Ezt innen nehéz megmondani, de tény, hogy mostanában nálunk is jeleztek hasonló értékesítési problémákat – mondja Wagenhoffer Zsombor. Azt viszont tudni kell, hogy a január és a február nem számít főszezonnak a marhaexportban, hiszen az év végéig, aki tehette eladta a választott borját. Eladó állat ilyenkor alig van, a törökök is elég visszafogottan kereskednek most, de a délszláv export például folyamatos.
Piac tehát most is van, a kérdés csak a mit és a mennyiért… Azok a vevők, akik többnyire csak akkor jelennek meg, ha pezseg a piac, magasak az árak, akik leginkább csak a zavarosban halásznak, azok ilyenkor eltűnnek, elérhetetlenek. Talán éppen ez a kupec is egy ilyennel volt kapcsolatban.
Megint csak azt tudom hangsúlyozni, bár tisztában vagyok azzal, hogy ezt nem szívesen hallják a gazdák, hogy kizárólag a tartós partneri kapcsolatok azok, amelyek ezeken a nehézségeken átsegíthetnek – emeli ki az ügyvezető. – Akinek biztos vevőjük van, az ilyenkor is ott van. Aki meg mindig azt keresi meg, aki éppen akkor a legtöbbet adja a piacon, az így járhat. Sajnos, most többen is így jártak. Valószínű, ez a termelő is olyan lehetett, aki nem egy stabil, hosszú távú szerződéses partneri kapcsolatban dolgozik. Az alkalmi vevőkkel aztán van, hogy jól jár a gazda, s van, hogy nem, mint ahogy most sem.
Az emberek gyakran csak az orrukig látnak, nem akarják megérteni ezt, és amikor bajba kerültek, kapkodnak fűhöz, fához. Különösebb mérlegelés nélkül felrúgnak 20-30 forintért egy tartósabb kapcsolatot, aztán persze mikor ezek az ad hoc felvásárlók eltűnnek, mennének vissza a régi partnerhez. Az üzlet viszont nem ingajárat, és aki egyszer eljátszotta a szavát, azt nem biztos, hogy újra tárt karokkal várják…
Ráadásul a húsmarhánál van egy optimális időpontja az értékesítésnek, amit ha átlépünk borítékolt a veszteség. Ha például időközben az állat kimegy a kívánt súlykategóriából, vagy az életkora több már, mint ami megengedett, már azok sem veszik át, akik máskor el szokták vinni. Persze előbb vagy utóbb azért biztos, hogy akad majd valaki, aki megveszi ezeket a marhákat, csak nem azon az áron, amin a gazda szerette volna eladni.
Súlyos tanulópénz tehát ez, és kérdés az is, hogy mit lehet ilyenkor tenni? Hiszen nyolcvan állat nagy érték, de akadt, aki több száz marhával került már ilyen bajba. A Magyar Állattenyésztők Szövetsége ilyenkor egyet tud tenni, azt kéri a gazdáktól, hogy e-mailben írják meg a szövetségnek, hogy pontosan hány állatról, milyen korúakról, neműekről stb. van szó, s ha beérkezik hozzájuk egy vásárló igény, odairányítják. Sajnos még ezeket a bejelentéseket is legtöbbször csak az indulatok uralják, és lemaradnak a pontos információk, ennek híján pedig segíteni is nehéz.
A meghatározó húsmarha ágazati érdekképviseletek tapasztalatai szerint előfordulhatnak ugyan pillanatnyi zavarok a piacon, de generális, nagy problémák nincsenek jelenleg. Az árak nem olyan kirobbanóak, mint 3-4 éve voltak, de nem is rosszak, különösen akkor nem panaszkodhatnak a húsmarhások, ha ezeket a vételárakat összehasonlítják a többi ágazatban elérhető árakkal. Minőségtől és a tétel mennyiségétől függően 850-1000 forintért viszik a borjakat.
Pár éve, amikor 1200 forintot vagy még efölötti árakat is fizettek a kereskedők és gyakorlatilag válogatás nélkül vitték a marhákat, akkor még egyedül Magyarország szállíthatott csak Törökországba ebből a régióból. Mára viszont telítődött a piac, megkapták a lehetőséget a románok, a csehek, a szlovákok és az osztrákok is, így nyilvánvalóan nagyobb a merítés. Ráadásul az elmúlt időszakban jelentős volt a tenyészüsző értékesítésünk is, minden húsmarhafajtából.
