Az alapkőletétel szimbolikus jelentéssel bír. Az új és mindenben korszerű malom már nem csupán az étkezési búza őrlésére, hanem a durumbúza feldolgozására is alkalmas lesz. Ezzel a beruházással a Gyermelyi Zrt. az elkövetkező időszakban már önmagának állítja elő a szükséges durumőrleményt. Az új rendszer kiépítése magában hordozza az élelmiszer-biztonsági és minőségi követelményeknek való megfelelést, emellett választékbővítést is hoz.
A miniszterelnök mindenekelőtt gratulált a Gyermelyi Zrt.- nek, kiemelve a lépésről lépésre való építkezést, fejlődést.
– A magyarokra nem jellemző az, hogy képesek kitartó, szisztematikus munkára. El szoktam mondani – az egybegyűlteket lelkesítendő –, hogy a török hódoltság idejében keletkezett iratok szerint az a feljegyzés olvasható a magyarokról: az első rohamuk iszonyatos! Viszont nincs második támadásuk. Ennek az állításnak a Gyermelyi cégcsoport és gyár eleven cáfolata. Úgy tűnik, mi is képesek vagyunk arra, hogy lépésről lépésre tegyünk valamit, amit azután képesek vagyunk nyereségesen működtetni.
– Szeretném megköszönni azt a visszatekintést, amit az ismertetett, szocialista mezőgazdaság időszakában tett kalandozás adott. Személyesen is köszönöm, én Alcsútdobozról jöttem ide, budapesti kitérővel. Mi is a téeszben kerestük a kenyerünket, amikor fiatalok voltunk, pontosabban, amikor a szüleim fiatalok voltak. Sajnálom, hogy mifelénk az az átalakulás, ami Gyermelyen ilyen sikeresen történt meg, nem következett be. Itt nagy termelési kapacitásokat tartottak egyben, s ami a továbblépés anyagi alapját képezte, az mifelénk nem alakult ki. Ott szétestek a dolgok. Én nem a téeszt sírom vissza, hanem arról beszélek, hogy ha okosabban alakítjuk át a mezőgazdaságot, a termelési kapacitásból nagyon sokat meg tudtunk volna őrizni privát, kisés középgazdasági alapon is. Örülök annak, hogy a mezőgazdaság nagyipariból középméretű gazdaságokká történő átalakításának nem csak kudarcai, hanem sikertörténetei is vannak. Az a termelési integráció, amit itt látunk, kétségkívül egy ilyen sikertörténet.
Hálás vagyok azért is, hogy szóba hozták az Európai Uniót, a tyúkketrecek ügyét. Ez a kis példa világosan mutatja, hogy miért veszít az EU világviszonylatban a versenyképességéből. Olyasmivel foglalkozik, amivel nem kéne, amivel meg kéne, azzal nem foglalkozik. Amivel kéne és foglalkozik, azzal meg rosszul foglalkozik. Természetesen, kicsit sarkítva fogalmazok. A dolog úgy áll, hogy nem attól lesz az európai gazdaság versenyképes, hogy ha Brüsszelből meg akarják mondani, hogy milyen tyúkketrecben kell tartani az állatokat. Különösen igaz ez olyan szegényebb országok esetében, mint Magyarország. Az ember úgy érzi, az állatok meg az ő életszínvonaluk lassacskán fontosabbá válik, mint az itt élő embereké. Nagyon remélem, hogy az unió is visszanyeri a versenyképességét, amellett visszaadja a magunkkal foglalkozás lehetőségét és jogát a nemzetállamoknak, a gazdaságoknak.
– Engedjék meg, hogy külön megköszönjem, hogy gondoskodtak róla, hogy a búza és az államférfi összefüggését kellő mélységben megismerhessem. Ígérem, hogy igyekszem majd a szívemben hordani ezt a remek tanácsot.
– Ahhoz is hozzászokik az ember, hogy ha alapkőletételre vagy valamilyen üzem átadására érkezik valahová, akkor ott megpróbálnak valami további támogatást kérni. Most hálás vagyok, hogy ez nem történt meg, itt nem azzal fogadtak, hogy hol van még olyan „remek” hely, ahová 8–10 milliárd forintot az állami költségvetésből el kellene költeni. Itt, ennél egy sokkal komolyabb és megalapozottabb hozzáállást láttam, tapasztaltam. Az elnök úr említette, hogy van olyan beruházásuk, amely állami támogatásban is részesült. Szeretném önöket biztosítani arról, hogy a kapacitásnövelő és minőségjavító beruházásokat a magyar mezőgazdaságban és az ahhoz kapcsolódó élelmiszeriparban – különösen, ha az magyar – a jövőben is támogatni fogjuk. Bátran keressenek azokkal a fejlesztési tervekkel, amelyekről azt gondolják, hogy a mostani erőforrásaikat meghaladják, de szeretnék megvalósítani őket. A magyar kormány azért magyar kormány, hogy a magyar vállalkozók, különösen a magyar mezőgazdasági vállalkozók fejlődéseinek lehetőségeit elősegítse.
