A konferencián Hajas Pál, a DAGENE egyesület elnöke köszöntőjében felidézte, hogy egyesületük több mint negyed évszázada alakult meg, a Duna-menti országokban őshonos állatfajták megőrzése, fenntartása elősegítésére. A baltikumi együttműködéssel tevékenységük immár 15 országra terjed ki, a Duna-völgyi államok mellett Svájc és Grúzia is részt vesz a fajtafenntartó munkában, kutatásokban – tette hozzá -, az egyesületnek ma 65 tagja van, köztük jelentős egyetemi kutatóhelyek, tudományos műhelyek és civil szervezetek.
A DAGENE a tudományos kutatások mellett azt is vizsgálja, hogy a mai életkörülmények, a klímaváltozás milyen hatással vannak az őshonos fajtákra, azok miként találják meg helyüket a megváltozott körülmények között.
„A konferencia témái, a GMO mentesség és a genetikai erőforrásaink megőrzése, kiemelten fontos és aktuális kérdések napjainkban”- hangsúlyozta Farkas Sándor, az Agrárminisztérium parlamenti államtitkára. – Miért is fontos Magyarországnak a GMO-mentesség, miért ezt az utat választottuk? Azért, mert szilárd meggyőződésünk, hogy a természeti értékeinkre tekintettel lévő, fenntartható mezőgazdasági termelésben rejlik a jövő, amely jó minőségű, egészséges, biztonságos élelmiszereket állít elő.
Magyarország stratégiai kérdésként kezeli a mezőgazdaság GMO-mentes státuszának megőrzését. Az erre vonatkozó irányvonalakat először 2006-ban fektettük le, amikor az Országgyűlés elfogadta Magyarország GMO-mentes stratégiáját, és meghatározta az ennek eléréséhez és megőrzéséhez szükséges feladatokat. Azóta ez a stratégia nem változott, sőt 2012. január 1-től alaptörvényi szintű védelmet kapott a magyar mezőgazdaság GMO-mentessége.
Magyarország élére állt az Európai Unióban is a GMO-mentes fehérje önrendelkezést célzó kezdeményezéseknek és programoknak. Ennek kapcsán alakult meg 2012-ben a Duna Szója Szövetség, amelynek célja az átfogó, mezőgazdasági és élelmiszer-termelésre kiterjedő európai GMO mentes fehérjepolitika. A Duna Szója Szövetség az elmúlt években jelentős erőfeszítéseket tett az európai GMO-mentes regionális együttműködés megszervezésében. Ezen erőfeszítések eredménye, hogy az unió szójabab-termelése folyamatosan – 2016-ról 2017-re 2,7 százalékkal, összesen 2,3 millió tonnával – növekszik.
A GMO-mentes politika kiterjesztéseként, a 2015. évi berlini Zöld Héten meghirdettük a „Szövetség a GMO-mentes Európáért” kezdeményezést. Ennek célja, hogy biztosítsa a genetikailag módosított szervezetek mezőgazdasági alkalmazását elutasító európai államok összefogását, és egy közös európai GMO-mentes övezetet kialakítását. Az összefogásban résztvevő országok vállalják, hogy a biológiai sokféleség megőrzésének szempontjait szem előtt tartva nem termesztenek genetikailag módosított fajtákat a térségen belül.
Szintén kiemelendő az Európai Szója Nyilatkozat, melyet magyar-német kezdeményezésre 2017. június 12-én jelentették be. A csatlakozott tagállamoknak szilárd meggyőződése, hogy Európának új, átfogó fehérjepolitikára van szüksége a mezőgazdaságban és élelmiszer előállításban.
Magyarországon ugyan köztermesztésben tilos a génmódosított növények alkalmazása, de a takarmányozáson keresztül kénytelenek vagyunk génmódosított szóját használni. Ennek kiváltására az elmúlt évek folyamán több intézkedés történt.
Egyrészt folyamatos kísérletek zajlanak a szóján kívüli megfelelő mennyiségben és minőségben termeszthető fehérjeforrások felkutatására, másrészt támogatási konstrukciók segítségével is ösztönözik a termelőket a GMO mentes fehérjenövények termelésére. Hazánk 2015-től az EU közvetlen támogatások rendszerén keresztül új, termeléshez kötött (azaz az adott növényi kultúra előállítási területének mértékéhez igazodó pl.: lóbab, édes csillagfürt, borsó vagy a csicseri borsó) támogatási formát vezetett be, melyre 2020-ig évente 26 millió eurós keret áll rendelkezésre.
„A világban, illetve hazánkban lezajló gazdasági és társadalmi változások, úgymint a globalizáció, a föld népességének felgyorsuló növekedése, a növekvő élelmiszer iránti igény, a klímaváltozással kapcsolatos gondok, az energiahordozók árának növekedése, vagy a természetes „környezettől” egyre távolodó civilizációs fejlődés mind-mind új kihívást jelentenek az agrárium számára is”- hangsúlyozta az államtitkár.
Magyarország a világon elsők között ismerte fel a génmegőrzés fontosságát. Az élelmezési és mezőgazdasági célú genetikai erőforrásaink, a hazai kultúrnövény- és haszonállat fajok, fajták kiemelt fontosságú nemzeti örökségeink, közkincseink, nemzeti identitásunk részei és Magyarország szimbólumai is. Magyarország világviszonylatban is kiemelkedő szerepet tölt be a haszonállat-génmegőrzésben, köszönhetően az állami intézményeinknek, a civil szervezeteknek és az elkötelezett gazdálkodóknak. Célunk egy olyan állami génbanki hálózat kialakítása, amelynek keretében valamennyi régi magyar, őshonosként nyilvántartott haszonállatfajta állami génmegőrzése akár génbanki állományok formájában (in vivo), akár laboratóriumi körülmények között (in vitro) biztosított.
Az állami génbanki hálózat egy olyan nemzeti kincs, ami az értékek leltáraként, a normál tenyészettől elkülönített állami duplikátumként, a fajtát érő bármilyen betegség, természeti katasztrófa esetén, vagy egyszerűen egy adott fajta feljavítására szolgáló génállomány őrzőjeként mindig rendelkezésre áll.
Célunk a háttérintézményeinknél – a Haszonállat-génmegőrzési Központnál, a nemzeti park igazgatóságoknál és a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft-nél – meglévő állományok bővítése, fejlesztése, az állami génbanki hálózat, illetve egyes fajták esetében kiemelt nemzeti értékű génbanki állományok kialakítása.
Hosszú előkészítő munka eredményeként 2018. február 20-án megjelent az egyes génmegőrző intézmények fejlesztésének és kiemelt programjainak támogatásáról szóló kormányhatározat. Ennek alapján 2022-ig mintegy 12 milliárd forintnyi forrás áll rendelkezésre a génmegőrzési célok megvalósítására.
