A hétpettyes katicabogár (Coccinella septempunctata) a legelterjedtebb, és talán a leggyakoribb bogarunk. Egyedszáma azonban évente szélsőségesen változik. Enyhe tél után nagy az induló népessége, így egyenletesen meleg, párás időben gyorsan szaporodik, mint a gazdaállataik, a levéltetvek is.
Sok katica fullad vízbe. Az enyhe telet, korai fölmelegedést követő késő tavaszi, erős fagyok – mint az idén is – a sikeresen telelt katicák tömegét pusztítják el, ilyenkor a hétpettyes katica eltűnik a szemünk elől. A lehullott lombban, az örökzöldek össze tapadó hajtásai között telelő bogarakat márciustól csalogatja elő a napfény.
A hétpettyes katicabogár a virágok nektárját is kedveli
Táplálékot keresnek és ha nem találnak alkalmas rovarokat, akkor a korai virágok nektárjával is beérik. Inkább az alacsonyabb növényzetet kutatják, mint a fák sűrű lombozatát. Csak közvetlen közelről ismerik fel a táplálékukat, ezért gyors mozgással nagy területet kénytelenek becserkészni.
A levéltetűtelepek közelébe helyezik el tojásaikat, így a kikelő lárvák terített asztalt találnak. A katicabogarak addig maradnak a növényen, amíg a táplálék kitart, annak hiányában rögtön szárnyra kelnek. Hatalmas szárnyaikkal igen jól repülnek, a szél által is segítve, hatalmas távolságokra eljutnak. Különösen fontos a szerepük a behurcolt kártevő rovarok tömegszaporodásának felszámolásában. A júdásfa (Cercis), a selyemirtusz (Lagerstroemia) levélbolháinak felszaporodását sikeresen megakadályozzák, ha vegyszeres védekezéssel nem pusztítjuk el őket.
Alkalomadtán a katicák hajlamosak a kannibalizmusra is. Zsákmányállat hiányában megeszik lerakott tojásaikat és fiatal lárváikat és ugyanezt teszik a rokon fajok ivadékaival is. Kora tavasztól június végéig láthatunk párzó és tojásrakó bogarakat. A lárváik többsége júniusban fejlődik ki, három hét alatt akár 800 tetűt is megölnek, majd bábozódnak. Az új katicák júniusjúliusban alakulnak ki. A forró, száraz nyarakat, a táplálék hiányát védett helyen tétlenül vészelik át. Az őszi csapadék egy részüket előcsalogatja, és azok a telelésükig még igen sok levéltetűt elfogyasztanak.
A hétpettyes katicabogár nem fél
Feltűnő piros, sárga színezetük, rikító pettyezetük arra utal, hogy nem szándékoznak elrejtőzni az ellenségeik előtt, sőt az figyelmeztet mérgező testnevükre. Zavarásra egyébként a földre dobják magukat, és végtagjaikat a hasoldaluk mélyedéseibe rejtik. A sima felületű félgömböcskék könnyen kicsúsznak a madárcsőrök szorításából. Ennek ellenére vannak ellenségeik: pókok, hangyák, de egyes madarak is. A fecskék és sarlósfecskék röptükben kapdossák össze a katicabogarakat.
.jpg)
André Karwath / Wikimedia Commons)
Az öt és félezer ismert katicabogár fajból nálunk közel száz fordul elő. Felbecsülhetetlen ingyenes segítőtársaink, hiszen többségük a termesztett növényeinken károsító rovarokkal táplálkozik.
A Távol-Keletről biológiai védekezésre betelepített harlekin katicát sokan azzal vádolják, hogy kiirtja a honos katicabogarakat.A látszat valóban ellene szól, mert már alacsonyabb hőmérsékleten előjön a telelőhelyéről, így korábban kezd szaporodni, gyorsabban fejlődik, több utódot hoz létre, és mire megjelennek a honos katicabogarak, addigra már elfogytak a táplálék állatok. Szerencsére a különféle katicák időben nem egyszerre tevékenykednek, így nem sok kárt tesznek egy másban. Egyes levéltetű fajok mérgezők is lehetnek a katicák számára. Azok ugyanis nem tudnak különbséget tenni a fajok között, így a mérgező tetűtől elpusztulnak. Ilyen mérgező fajok a fekete bablevéltetű, a bükkönylevéltetű és az oleánderlevéltetű. Nem mindegyik katicára hatnak viszont a mérgek. A gazdanövényt váltó levéltetvek hatásos védekezése, hogy elrepülnek a nyári tápnövényeikre, faképnél hagyva a helyhez kötött katicalárvákat, akik ilyenkor esetenként egymás ellen fordulnak.
A ragadozó és zsákmányai között régóta rendkívül leleményes versengés folyik, váltakozó sikerrel. Ha ebbe ügyetlenül beleavatkozunk, annak következményeit sok fáradsággal és nagy költséggel sem tudjuk helyrehozni.
Bodor János
További érdekességek:
