Ez a fészkes virágzatú növény az őshazájában nagy szerepet játszott az indiánok étkezésében. Évelő, a földben áttelel és újra hajt, a gumója 5-6 cm vastag és 6-9 cm hosszú. A föld felszíne alatt a gyökértörzse megvastagodása után gumókat nevel. Az oldalgyökerekből a talaj felszíni rétegében kifejleszti hajszálgyökereit, és ezzel minden, a területén lévő növénytől elvonja a tápanyagot. A gyakorlati tapasztalatok is igazolták, hogy még a tarackot is megfojtja a csicsóka. A gyökérzete 2-3 méter mélyre is lehatol a talajban. A növekedése erőteljes, a magassága elérheti a 2-3 métert is. Virágait nyár végén vagy késő ősszel hozza, és azok korán reggel nyílnak.
Szélsőséges hőmérsékleti viszonyok között is eredményesen termeszthető. A gumója 8-10 Celsius-fokú hőmérsékleten sarjad, s fejlődése a nyári nagy melegben sem áll meg. A fényigénye közepes, szárazságtűrő, gyenge minőségű homokon és szikeseken is termeszthető öntözés nélkül. Igénytelensége miatt hazánkban minden fizikai talajtípuson termeszthető. A gumófejlődésére kedvező a laza homoktalaj, nagy terméshozamot leginkább a homokos vályogtalajokon érhetünk el vele.
Felhasználása több irányú, szárát és gumóját állati takarmányként használják. A gumó fontos és értékes alapanyag az élelmezésben, sokféleképpen elkészíthető (fagyasztható, savanyítható). Ipari feldolgozással fruktóz „csicsókaméz” is előállítható, jóval egyszerûbb eljárással, mint ami a cukorrépánál alkalmazott. Nagy előnye, hogy az élelmezésben és az édesítésben a cukorbetegek is fogyaszthatják.
Sokoldalú növény a csicsóka
Az „Újvilágból”, Amerikából került 1605-ben Franciaországba a csicsóka (Helianthus tuberosus L.), mely azután gyorsan elterjedt az „öreg kontinensen”, Európában is.
Forrás:
