére, a talaj tápanyag- szolgáltató képességére és az alkalmazott műtrágya hasznosulására kell alapozni.
A hibrid fajtából létesített, jó termőképességű ültetvények évenkénti síphozama eléri a 8000 kilogrammot, amihez további 2000 kilogramm levágott alsó síprészt kell hozzászámolni hektáronként. A spárgasíp szárazanyag-tartalma 7%-ra tehető, tehát az egy hektárról évente betakarított tízezer kilogramm spárgasípban 700 kg a szárazanyag. A szárazanyag-mennyiség nagyobb része a növény által megtermelt asszimiláta és kevés ásványi anyag. Vizsgálataink szerint a sípok átlagos szárazanyagának 3,93%-a nitrogén, 0,7%-a foszfor, 4,3%-a kálium, 0,32%-a kalcium, 0,27%-a magnézium.
A növény a terméshez, vagyis ez esetben a síphoz kevés ásványi anyagot vesz föl. A sípokba kerülő nitrogén mennyisége a 700 kilogrammnyi szárazanyag 3,93%-át teszi ki, vagyis 27,51 kg. A gyakorlatban ezt vagy 110 kg mészammon-salétrommal, vagy 81 kg ammóniumnitráttal, vagy 211 kg kalciumnitráttal lehet kielégíteni.
A sípok foszforfelvétele a már hivatkozott 700 kilogrammos szárazanyag 0,7%a, vagyis 4,9 kg tiszta foszfor. Foszfor-pentoxidban kifejezve (x 2,29) ez 11,22 kg, ami megfelel 62,7 kg szuperfoszfátnak. A káliumfelvétel ugyan ezen logika szerint a 700 kg 4,3%a, vagyis 30,10 kg kálium, káliumoxidban kifejezve (x 1,2) pedig 36,12 kg. Ezt a mennyiséget 72,20 kg kénsavas káli (50%), vagy 90,30 kg kálisó (40%) tartalmazza. A magnéziumfelvétel a 700 kg 0,27%a, vagyis 1,89 kg Mg, ez magnéziumoxidban számolva (x 1,658) 3,14 kg, amit 20,8 kg magnéziumnitráttal (15%) lehet pótolni.
Szerves trágya rendszeresen
Ha egy hektárra 20 ezer, darabonként mintegy 80 grammos magoncot telepítünk, úgy az összesen 1600 kg növényi anyagnak felel meg. Közepes fejlődés esetén egy-egy növény még a telepítés évében elérheti az öt kilogrammot, vagy is a hektáronkénti szervesanyag-termelés mintegy százezer kilogrammra tehető. A következő években a spárgatövek súlya tovább nő, és a növények elérhetik darabonként a 7 kilogrammot, vagyis a gyarapodás újabb 40 ezer kilogramm lehet hektáronként.
A spárgatövek ezt a növekedést csak jól művelt és kiváló állapotú ültetvényekben képesek elérni. Ehhez rendszeresen, két-háromévenként kell szerves trágyázni 3040 tonnával hektáronként, így az ültetvény talaja megőrzi jó szerkezetét, tápanyag-és vízgazdálkodó képességét. A spárgaültetvények szervestrágyázását mindig a sípok szedése, június 1520. után célszerű elvégezni. A szerves trágyát a sorközökbe, mélyített barázdákba kell beszórni és a bakhát talajával takarni. Ha a sorok fölé felhúzott bakhátat nem tervezzük teljesen szétbontani, akkor a szerves trágyát a sorközben 1214 cm mélyen célszerű talajmaróval bedolgozni. Szerves trágya hiányában, egyben a talaj szélerózió elleni védelmére a termő ültetvények sorközeibe augusztus végén rozsot (80 kg/ha) ajánlott vetni, és áprilisban talajmaróval bedolgozni. A zöldtrágyanövény talajba dolgozásának idejét úgy kell megválasztani, hogy még éppen ne hozzon virágot, de már nagy zöldtömeget adjon. A gyors humifikálódás érdekében a bedolgozással egy időben hektáronként 50 kg nitrogén hatóanyag adagolása javasolható.
