Ha a sorok alatt, vagy a sorközökben takarni tudjuk a talajfelszínt, a gyomosodás megakadályozása és a víztakarékosság mellett megváltoztatjuk a hőmérsékleti és fényviszonyokat is.
Ahol növények borítják a talajt, annak vízforgalma és így a felszínhez közeli részek nedvességviszonyai is egészen mások. Bár a növények saját felépítésükre és az életfolyamataik fenntartására, párologtatásra nagy mennyiségű vizet fogyasztanak, árnyékolják is a talajt, gyökereikkel annak mélyebb rétegeiből is „felhozzák” a vizet, és a felszínhez közeli, azzal párhuzamosan futó leveleik által elpárologtatott víz sok esetben jól benedvesíti a talaj felső rétegét. Nagylevelű káposztafélék esetében például ez olyan jelentős lehet, hogy a levelek alatt a legszárazabb időszakokban is akár a déli órákig nedves még a talajfelszín. Ahol nincsenek növények, sok esetben azt a részt érdemes letakarnunk.
Mulcsozó anyagok
Az üzemi méretű zöldségtermesztésben a műanyagból készülő talajtakaró anyagok használata a legelterjedtebb. Egyéves kultúráknál egyszer használatos, vékony polietilén vagy polipropilén fóliát alkalmaznak. A polietilén fólia nem engedi át a vizet, sortakaráskor az öntözőcsövet (csepegtető vagy szivárogtató öntözés) a fólia alá kell helyezni.
A perforálást vagy a fólia lefektetése előtt, még a tekercsen végzik el, vagy a talajra fektetett és rögzített anyagot lyuggatják ki, akár vasvillával. Polipropilén szellőző fólia esetében a fólia alatti talaj levegőzik, ami kedvező a talajéletre nézve, valamint a felülről érkező öntözővíz vagy csapadék is átjut a takaróanyagon, miközben a talajból a levegőbe szökő víz mennyisége csekély. Ennek ellenére nagyüzemben ezt is csepegtető öntözéssel együtt használják. Az is előfordul, hogy a jól lefektetett polipropilén fólia fölé helyezik el az öntözőcsövet.
Fóliafektetés
A fóliával való sortakarás ültetés előtt kivitelezhető a legkönnyebben. Üzemi méretekben a fóliafektetés géppel történik, korszerű gépeknél a csövet és a fóliát egy menetben húzzák ki. Kisebb felületen a legjobb az alábbi lépések szerint haladni:
- Kijelöljük a fóliacsík egyik szélét a sorral párhuzamosan, hosszanti irányban kifeszített madzaggal.
- Hosszanti irányban végigvezetünk egy madzagot ott, ahol a fóliaszalag közepe (és a csepegtetőszalag) lesz.
- Lefektetjük a fóliát, és a széleit rögzítjük (általában földdel, esetleg műanyag tiplivel vagy drótkampóval).
- A fólián kijelöljük és kivágjuk a növények helyét.
- A középen végigvezetett madzag egyik végére rákötjük a csepegtetőszalagot, és a madzag közepén áthúzzuk a sor másik végéig.
- Ültetünk vagy vetünk.
- Palántaültetés esetén, ha polietilén fólia a talajtakarónk, kevés földdel betakarjuk a palánták tövét, lezárva a fólián a lyukat.
A csepegtetőszalag utólagos áthúzása a fólia alatt különösen akkor javasolt, ha gyakorlatlanok vagyunk, és félünk attól, hogy elvágjuk a csepegtetőcsövet, amikor kivágjuk a fólián a növények helyét. Ha ezt a műveletet ki szeretnénk hagyni, és az öntözőszalagot kihúzzuk a fóliafektetés előtt, érdemes néhány helyen U alakban meghajlított dróttal rögzíteni, hogy ne mozduljon el a további ültetés-előkészületnél.
Fóliával, vagy hosszabb kultúráknál vastagabb műanyag szövetekkel (agroszövettel) az egész talajfelszín is takarható, de az általában csak kisebb felületen gazdaságos. Földön fekvő terméseknél azonban kétségtelen előnye, hogy a termés tiszta marad.
Környezetkímélő szemléletű gazdálkodóknak lehetőségük van papírtakaró használatára is.
