A nool.hu interjúját közöljük.
– Mi tetszett meg a faluban?
– Az első látogatás szerelem volt. Első látásra… Felmentem a falut körülölelő dombokra és letekintve a völgyben meghúzódó településre, már tudtam, hogy életem hátralévő részében itt fogok élni. Olyan kertet varázsoltam a parasztházam köré, ami kellemes lakókörnyezetet teremt.
– Hogyan talált rá erre a helyre a nógrádi dombok között?
|
Családja nem szeretne itt élni Ger Dolk 1947-ben született Haarlemben. Középiskolásként kereskedelmi tanulmányokat folytatott, de kertészmérnök lett. 2012 óta – miután nyugdíjba vonult – állandó lakos Legénden. Egy fia, egy lánya és két unokája van, akik látogatják, de nem szeretnének Magyarországon élni. |
– Hosszú évekkel ezelőtt a szomszédaim Hollandiában ’56-os magyarok voltak. A fiuk a rendszerváltás után visszajött Magyarországra. Itt lakott a faluban és én eljöttem meglátogatni őt 1992-ben.
Mélyről fakadt az érzés, vettem hát egy házikót és nekiálltam felújítani. Én voltam az első holland a faluban, azóta sok honfitársam telepedett le itt.
– Hogyan emlékszik vissza a kezdeti időkre?
– Legelőször csak három-négy hónapot töltöttem ezen a helyen. Éjjel-nappal dolgoztam, rendbe raktam a házat, elkezdtem kialakítani a kertet. A falubeliek mindig talicskát tolva, szerszámokkal a kezemben láttak. Nekik furcsa volt az én munkatempóm, azt hiszem. Azon is csodálkoztam, hogy a boltokban milyen mogorvák az emberek, hiába próbáltam velük viccelődni, nem értették. Persze azóta ez már megváltozott. A mai Magyarország egész más, mint 25 éve.
– Arborétumokkal vetekedhet a kertje szépsége. Ugye nem akarja elhitetni velünk, hogy egyedül hozta létre?
– Pedig így van. Kertészmérnök vagyok, Hollandiában is ezt csináltam. Hatalmas lehetőséget láttam meg az itteni birtokomban. Nálunk minden talpalatnyi föld az emberi kéz munkája nyomán született, úgy hódították el a tengertől. Nincs is túl sok terület, amit egy ember a magáénak mondhat. Itt a kertem és az erdő összeérnek, a szarvasok a birsalmafám körüli bokrokban alszanak éjszakánként. Ma reggel, például, a konyhámban tettem-vettem, mikor egy rókát pillantottam meg üldögélni a teraszomon. Ilyen élmények elképzelhetetlenek Hollandiában. Mikor a holland barátaim meglátogatnak, mindig azt mondják, hogy ez a földi paradicsom.
– Hogyan telnek a napjai?
– Mivel a családom nem jött velem, egyedül élek itt. Amikor csak engedi az időjárás, kertészkedem. Ha rossz idő van – télen vagy ha esik az eső – hosszú sétákat teszek a környéken. Napi tíz–tizenöt kilométert szoktam gyalogolni. Eleinte, ha az ismerősök megláttak ezeken az útjaimon, megálltak és megkérdezték: Elromlott a kocsid Geri? Gyere, elviszünk!
– Van valami, ami annyira nem nyerte el a tetszését?
– Az utak állapota rettenetes erre mifelénk, de már ígéretet kaptunk, hogy jövő évben kijavítják. A magyar sofőrök pedig kissé vadul vezetnek. Kicsit nehéznek találom a magyar konyhát, nekem túl sok a hús benne. Én a saját kertemben megtermelt zöldségeket eszem szívesen. Egyébként imádok itt élni, és tudom, hogy itt fogok meghalni. Ezen a helyen megteremtettem a saját életemet és ezt szeretem.
