A decemberi hónapban nem maradt más hátra a méhesben, mint az ellenőrző munkálatok és a műhelymunkák elvégzése. A telelő méhest érdemes hetente egyszer bejárni, és felmérni, hogy nincs-e valami rendellenesség, az erős szél nem borogatta-e fel, vagy az állatok nem tettek-e kárt benne.
Ebben a hónapban próbáljunk egy kicsit pihenni, gondoljuk végig az idei évben végzett munkánkat és állapítsuk meg, mi az, amit helyesen tettünk, és mi az, amit nem. A hibáinkat mindig jobb időben belátni! Hasonlítsuk össze elért eredményeinket az eredeti terveinkkel és ennek alapján gondolatban már tervezgethetünk a jövő esztendőre.
Az ország legtöbb részén hónapok óta nem hullott csapadék. Az augusztusban elvetett repce sem tudott kikelni, vagy ha ki is kelt, nem tudott megerősödni, így az első fagyok elviszik. De legyünk tisztában azzal, hogy amit most nem tárcsáztak ki, azt tavasszal megteszik. Az viszont elképzelhető, hogy e területek nagy részén napraforgót vetnek a gazdák tavasszal, tehát már most nyugtázzuk magunkban, hogy repcemézzel valószínűleg nem kell számolnunk.
Önmagában az is komoly probléma, hogy nem lesz mézünk, ám a másik fontos kérdés ennek kapcsán, hogy hol és min fog felfejlődni majd a méhcsaládunk az akácra? Már előre látom, hogy a kisebb területekért milyen harc folyik majd a „méhészek” között. Mivel nincs őszi csapadékunk, és az előrejelzések is azt mutatják, hogy aszályra kell felkészülnünk, így csak reménykedhetünk benne, nehogy az akácunk is kárát lássa a csapadék hiányának! Márpedig ezzel érdemes számolni, amikor a következő évre tervezünk.
Elnézést kérek azoktól, akik már unják a mézárakról folyó érveléseimet, de valahogy mindig ide lyukadok ki. Októberben részt vettem a Profik Konferenciáján, és mint minden szakmában, itt is holtig tanul az ember. Ezen a rendezvényen vetődött fel a kérdés, hogy melyik a legjobb méz? A helyes válasz, hogy az eladott méz, az azonban egyáltalán nem mindegy, hogy milyen áron! Amikor a méhészek üveges mézeiket beárazzák 1000-1500 Ft-ig, akkor bizonyára nem merül fel bennük az a kérdés, hogy miből fogják felhozni a méheiket az akáchordás kezdetére.
Egyre inkább körvonalazódik, hogy az ország területén lévő óriási méhsűrűség milyen hátrányokkal jár: gyorsan terjedő betegségekkel (elég csak végignézni a zárlat alá vont területeket!), az egyre szűkülő méhlegelők és az ebből adódó rossz vándorlási szokásainkkal például. Itt az ideje, hogy ennek megálljt parancsoljunk! Nem csak a méheket kell szaporítani, hanem a méhlegelőinket is növelni kellene, mert lassan ott tartunk, hogy nem lesz mit pergetnünk, mert a méhek felélik a mézet. A rossz támogatási rendszer következtében azok is pénzhez juthatnak, akik nem rendelkeznek megfelelő szaktudással, így olyanok is belefoghatnak ebbe a tevékenységbe, akik nem is értenek hozzá.
Minap felhívtak telefonon, hogy segítsek egy méhészetet beindítani egymillió Ft-ból (természetesen pályázati pénzről van szó). Rögtön megkérdeztem, van-e közöttük olyan, aki ért a méhekhez? „Még nincs” – jött a válasz – „de majd megtanuljuk” – folytatták, és hozzátették, gyorsan adjak árajánlatot, mert határidős a pályázat. A pályázatkiírók miért nem gondolnak arra, hogy pályázni csak érvényes méhészvizsgával lehessen. Alapnak kéne lennie, hogy legalább egy ember a méhészetben rendelkezzen végzettséggel arra, amibe bele akar fogni. Ez olyan, mintha hentessel gyógyíttatnám a kutyám, mert az meg állatorvosi rendelő nyitására kapott támogatást.
Azt gondolom, óriási felelőtlenség lett volna a részemről, ha segítek, ugyanis a tanulási időt és a szaktudást nem lehet megvásárolni – ahhoz bizony idő kell! A mai rosszul működő támogatási rendszerek ezt nem veszik figyelembe, csak a határidők és a pénzügyi tervek számítanak, amiket egy kezdő méhészet szaktudás híján nem tud megvalósítani. Aki felelőtlenül fog hozzá a méhészkedéshez, az nemcsak saját magával tol ki, hanem azokkal a méhészetekkel is, amelyek nem vándorolhatnak, mivel zárlat alá vonták azokat a területeket, ahol a szaktudás nélküli „méhészek” felelőtlenül tevékenykednek. Remélem, nem teljesen feleslegesen írtam le ezeket a sorokat, bár általában pont azoknak nem jár a Méhészet újság, akiknek leginkább szüksége lenne a tudásuk bővítésére, és ők azok, akik a szakmai rendezvényeken, előadásokon sem fordulnak meg.
Megfelelő szaktudás és kellő gyakorlat nélkül még 10 millió forintból sem lehet jól működő méhészetet létrehozni – nem hogy ennek a tizedéből! Nem azt kell nézni, hogy mennyi mézet termel egy család és azt mennyiért lehet értékesíteni, hiszen a tényleges bevételt nem a kettő szorzata határozza meg! A jó méhészkedésnek óriási a költségvonzata, ami ráadásul egyre növekszik. Tisztelt leendő méhészek! A tanulási időt nem szabad megspórolni, mert annak beláthatatlan következményei lehetnek. A tanulás nem szégyen, de a képzetlenség mindenképpen az! Itt a téli időszak, amikor nem kell rohanni a méhekhez, vegyük a fáradtságot és olvassunk szakkönyveket, hallgassunk szakelőadásokat és látogassunk el méhészeti rendezvényekre, ahol eszmecserét folytathatunk méhésztársainkkal. (Kitűnő alkalom kínálkozik erre december 9. és 11. között a IV. Gyulai Méz- és Mézeskalács Nemzetközi Fesztivál keretein belül!) Ha lehetőségeink engedik, vegyünk részt minél több szakmai programon, keressünk fel bemutató méhészeteket!
Nem a nagyságra kell törekedni, inkább a jó minőségű belső tartalomra, hiszen ez az, ami értékessé tesz minket saját magunk, embertársaink szemében is. A szakma hitele a méhészetben is a tartalom és a tudás. Ezek az értékek töltik fel és be méhészetünk mindennapjait. Tanuljunk méheinktől, és higgyünk abban, hogy terveink megvalósítása csak hit kérdése: higgyünk önmagunkban! Mindehhez ki-emelkedő egészséget, duzzadó energiát és termékeny boldog újévet kívánok!
Végül búcsúzom mindenkitől, akik segítették munkámat ahhoz, hogy papírra vethettem gondolataimat és mindazoktól, akik olvasták havi jegyzeteimet és megfogadták tanácsaimat.
Molnár Gergely