– Hadd tiszteljem meg az alapkőletételt néhány gondolattal! Önök is tudják, hogy hozzátartozik a miniszterelnök mindenkori munkájához, hogy alapkőletételeken és gyármegnyitókon is megforduljon. Sok ilyen alkalmam volt találkozni emberekkel, az igazság az, hogy szívesen járunk gyáravatásra és alapkőletételre, bár a politikusok ezt tagadják. Ezek az események kiragadnak bennünket a hétköznapi munkából, mert egy alapkőletétel mindig a magyar gazdaságnak egy ünnepnapja. A mi számunkra – nem csak a döntéshozóknak, hanem az itt élőknek is – minden alapkőletétel azt üzeni, hogy van értelme a közös erőfeszítéseknek. A nehéz körülmények ellenére jöhetnek létre munkahelyek, újabb és újabb magyar családok számára valósággá válhat a tisztességes megélhetés. Ha az ember egy leendő malomnak az alapkőletételére érkezik, akkor a szokásos érzéseknél többről is szó van. A magyar ember számára egy új malom építése több, mint egy egyszerű beruházás. Én kerülöm a romantikus, a múltba révedő parasztromantikát, de kétségkívül van abban igazság, hogy a malom egy rituális jelentőségű hely. Nem véletlen, hogy a magyar irodalom tele van a malomhoz, a gabonaőrléshez, a liszthez kapcsolódó alkotásokkal. Ha valaki malom építésébe fog Magyarországon, az az én számomra azt is jelenti, hogy mintha a világ kezdene jó irányba fordulni.
|
Lényeges – mutatott rá a martonvásári főigazgató –, hogy ebben az integrációban nem tömegtermelés folyik, mert azzal mi nem lehetnénk versenyképesek sem a világpiacon, sem idehaza. Ez valódi, minőségi búzatermesztési technológián alapuló gazdálkodás, a nemesítéstől a vetőmag szaporításon át a búza előállításáig, majd a tésztafélék gyártásával zárul a folyamat. A vertikum kialakulásában nagy szerepet szántak annak, hogy a hazai, martonvásári búzafajtákkal hozzáadott értéket tudjanak a folyamatokba bevinni. Ezt szolgálja az úgynevezett Pannon Búza Program, amelyben a Martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézet mellett résztvevőként szerepel a Gyermelyi Zrt., a KITE zRt. és más cégek is. Célként fogalmazták meg, hogy a valamikori – Bánkúti 1201-es minőségével fémjelzett – beltartalmat érjék el, amire jó lehetőséget kínál a Kárpátmedence ökológiai adottsága. Ez az előnyünk tetten érhető a búza mennyiségi értékeinél és minőségi mutatóinál is. A martonvásáriak, tudva azt, hogy Gyermelyen durumbúzát őrlő malmot építenek, ennek megfelelő fajtákat is nemesítettek. A martonvásári-gyermelyi együttműködés jelentősége azért fontos, mert benne tetten érhető, hogy magyar szellemi termék hasznosul, mégpedig magyar kézben lévő vetőmag-előállítók, búzatermesztők és a tésztagyártó által. Ezzel még azt a kritikát is cáfolni tudják, hogy a magyar gabonatermesztők csupán tömegterméket állítanak elő. Ezzel szemben kiváló minőséget termelnek, az egymást követő folyamatokban hozzáadott érték képződik, s mindezt magyar innováció alapján tehetik meg – hangsúlyozta Bedő Zoltán, aki végül a miniszterelnök figyelmébe ajánlotta Szokratész örökbecsű megállapítását: nem lehet az államférfi, aki teljesen ignorálja a búza problémáját. |
A martonvásári búzanemesítők és a Gyermelyi Zrt. kapcsolatát Bedő Zoltán akadémikus foglalta össze. Rámutatott, hogy az az integráció, ami Gyermelyen létrejött, teljes egészében hazai kapacitásokon nyugszik, s egy teljes vertikum kiépítését jelenti. A kutatóintézet és a házigazdák között több, mint 20 éve létezik a szoros szakmai együttműködés, amely mára lehetővé teszi az innováció gyakorlatban történő alkalmazhatóságát. A Martonvásáron nemesített búzafajtákat megvizsgálták a gyermelyi körülmények között, s amelyek megfeleltek, azok vetőmagját a helyiek a környékbeli gazdák számára hozzáférhetővé teszik, szoros integrációban velük termeltetik meg az alapanyagot. Az így megtermesztett búzából a feldolgozó üzemben állítják elő a Gyermelyi márkanéven ismert tésztaféléket.
