Ezek a látszólag törékeny rovarok azonban vérmes ragadozók, a biológiai növényvédelem leghasznosabb tagjai. Hazánkból eddig több mint 30 fajukat ismerjük, amelyek meglehetősen változatos életmódot folytatnak.
Nyeles tojások
A nőstények 30-80 napos életük során fajtól, táplálkozástól függően 150- 2000 tojást is lerakhatnak. Tojásaik jellegzetesek, nem téveszthetők össze egyetlen más hazai rovaréval sem: 8-12 mm hosszú, hajszálvékony nyélen ülnek, amelyet a nőstény a potrohvégén kibocsátott, levegőn szilárduló váladékból képez. A frissen lerakott halványzöld tojás 0,7-2,3 mm hosszú, ovális. Az embriók fejlődése során később szürkés-lilás színűvé válik, míg a kis lárvák kikelése után a visszamaradó behorpadt, üres tojáshéj jellemzően fehér. A zöldfátyolka-fajok között abban is jelentős az eltérés, hogy tojásaikat milyen elrendezésben rakják le a növényekre. Egyes fajok egyesével, mások laza csoportokban, míg megint mások csokorban.
Ragadozó lárvák
Minden ismert faj lárvája ragadozó. Noha elsősorban a levéltetveket fogyasztják, azok hiányában más aprótestű rovarok, azok lárvái, tojásai, illetve atkák is szerepelnek az étlapjukon. A lárvák hosszúkás orsó alakúak, a frissen kikeltek halványrózsaszínűek, a nagyobbak barnás, szürkés vagy drapp alapszínűek. A kifejlett lárvák testhossza fajtól függően 6-10 mm. Szúró-szívó szájszervük befelé görbülő, sarló alakú fogakká alakult, annak belsejében húzódó csatornán keresztül szívják ki a felnyársalt zsákmány testnedveit. Jellemzőjük, hogy a többi levéltetűt ragadozó fajnál nagyobb területet járnak be a növények felületén zsákmány után kutatva, elsősorban éjszaka. Teljes fejlődésük időtartama alatt több száz levéltetvet fogyaszthatnak el. Számos zöldfátyolka kifejlett állapotban viráglátogató, nektárral, virágporral, mézharmattal táplálkozik, mások pedig imágóként is ragadozók.
Biológiai védekezés
A zöldfátyolkáknak a biológiai növényvédelemben betöltött jelentős szerepe mindezek alapján is belátható, ezért is próbálják hasznosítani ezeket a ragadozókat az ökológiai termesztésben. Ennek közvetlen módja a kibocsátással való védekezés. Az egyik legszélesebb körben elterjedt fajcsoportjuk a közönséges zöldfátyolkák (Chrysoperla carnea-fajkomplex), amelynek egyedei kereskedelmi forgalomban is kaphatók. A közönséges zöldfátyolkák hazánkban is a leggyakoribb fajok közé tartoznak, tág ökológiai tűrőképességük miatt széles körben előfordulnak a mezőgazdasági kultúrákban, kertekben, erdei 
területeken is. Több fejlődési alakjuk is megvásárolható különböző külföldi cégektől. A kifejlett fátyolkák kibocsátása kevésbé előnyös, mert egyrészt az imágók nem ragadozók, így inkább a következő nemzedék megalapozását célozhatjuk meg a kibocsátásukkal, másrészt mert jól repülnek és hamar el is hagyhatják a célterületet.
Sokkal előnyösebb lehetőség a lárvák kihelyezése, amihez igen sok példányt vásárolhatunk műanyag edényes kiszerelésben. A falánk ragadozó lárvák a kibocsátás után azonnal megkezdik a kártevők pusztítását. A módszer hátránya, hogy a kis helyre összezárt sok ragadozó lárva kárt tehet egymásban (kannibalizmus). Külön figyelmet igényel tehát a kellően kíméletes és hatékony kibocsátás.
Tojás alakban is megvásárolhatjuk a közönséges zöldfátyolkákat. A megfelelő kiszerelésben és a védendő növényállományokba történő kíméletes kihelyezés esetén a tojásokból egykét napon belül kikelhetnek a ragadozó lárvák, amelyek a növekvő méretüknek megfelelően egyre több zsákmányt képesek elpusztítani.