A talajba dolgozott szerves trágya tápanyagtartalma nem elég a spárgaültetvény tápanyagigényének kielégítéséhez, ezért ehhez hektáronként legalább 300 kg többletműtrágyát kell a talajba dolgozni, amelynek hatóanyag-összetétele 15% nitrogén, 10% P2O5 és 25% K2O, ehhez jön még 90 kg keserűsó.
Egészséges legyen
A termő spárgatöveken a spárgaszárak minden évben újra képződnek és a tenyészidőszak alatt állandóan növekednek, egészen az első fagyokig. Azután az elhalt szárakat szárzúzóval célszerű felaprítani és a sorközök talajába bedolgozni. Így megindítható a bennük lévő szerves anyag lebontása (humifikálódás), amely folyamat végén az elhalt növényi részben lévő tápanyagok újra fölvehetővé válnak.
A szárak (sípok) fejlődésének kezdetén elegendő a tápanyag, később, a vegetáció idején azonban erősen csökkennek a készletek, amit a műtrágyákkal bevihető tápanyagokkal kell pótolni. A sípok szedésének befejezése után a spárgaszárak nagyon gyorsan fejlődnek és egészen az őszi lehűlésig asszimilálnak. Ebben az időben termelik meg, majd raktározzák tároló gyökérzetükben azokat a tápanyagokat, amelyeket a sípok képzéséhez használnak majd a növények. Fontos, hogy a spárgatő jól fejlett, egészséges legyen, mert ez határozza meg a következő év síphozamát.
A szükséges tápanyagadagok meghatározásához a talajvizsgálati eredményeket kell figyelembe venni. Például közepes tápanyag-ellátottságú talajon évenként a következő mennyiség javasolható: kétszer 27,5 kg nitrogén (2 x 270 kg ammóniumszulfát, más néven kénsavas ammóniák); kétszer 11,2 kg P2O5, (2 x 62,7 kg szuperfoszfát), 36,12 kg K2O (120 kg patentkáli), valamint kétszer 14 kg MgO (2 x 93 kg magnéziumnitrát).
A szükséges műtrágyamennyiség első részét közvetlenül a sípok szedése után (június 1520.), a második részét július közepén célszerű a talajba dolgozni. Ha a spárgaültetvényt öntözzük (négy-öt alkalommal 25 mm), akkor augusztus elején az egyszer kiadott mennyiség 50%-ával indokolt fejtrágyázni. Veszteséggel is számoljunk A műtrágyák a talajba juttatás után nem hasznosulnak teljesen, egy részük lekötődik, átalakul, vagy kismértékben kimosódik. Csapadékos időjárás és öntözés esetén a nitrát formájú nitrogénből homoktalajon akár 2550 kg is kimosódhat évenként és hektáronként, ezért a spárga nitrogénellátásához a teljes mennyiséget három-négy alkalommal kell kijuttatni. Mivel a foszforműtrágyák oldható foszforvegyületei a talajban sokféle úton lekötődhetnek, ezért a terméssel – sípokkal – kivont teljes foszformennyiséget pótolni kell. A savanyú, illetve meszes talajon ennél 20-25%-kal többet kell adagolni. A káliumműtrágyák hatóanyagát a növények mintegy 75-80%-ban tudják hasznosítani.
A túl sok is árt
A tápanyagfelvétellel foglalkozó kutatások szerint a szükségesnél bővebb tápanyag-adagolás a spárga esetében a visszájára is fordulhat, a többletből ugyanis a gyomnövények sokat fölvesznek és erősebben fejlődnek, és a talaj víztartalmának felhasználása is nő. Ha erősebb a gyomnövény-vegetáció, az hosszabb időn keresztül megváltoztatja az ültetvény mikroklímáját és a nedves növényeken megnő a betegségek kockázata.
Fehér Béláné dr.