– Azt reméljük, hogy egyegy malom alapkőletétele és felépítése kifejezi, hogy talán megindulhat a nagy hagyományú magyar élelmiszeripar újjászületése. A mostani esemény azért fontos a gyermelyiek és a cég számára, mert a várható nyereségességen túl, az egész ország számára jelenti az alapkőletételt. Ráadásul a malomipar egy kicsit visszavisz bennünket a múltba, s a múltra támaszkodva erőt is ad nekünk. Mert honnan is meríthetnénk erőt és tudást a jövő sikereihez, ha nem abból, hogy visszatekintünk a múlt sikereire, s azokra a dolgokra, amelyekben régebben sikeresek voltunk. Márpedig, ha felidézzük a magyar nemzeti ipartörténet legfényesebb lapjait, ott az első bekezdésben találjuk a magyar malomipart.
A 19. század második felében a malmok adták a magyar gazdaság húzóágazatát. A magyar nemzetállam születésének hajnalán, történelmünk legsikeresebb időszakában valójában egy malomipari nagyhatalom voltunk Európában. A magyar malomipar műszaki értelemben túlszárnyalta a korabeli nemzetközi színvonalat, a magyarok által kifejlesztett új megoldások és találmányok azóta is forgalomban vannak. Nem véletlen, hogy a magyar liszt által képviselt világszínvonal fontos része lett a nemzeti büszkeségnek is. Mi maradt mára ebből a nemzeti büszkeségből? Jól tudjuk, hogy amit a kommunistáknak sem sikerült szétverni 40 év alatt, azt a privatizáció során sikerült súlyosan megsebesíteni. A magyar élelmiszeripar egésze megrogyott, padlóra került. A csatavesztés nem csupán az elméleti eszmecserék és a magas közgazdaságtan szintjén érzékelhető. Ezt a csatavesztést sokszorosan, mindennap megtapasztalhatjuk, amikor a boltok polcain azt látjuk, hogy minél nagyobb hozzáadott értékű egy élelmiszer, annál nagyobb rá az esély, hogy nem Magyarországon állították elő.
Egy olyan országban, ahol nemzeti azonosságunk része a mezőgazdaság, a magyar étel, a kenyér, ahol a nemzetállam születése egybeesett a malomipar felfutásával, ezt a területet tönkre tenni vagy akár csak elhanyagolni, súlyos hiba. Ma éppen azért vagyunk itt, mert jó okunk van abban bízni, hogy az önfeladás korszakát talán sikerül magunk mögött hagyni.
Amikor egy tisztán magyar tulajdonú, hosszú évek óta eredményesen működő, bátran fejlesztő élelmiszeripari vállalat új üzem építésébe fog, az számomra annak a jele, hogy megváltoztak a dolgok Magyarországon. A magyarok végre kezdenek magukra találni. Jelzik, végre, hogy a dolgok a fejük tetejéről a talpukra állhatnak. Nem külföldről vesszük meg azt, ami itthon olcsóbban és jobb minőségben állítható elő. Jelzi azt, hogy ismét számít a józan ész szava, amely mindig is azt mondta, hogy ebben az országban a jó minőségű, egészséges élelmiszer előállításából sokkal több embernek kellene megélnie. Jelzi végül azt is, hogy ismét azoknak jött el az ideje, akiket nem bátortalanított el az örök pesszimisták kórusa, akik értik, mekkora erő és tartalék van a megújuló Magyarországban, s ezért bátran fektetnek be a magyar jövőbe vagy bátran építik tovább a nemzeti ipart.
