Az első broméliát, az ananászt 1690-ben hozták Európába haszonnövényként. Ám a broméliafélék díszítőértékét csak a múlt században fedezték föl, azóta azonban mind népszerűbbek. Jó tűrőképességüknek köszönhetően sokkal több bromélia vészelte át az Európába tartó utat, mint
orchida. Késői népszerűvé válásuk lehet az oka annak, hogy élőhelyükön még nem veszélyezteti fennmaradásukat a túlzott gyűjtés.
A broméliafélék népes családjának tagjai (kb. 2000 faj) Közép- és Dél-Amerikában honosak. Nagyon változatos élőhelyeken élnek: a forró trópusi esőerdőktől az Andok 4000 méter magas csúcsáig szinte minden növénytársulásban előfordulnak. Jól alkalmazkodnak az adott körülményekhez, és viszonylag könnyen viselik a lakásban tartást. Érdekes levélzetükkel szép díszei a modern lakásoknak, virágzáskor élénkre színeződő felleveleik nagyon hosszú ideig díszítenek. Mindezt úgy, hogy nem követelnek mindennapos odafigyelést, gondozást, kevés vízzel és fényszegényebb hellyel is beérik.
Persze vannak köztük kényesebb jószágok is, de a nálunk könnyen hozzáférhető fajok és fajták nem okoznak gondot vagy csalódást, ha néhány egyszerű alapszabályt betartunk. Ma már rengeteg fajtáját termesztik, a nemesítésben Belgium jár elöl. Magyarországon elsőként Magyar Gyula szelektált broméliafajtákat.
Az életmódjuk nem egészen olyan, mint a többi szobanövényé: az élőhelyükön nagy részük a fán él, bár van néhány talajlakó és sziklán élő is. Amelyik fajnak van egyáltalán gyökere, az vastag, drótszerű, és nem annyira a víz- és tápanyagfölvételt, mint inkább a rögzítést szolgálja. Egyes félsivatagi fajok csak esős időben növesztenek gyökeret, de ismertek olyanok is, amelyeknek teljesen hiányzik ez a szerve.
Hajtásnövekedésük szimpodiális, ami azt jelenti, hogy minden hajtás virágzatban végződik. Virágzás után nem nő tovább, sőt el is pusztul, a növény sarjai élnek tovább. Leveleik tőlevélrózsát alkotnak, spirálisan állnak. Egyes fajoknál a levelek töve annyira szorosan simul egymáshoz, hogy vizet tároló tölcsér keletkezik, a növény gyakorlatilag ebből él. A levelek mérete és színe fajonként igen változó.
A broméliák legérdekesebb szervei a leveleken található pikkelyszőrök. Ezek veszik föl a vizet, és képesek a levegő páratartalmát is felszívni, egyes fajok így gyökér nélkül is élhetnek. Ha tehát portalanítani szeretnénk növényünket, nem szabad törölgetni a leveleiket, nehogy ledörzsöljük a hasznos kis szerveket. A tisztogatásnak a zuhanyoztatás a megfelelő módja.
A virágok füzérben, bugában vagy fejecskében fejlődnek a hajtás csúcsán vagy a levélhónaljban. Maguk a virágok jelentéktelenek, és csak 1-2 napig élnek, de az úgynevezett virágzati fellevelek igen díszesek,
élénk színűek. Ezek csalogatják a beporzó lepkéket, kolibrikat, és akár hónapokig is örvendeztetik a bromélia tulajdonosát.
A broméliafélék családja három alcsaládot foglal magába: a tillandsiafélék (Tillandsioideae), a broméliafélék (Bromelioideae)és a tarajbromélia-félék (Pitcairnioideae) alcsaládját. A tillandsiák és a szakállbroméliák
között találjuk talán a legtöbb fán élő, gyökértelen fajt. Nem viselik el a cserepes tartást, fakéregre kötözve, függesztve tarthatók, és időnként vízzel permetezni vagy zuhanyozni kell őket. Közéjük tartozik az úgynevezett szakállmoha vagy spanyolmoha, amely Közép-Amerikában nem csak fákon
él, hanem villanydróton, kerítésen, vagy bárhol megtelepszik, ahová a szél elröpíti a darabjait. Gyökere csak a magonc növénynek fejlődik, a kifejlett példány teljes egészében a levegő páratartalmából és a rácsurgó esővízből él. Kis, szálas levélrózsái összekapaszkodnak és nagy telepeket alkotnak, amelyek olykor veszélyesen terhelik a vezetékeket. Használják csomagoláshoz, matracok, bútorok töltésére, akárcsak a lószőrt. A Ford autók egyik sorozatának ülései is ezzel voltak töltve.
A növény kiszáradva ezüstös színű a pikkelyszőrök miatt, de amikor megszívja magát vízzel, zöldre vált. Ha lakásban tartjuk, akkor ügyeljünk a megfelelő légmozgásra, és amíg nem válik ezüstzöld színűvé a növény belseje is, addig ne párásítsuk, mert a túl sok víztől könnyen rothad. Télen fagymentesen, de hűvös, világos helyen érdemes tartani.
A gyakori szellőztetés minden lakásban tartott broméliafélének fontos, még a huzatot, a viszonylag meleg és száraz lakásklímát is elviselik. Pihenőidejük általában nincs. A cserepes növényeket mindig felülről öntözzük. Ha tölcséres a növény, akkor abba öntsük a vizet, elég, ha a tölcsérből túlcsorduló víz nedvesíti a talajt. Nem kell átültetni, ha a kis cserépben nem elég stabil, tegyük inkább súlyosabb kaspóba. 3-4 havonként érdemes a tölcsért kiöblíteni és az egész növényt alaposan lezuhanyozni.
A többi szobanövényünkhöz használt tápoldatból kéthetenként a broméliáinknak is adhatunk permetezve, vagy a tölcsérükbe öntve. A tölcséres fajok hazájukban apró békáknak, vízi rovaroknak adnak élőhelyet, és azok ürüléke szolgáltat nekik tápanyagot.
Ha van kertünk vagy erkélyünk, nyáron kirakhatjuk őket félárnyékos, szellős helyre, hogy erősödjenek. Sőt, a színes levelűeket akár napos sziklakertbe is tehetjük, mert a napfény hatására szebben színeződnek.
Elvirágzás után leszedhetjük, továbbnevelhetjük a kifejlődött sarjakat. Kisméretű cserépbe, fenyőkéreggel kevert tőzeges virágföldbe ültessük.
A hazánkban leggyakrabban előforduló fajok
Szakállbromélia (Tillandsia flabellata, T. cyanea, T. lindenii)
Guzmánbromélia (Guzmania lingulata, G. minor, G. sanguinea)
Vrízea, pikkelyvirág (Vriesea splendens, V. fosteriana)
Csíkolt lándzsarózsa (Aechmea fasciata)
Bilbergia (Billbergia decora, B. nutans)
Regelbromélia (Neoregelia carolinae)
Fészektőrózsa (Nidularium billbergioides)
Kétsávos levélcsillag (Cryptanthus bivittatus)
Tarkalevelű ananász (Ananas comosus ‘Variegatus’)