Hatékony csalogatók
Fontos kutatási irány a zöldfátyolkák szaglószerveinek vizsgálata azzal a céllal, hogy a kifejlett egyedeket csalogató vegyületeket találjanak. Számos nemzetközi kutatás számolt be ilyenekről. Nemrégiben az MTA 
Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézetében olyan három komponensből álló csalétket fejlesztettünk ki, amely magasan felülmúlta a korábban ismertek hatását. Az eredményt több nemzetközi kísérlet is igazolta, az illatanyag-kombináció nagy számban csalogatott hímeket és nőstényeket, sőt, meglepő módon a nőstények a csalétek közelében lévő felületekre tojásokat is raktak.
Későbbi kutatásaink alátámasztották ezt a megfigyelést, az újabb szabadföldi kísérletek eredményeképp pedig sikerült olyan mesterséges felületet találni, amellyel a lerakott tojások száma tovább növelhető. E kutatások eredményeként született egyedülálló, mesterséges fátyolkato jásgyűjtő lapon a megfelelő csalétek és az alkalmas felület együttese tojásrakásra bírja a közönséges zöldfátyolkák nőstényeit.
Vadászhatnak
A gyűjtőlap optimális működésének az a feltétele, hogy a környezetben legyen jelen megfelelő számú zöldfátyolka, amit a természetes adottságok mellett az alkalmazott nem szelektív rovarölő szerek is befolyásolnak. Fontos a kihelyezés ütemezése is: a közönséges zöldfátyolkák tojásrakásának fő időszaka június-július, de a gyűjtőlapokat már május végétől érdemes kihelyezni. A tojások a lerakás után 7-15 nappal kelnek ki. A lapokra folyamatosan raknak tojásokat a fátyolkák, a lárvák kikelése is folyamatos. A lapokat fákra, cserjékre, lágyszárú növények sűrűbb állományaiba, érintkező növényegyedek soraiba helyezhetjük ki. A csalétek 3-4 héten keresztül őrzi meg hatékonyságát, ez után érdemes cserélni. A gyűjtőlapot a lerakott tojásokkal akár üvegházba, télikertbe is helyezhetjük, hogy a kikelő lárvák ott keressenek zsákmányt. Ebben az esetben fontos, hogy még a lárvák kikelése előtt helyezzük át a gyűjtőlapot. A hatás érdekében érdemes megismételni a folyamatot.
Végeredményben tehát lehetővé vált, hogy a közönséges zöldfátyolkák lárvái a felhasználó által választott helyen vadásszanak. Az eredmények a természetes ellenségek életmódjának és viselkedésének megismerésére folytatott kutatások fontosságára is felhívják a figyelmet. Alapul szolgálnak új alkalmazások kifejlesztéséhez, valamint a gyakorlati felhasználás során hosszú távon az ökológiai növénytermesztés céljait is.
Búvóhely télre
Előnyei mellett tehát a zöldfátyolkák biológiai védekezésre való alkalmazása megfontolt, előzetes tervezést igényel, részben az időtényező, részben a kibocsátás módjának megválasztása miatt. 
A kutatók számos olyan módszer kifejlesztésén dolgoznak, amelyekkel a környezetben eleve jelen lévő zöldfátyolkákat az adott területre lehet vonzani, valamint ott megtartani, illetve a tojásrakásukon keresztül növelni a ragadozó lárváinak egyedszámát.
Az egyik lehetséges mód szer a teleltető dobozok kihelyezése. A közönséges zöldfátyolkák ugyanis imágóként telelnek, ezért augusztustól októberig védett üregeket (kamrák, épületek belseje, fakéreg alatti rések, avar, stb.) keresnek. Így tehát ha ősszel megfelelő mesterséges búvóhelyet kínálunk a számukra, akkor sok közönséges zöldfátyolka imágó húzódik be ezekbe a dobozokba, amivel csökkenthetjük a téli elhullásukat. A módszer előnye, hogy a dobozokkal a behúzódott egyedeket áthelyezhetjük, meg növelve annak az esélyét, hogy a nőstény fátyolkák a következő tavasszal az általunk kiválasztott növénykultúrában rakják le tojásaikat.