Kívánom önöknek, a mindennap itt dolgozó és a jövőben öröklőknek, talán éppen ebben az új üzemben munkát találó embereknek, hogy találják meg a számításukat. Találja meg a számítását az a magyar befektető, amelyik a megtermelt hasznot visszaforgatja a vállalkozásba, új gazdasági erőt, új munkahelyeket teremt, s nem pedig off-shore cégeken keresztül próbál meg kibújni az adózás alól. Találja meg a számítását minden itt dolgozó beosztott, akiknek stabil állást, tisztességes megélhetést és ezzel kiszámítható gyarapodást kínál a vállalatnál végzett munka. Végül találjuk meg mi, magyarok a számításainkat, amikor vásárlás közben egyre inkább a magyar élelmiszert választjuk, mert egyre több a nálunk készült biztonságos, jó minőségű áru. Ami megfizethető és versenyképes.
– Szeretnék gratulálni a gyermelyiek vállalkozó szelleméhez, hiszem, hogy az ehhez hasonló beruházások megfordíthatják a hazai élelmiszeripar sorsát. Ha a magyarokat egyre inkább magyarok látják majd el jó minőségű hazai ennivalóval, akkor jobb lesz az életünk, mert mindannyian sokkal otthonosabban érezzük majd magunkat a saját országunkban.
|
A tojástermelés körül gondok alakultak ki. Egyszer sok volt, egyszer kevés. A megyei vezetés megkeresése nyomán vállalkoztak a gyermelyiek a tésztagyártás beindítására 1971-ben. Ezzel sikerült megoldani a tojástermelés okozta nehézségeket. A hiánygazdaságban – az 1970-es években sikeresen működött a tésztagyár – újabb és újabb gépsorokat vásároltak. Ebben az időszakban a szövetkezet egyre eredményesebbé vált. Nem úgy a falu, ahol a téesz közreműködésével építettek presszót, abc-t, s a dolgozóik kamatmentes hitelt kaptak a helyi lakásépítéshez. A ’80-as években rájöttek, hogy egyre inkább csak a jó minőségű tésztát lehet eladni a hazai piacon. Ennek a feltételei akkor túlságosan nehézkesnek bizonyultak (több szervezeten keresztül, több helyről érkezett a búza), vegyes volt az alapanyag. Elhatározták, hogy építenek egy új malmot, s ez megtörtént 1987-ben. Ez a döntés ugyanolyan mérföldkőnek számít a szövetkezet életében, mint a tésztagyártás megkezdése. Az egységes minőségi liszthez azonos minőségű búza kell, s hogy ennek a feltételnek eleget tehessenek, olyan területeket vásároltak, ahol ennek a feladatnak megtudtak felelni. A továbblépés a géppark tipizálása lett, először a traktorparkot alakították át, kizárólag John Deere gépeket alkalmaznak. Idén és jövőre pedig átalakítják a kombájnparkjukat, ebben a Claas – nak szavaztak bizalmat. Vetőmagüzemükben készítik ki a búzához az alapanyagot, s ezt adják tovább az integrált termelésbe. Foglalkoznak őszi és tavaszi árpával, amellett borsótermesztéssel, mert igen jövedelmező az exportja. Tojóbaromfiból turnusonként 200 ezer darabot tartanak. Jelenleg – az Európai Unió állatjólléti előírásainak megfelelően – a ketreceket alakítják át, ezért az össztojástermés is változik. Takarmányt maguknak állítanak elő, a kukoricát ők termelik, a fehérjehordozókat vásárolják. A tojóistállók korszerűek, ezekben a tojás emberi kéz érintése nélkül megy a válogatóba. A fajlagos mutatók kiválóak, az állatok nem jeleznek, hogy számukra gondot jelentene a jelenlegi feltétel, csupán az előírások miatt kényszerülnek a változtatásra. A megtermelt tojásból 75 millió darab a kereskedelembe kerül, a másik 75 millió darabot a tésztagyártáshoz használják. A Gyermelyi Zrt. már korábban „kinőtte” a saját malmát. Ezért 2002-ben technológiai cserét hajtottak végre, ennek eredményeként 300 tonna búzát tudtak megőrölni naponta. A legújabb malmukban, a kétmilliárd forint értékű beruházás hatására 24 óra alatt 200 tonna étkezési búzát és 150 tonna durumbúzát lesznek képesek megőrölni. Ebben talán az a legfontosabb, hogy a gyermelyiek durumlisztből önellátóvá válnak, s emiatt a legszigorúbb előírásoknak is képesek megfelelni. A tésztagyártásban a Gyermelyi Zrt. mára a térség legnagyobb üzemévé nőtte ki magát, igaz, az olaszokhoz viszonyítva (ahol 100 ezer tonnát