A paradicsom akkor fejlődik a leglendületesebben, ha éjszaka 16-18, nappal 21-25 °C a hőmérséklet, tehát nem szabad túl korán kiültetni. Hazánkban május elején kerülhet szabadföldbe a jól fejlett, erős palánta.
Erős gyökere van és jól megtalálja a vizet, ennek ellenére érdemes folyamatosan öntözni, mert ha hosszabb száraz időszak időszak után nagy adag vízzel árasztjuk el, könnyen kirepednek a bogyói. Jó gyökeresedő képessége miatt az ültetési stresszt is gyorsan kiheveri.
Rengeteg fajta közül választhatunk, de inkább a magyar nemesítésűek közt keressük meg az igényeinknek megfelelőt, mert azok jobban alkalmazkodtak a hazai éghajlathoz. A Kecskeméti jubileum például igazi kettős hasznosítású fajta, mert frissen és befőzésre is kiválóan alkalmas, míg a Kecskeméti manó inkább feldolgozásra való, zamatos, lédús paradicsom. Általánosságban a folytonnövő fajták inkább friss fogyasztásra javasolhatók, a bokros növésű paradicsomok pedig befőzésre. A hazai tájfajtákat az Ökológiai Mezőgazdasági kutatóintézetben vizsgálták és mint arról beszámoltunk, a dédi fajtáit meg is lehet rendelni az intézettől.
A kertben is érdemes vetésfogót tartani, azaz ne ültessünk kétszer egymás után paradicsomot vagy más rokon növényt (paprika, burgonya) ugyanarra a helyre, mert egyes kórokozók szaporítóképletei több évig is életképesek maradnak a talajban. Alaptrágyaként komposztot forgassunk a talajba. Ültetés után a tövek köré szórjunk komposztot, pelletált komposztot, vagy öntözzük meg csalánlével. Mindig a kisebb, zömök palántát válasszuk vásárláskor, és kérdezzük meg a fajta nevét is, hogy utánanézhessünk, milyen tulajdonságai vannak.
Ha elég nagy helyünk van, szellősen ültessük el a töveket, hogy átjárja az ágyást a napfény és a levegő, aminek több előnye is van. Egyrészt kevésbé veszélyeztet a kalciumhiány, másrészt a betegségeknek sem lesz kedvező a mikroklíma. Ez utóbbit azzal is elősegíthetjük, hogy a paradicsomtövek alsó oldalhajtásait leszedjük és kis „törzset” alakítunk ki. Célszerű szalmával vagy fűnyesedékkel takarni a talajt, ugyancsak a fertőzések megelőzésére, illetve a kiegyenlítettebb vízellátás miatt. Nyáron folyamatosan kell kacsozni a folytonnövő fajtákat, de a bokrosakat is kötözzük karóhoz és ritkítsuk meg a tövet. Korábban szedhetünk termést a folytonnövő paradicsomról, ha levágjuk a csúcsát és leszedjük az alsóbb leveleit, így inkább a termés beérlelésére fordítja az energiáit, nem a növekedésre.
Fekete, beszáradt csúcsú bogyókat is találhatunk a töveken, ami egy élettani betegség, a kalciumhiány jele. Általában az első bogyókon alakul ki, illetve nagy melegben nő meg a veszélye, mert a paradicsomnövény nem tud elegendő kalciumot fölvenni a talajból.
A rendszeres, egyenletes öntözés és a talajtakarás enyhíti ezt a problémát.
Száraz melegben gyakran megszállják a töveket a takácsatkák és a poloskák. Ezeket az ízeltlábúakat erős vízsugárral lemoshatjuk a lombról, de arra ügyeljünk, hogy hűvösebb, párás időben inkább alulról öntözzünk, hogy elkerüljük a kórokozók fertőzését. A paradicsomvész és az alternária lehűlések után fertőz, rézzel vagy roboráló szerekkel, például csalánlével lehet védekezni ellenük.
Az utóbbi években sokfelé szívogatnak a vándorpoloska és az ázsiai márványos poloska lárvái, kifejlett egyedei. Mindkét melegkedvelő faj kifejlett egyedei telelnek, az első egyedeik április elején jönnek elő, majd megkezdik a peterakást. A levelek fonákán találhatók meg a jól látható petecsomóik, illetve néhány napig a kikelt lárvák is egy csomóban szívogatnak. Ha eltávolítjuk és megsemmisítjük ezeket, jócskán csökkentjük a későbbi károsítást.
