Azok a méhészek, akik rendszeresen olvassák az Emlékeztetőt, joggal várhatták volna, hogy félidőben megjelenjen egy helyesbítés, de sajnos a nyomdai átfutási idő miatt az írás és az olvasás között egy jó hónap is eltelik. Még jó, hogy a rovat címe nem az „Aktuális tennivalók a méhészetben”. Most a cím azonban rendkívül aktuálissá vált, mert csak emlékezni tudunk azokra az időkre, amikor az időjárás a megszokott módon „élte” évről évre „unalmas” életét.
Félre a gondolatfuttatásokat, lássuk, mit tehetünk ebben a krízishelyzetben. A fészekben április elején indult újra a petézés. Ha jól gondolkodtunk, akkor április első felében összébb szűkítettük a fészket, hogy a fiasítás minél kevesebb keretre koncentrálódjon, könnyebb legyen a családnak fűteni, takarni. Erősen takartuk, szigeteltük a fészket, és kisadagú serkentő etetéssel segítettük vízhez jutni a hűvös napokon beszorult családokat. Természetesen az etetéssel a petézés intenzitását is fokoztuk.
Azt nem tudjuk, hogy a telelő népesség váltása mikor következik be, hisz az irodalmi adatok alapján április végére befejeződik a generációváltás, ugyanakkor, ha azt vesszük figyelembe, hogy a fiasítás nevelése (dajkálás) határozza meg legjobban a dolgozók öregedését, akkor a megszakított daj-kálás miatt még lehetnek tartalékok. Amennyiben ezt a gondolatot követjük, úgy a generációváltás május közepére is kitolódhat.
Május eleje van. A termelő családok beállítása, az anyazárás és egyebek most várat magára, helyette a fészek utolsó bővítéseit kell végeznünk. A szűk fészekbe kényszerített családoknak minimális léput-cát kellett, kell fűteni. A serkentő etetéssel maximálisan kilehet használni a még meglévő telelő népesség dajkáló kapacitását. Ebben a kihegyezett állapotban a méhésznek résen kell lennie, hogy a bővítést időben, se túl korán, se túl későn tegye be.
Ezzel a megoldással talán elérhetjük, hogy a kikelő népesség, a már az ebben az évben korábban kikelt dolgozókkal együtt, takarni tudja a telelő munkások végső elköszönése-kor meglévő, koncentráltan elhelyezkedő fiasítást. Ha így történnek az események, akkor részben megnyertük a csatát, de a háborút nem. A kéthetes petézés nélküli időszak miatt hiányzó dolgozókat nem tudják a családok pótolni, így önállóan nem lesznek termelőképesek. Sajnos azt tapasztaltuk az eddigiekben, hogy a természet igyekszik behozni a lemaradását, vagyis a virágzó növények a meleg idő hatására kisebb késéssel virágoznak, mint amilyen késésben vannak a méhek. Csak reménykedhetünk abban, hogy nem tör ránk egyből a forró nyár.
A növényekkel a méhcsaládok még lassú melegedés esetén sem tudnak lépést tartani. A szakmai tudás az, ami ebben a helyzetben lehetőséget ad a veszteségek csökkentésére. A termelő családok kialakításának alapvető célja, hogy kellően nagy létszámú hordó méhvel rendelkezzen a termelési egység. Ez megoldható a családok egyesítésével, összerepítéssel, vagy a fészek- (fias-) keretek drasztikus csökkentésével. Utóbbi esetben a család össz dolgozói létszáma nem, vagy csak kis mértékben változik, de a fészek fenntartását eddig végző dolgozók, a korosztályos munkák hiánya miatt hordó méhekké válnak. Utóbbi állapotot létrehozhatjuk az anya zárkázásával, néhány keretre korlátozásával, vagy egy-két fias, valamint takaró keretre történő kiemelésével, látszólagos szaporítás készítésével. Azért csak látszólagos, mert inkább az anya biztonságos raktározását jelenti, miközben fenntartjuk a petézését is.
Ebben a rendkívüli helyzetben azok a megoldások, amelyek a petézést akadályozzák, vagy lehetetlenné teszik, nem célra vezetőek.
A kiemelt anyák képezhetik az esetleges szaporítás, az állománypótlás alapját, de termelés után visszahelyezhetők a családokhoz, visszaállítva a fiasítás és a népesség egyensúlyát.
A családegyesítés, valamint az összeröptetés esetében a fészkek nagyok maradnak, így kevesebb fiatal dolgozót lehet átcsoportosítani.
Természetesen a termelő családokat sem hagyhatjuk anya nélkül, ezért érett tenyészbölcsővel, vagy irányított pótbölcső-neveléssel lehet esélyt adni a számukra. Az irányított pótbölcső-nevelés hosszabb ideig tartja fiasítás nélküli állapotban a termelő családot, így nem okoznak gondot a nyitott fias keretek a fészek pergetésekor.
A rendkívüli időjárás rendkívüli megoldásokat kíván.
Természetesen az említett megoldások miatt a termelési időszak után több munkával lehet stabilizálni a családok állapotát, de inkább több munka, mint termés nélküli szezon. Minden rosszban van valami jó is. Az így termelésbe kényszerített családok nem fognak rajzani.
Nem csak a mézeltetési időszak tolódik későbbre, az anyanevelés kezdetét is el kell halasztani. A kis népességgel rendelkező állományra nem lehet ráterhelni az anyaneveléshez szükséges nagy fias-, és népességigényt. Az első sorozatok elhelyezésére alkalmasak lehetnek az anyátlanított termelő családok. Így a pároztatók telepítéséhez szükséges népesség elvételét későbbre tolhatjuk.
Előre láthatólag a repce túl korán virágzik a családok fejlettségi állapotához képest. A virágporra, a hordásra szükségünk van, a nem kellően nagy népességű család fészekre hord, kiszorítja az anyát. Ez a fiasítást korlátozó hordás még túl korai, ezért repcén folyamatosan gondoskodni kell a petézésre alkalmas lépfelületről, vagy távol kell maradni az intenzív nektártermő területtől, és az akácra koncentrálni.
A rendkívüli időjárást sok munkával, valamint fokozott odafigyeléssel kompenzálhatjuk. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt az eshetőséget, hogy a kisebb léputcaszámmal betelelt tartalék családok nem bírják ki a népességváltást, és túlzottan összeesnek, tönkre mennek. Nem célszerű ezeknek a családoknak az életben tartása, mert az erősebb családok esetleges termelő képességét nem szabad kockáztatni a fias keretek elvételével. A kis családok fiatal anyját felhasználhatjuk az idősebbek cseréjére. A felszámolt családok kereteit helyezzük gondozásra a „szaporításhoz”, vagy olvasszuk ki, mert a termelési időszakban nem tudunk elég figyelmet fordítani a biztonságos tárolásra.
A május második felére tolódó akácvirágzás az utóbbi idők legnagyobb kihívása lehet! Sosem volt még ennyire szükségünk a következő jó kívánságra: A nehézség álljon a kaptárakba!
Dohos László