gyártanak évente) ők csak 10 ezer tonnás léptékben gondolkodhatnak. Ilyen értelemben legfeljebb közepes kategóriájú vállalkozásnak számítanak, ám a komplettségük okán a világ bármely tésztagyárával állják a versenyt. Tóth Béla ismertetett néhány fontosabb adatot is. A Gyermelyi Zrt. 2009 óta a saját tőkéjét 7,4 milliárd forintról 2011-re 15,6 milliárd forintra növelte, úgy, hogy közben a pénzügyi kötelezettségei 6 milliárd forintról 4,9 milliárd forintra csökkentek. Az elmúlt 10 év során minden évben legalább egymilliárd forint értékű beruházást hajtottak végre, az összesített beruházási érték a 17 milliárd forintot is meghaladja. Legtöbbet 2003- ban (2 milliárd), 2004-ben (1,8 milliárd), 2005-ben (2,5 milliárd), 2008-ban (1,5 milliárd), 2009-ben (2,9 milliárd), 2011- ben (2,2 milliárd forintot) fordítottak ilyen célra. Ebben az évben 3,4 milliárd forint jut fejlesztésre. Az egyes tevékenységek közül az elmúlt 10 évben tésztagyártási fejlesztésekre 6,3 milliárd, malomra egymilliárd, növénytermesztésre 2,4 milliárd forintot, állattenyésztésre és logisztikára 2–2 milliárd forintot költöttek. A 2011-es gazdálkodás 2,4 milliárd forintos eredményt hozott, ennek 10,5 százalékát osztalékra fordították, a többi részét fejlesztésre használják. Évente egymilliárd forint adót fizetnek a költségvetésnek. Gyermelyen minden tárgyi és személyi feltétel adott a minőségi munkához. Ehhez a részvénytársaság megbecsüli a saját dolgozóit, azok pedig a részvénytársaságot – foglalta össze tájékoztatóját az igazgatóság elnöke. |
Tóth Béla, a Gyermelyi Zrt. igazgatóságának elnöke rövid tájékoztatón mutatta be azt a folyamatot, amikor 1953-ban az elődök téeszt alapítottak, majd az évek, évtizedek során eljutottak mai működési formájukig. A vállalkozás jelenlegi struktúrájának kialakulása hat évtizeddel ezelőttre nyúlik vissza. A nevesítés során az alapítók és azok leszármazottai kezébe került a tulajdon, amit a mai napig sikerült egyben tartani. A kezdeti lépések után megismerték a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit, majorokban különböző állatfajokat tartottak. Hazai viszonylatban az elsők között kezdtek el módszeresen alkalmazni gépeket a szántóföldi növénytermesztésben. Úgy tudtak vásárolni, hogy a keletkező eredményt új eszközökre, technológiákra fordították. Az egyre növekvő növénytermesztési hozamok folytán odáig jutottak, hogy az állattenyésztés igényein túl is keletkezett áru, amit más formában hasznosítottak. A szarvasmarha és sertés mellé olyan állatfajt kerestek, amely nagyüzemi tartásra alkalmas, s ez a baromfi lett. A technológia fejlődésével a kézi munka iránti igény mérséklődött, s ezért újabb és újabb munkát kellett a tagok számára találni. Különösen nagy gondot okozott, hogy milyen feladatot találjanak a nők számára. A szövés, varrás mellett a pénzesebb munkák iránt kezdtek el érdeklődni, így jutottak el a különböző ipari termékek gyártásához. Ez a folyamat, ez a gondolkodásmód alapozta meg azután a tésztagyár létrehozását és működését. Az új tevékenységek egyben egy új munkakultúra meghonosítását is eredményezték.
– A gyermelyi vállalatcsoport már eddig is büszkesége volt Magyarországnak, azáltal is, hogy az alapanyag-termeléstől kezdve a végtermékek értékesítéséig szinte minden munkafolyamatot ellát, ami európai viszonylatban is figyelemreméltó. Méltán illeti elismerés a vállalatot azért is, mert a Máltai Szeretetszolgálat és a Magyar Ökomenikus Szeretetszolgálat elosztóhálózatát felhasználva, évente mintegy 20 millió forint értékű termékadománnyal segíti a rászorulókat. Kívánom, hogy a most felépülő új malom hozzon további sikereket, öregbítse tovább a gyermelyi tészta már eddig is jól csengő hírnevét. Legyen méltó ez az üzem a magyar malomipar nagyszerű hagyományaihoz. Ehhez kívánok erőt, sikert mindenkinek, a gyárban dolgozóknak, a gyár vezetőinek, a tulajdonosoknak és a gyár által ellátott összes vásárlónak is – fejezte be beszédét a miniszterelnök.
