A nyulászok táborában különösen nagy kihívást jelent a német tarka óriásnyúl tenyésztése, hiszen a fajta különlegessége, hogy a színes rajzolatok hat csoportjának a leírásnak megfelelően kell elhelyezkedniük. Hogy ez megvalósulhasson, ahhoz igen nagy türelem és hozzáértés szükséges. De egy-egy kiemelkedő példány megjelenéséhez jókora szerencse is elengedhetetlen.
A német tarka óriásnyulat néhány évtizeddel ezelőtt német lepketarka óriásnak is nevezték, mely a száj és orr körül látható, pillangóra emlékeztető rajzolatból ered. Ha a nyúllal szemben állunk, a fejen a száj körül láthatjuk a pillangó szárnyait, míg az orr rajzolata adja a lepke „törzsét”, melynek egyenesnek, a végén lekerekítettnek kell lennie.
Tarka nyulak már a XVI. században széles körben ismertek voltak Nyugat-Európában, s különösen a XIX. század 2. felében váltak közkedveltté Belgiumban és Hollandiában. Később Németországban is jelentősen erősödött állományuk. Hogy a német tarka óriás bölcsője hol ringott, azt nehéz biztosan kideríteni, de feltehetően Elzász-Lotaringiában, illetve annak környékén. A fajta kialakulásában mérföldkövet jelentett, hogy 1908-ban a német nyulászok rögzítették a különböző foltok, rajzolatok elhelyezkedését, mely a mai napig lényegében érvényben van.
Milyen a német óriásnyúl?
A legjobb vérvonalú almokban is rendre előfordulnak teljesen fehér vagy teljesen fekete egyedek is. Ezeket célszerű kizárni a tenyésztésből.
Bár a német tarka óriás az óriás és nagytestű fajták csoportjába tartozik, testtömege mégsem kiemelkedő –
Míg az 5 kilogrammnál könnyebb állatokat kizárják, a testtömegnek felső határát nem határozták meg. A fajtában az átlagos alomlétszám 8 és 11 között változik, ám egy-egy anyától ritkán tudunk 6-7 fiókánál többet elválasztani.
Nyúl húsvétra?!?! – Sándorfalván jártunk, 101 nyuszit láttunk