A papír ebben az esetben fehérítés nélküli, újrahasznosított papír, amit tekercsben vásárolhatunk. A papírmulcs a növénykultúra hosszától függően többféle vastagságban beszerezhető. Természetesen a beszerzési ár a vastagsággal és így az időtállósággal együtt nő.
Szerves mulcs
Ha a növényeket kiültettük, a sorok alját jól fedő fóliatakarást nehéz kivitelezni, ezért vagy sorköztakarást érdemes használni, vagy valamilyen nem folytonos takaróanyagot. Ilyenkor kerülhet sor a sorok aljának vagy a sorközöknek, esetleg az egész felületnek a takarására, legtöbbször lebomló, szerves anyagokkal, amik később a talajba bedolgozva a talaj szervesanyag-tartalmát, szerkezetét, vízgazdálkodását javíthatják.
Egyes esetekben használhatók más növénymaradványok is, de mindig gondolni kell arra is, hogy a lomb kártevőket, kórokozókat is „rejthet” és terjeszthet. Nem tanácsos pl. a lelevelezéskor lekerülő paradicsom- vagy zellerleveleket mulcsozó anyagként fölhasználni ugyanabban a növénykultúrában!
A szerves mulcsok megválasztásakor érdemes átgondolni, hogy az ilyen takarót „gondozni” kell – hosszabb-rövidebb idő alatt bomlásnak indul, ami egyben nitrogénelvonást is okozhat termesztett növényeinknél. Ez azt is jelenti, hogy a mulcs vastagsága csökken, amit pótolni kell, hogy kedvező hatásait (talajhőmérséklet beállítása, nedvességtartás, gyomelnyomás) megtarthassa. Fűkaszálék esetén pl. általában 2-3 hetente frissíteni kell a mulcsot. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a könnyű, száraz mulcsot a szél megbolygathatja, és száraz időben a szalma- vagy szénamulcs könnyen meggyulladhat, tűzkárokat okozva. 
Díszkertekben kedvelt a háncs vagy faapríték mulcsként való használata is, de az egyéves zöldségkultúráinkban használatuk drága és nehézkes, továbbá egyes fafajok akár káros anyagokat is tartalmazhatnak.
Milyen színű a legjobb takaróanyag?
A mulcsozóanyag színe befolyásolja a talaj hőgazdálkodását, valamint – főként sorköztakarásnál – a növényállomány fényellátottságát is, ezért az anyagon kívül a szín megválasztásán is érdemes elgondolkodni.
Az áttetsző fóliákon a fénysugarak egy része átjut, így azok sugárzással is melegítik a fólia alatti talajrészeket és a köztük levő levegőt. Tavaszi időszakban ez kedvező lehet, nyáron azonban túlzott felmelegedést, akár a gyökerek pusztulását is okozhatja. Az átjutó fénysugarak – a hullámhosszuktól függően – segíthetik vagy gátolhatják a fólia alatt kicsírázó gyomok fejlődését. Egyes színezett áttetsző (transzparens) fóliáknál a kicsírázó gyomok azért nem tudnak tovább fejlődnek, mert nem megfelelő a sugárzás a fotoszintézishez, mások alatt a nagy hő „főzi” meg a gyomnövényeket. Ez utóbbi esetben (pl. színtelen vagy csak enyhén szürke fóliáknál) előfordul, hogy a gyomok a fólia alatt képesek nőni, megemelik a fóliát akár annyira, hogy a kiültetett palántáink teljesen a fólia alá kerülnek, ahol elpusztulnak.
ami a legtöbb esetben hasznos, néha azonban káros is lehet. A műanyag takaróanyagok közül a fedett fehér vagy világos színű fóliák általában drágábbak, vagy nem olyan tartósak, mint a fekete takarófóliák. Kedvező tapasztalatok vannak azonban pl. a levegőző polipropilén fóliák esetében a drapp színű változattal, ami viszonylag tartós, és kedvező a fényellátásra gyakorolt hatása is.
Mire figyeljünk még?A talajtakarásnál nagyon fontos figyelembe venni, hogy a mulcsozó anyagoknak köszönhetően a talajban maradó víz miatt a növényállományban a páratartalom alacsonyabb lesz, így különösen fóliás talajtakaráskor, csepegtetőöntözés mellett – főként meleg nyári időszakban – felső párásításra is szükség van. Ilyenkor a szabadon maradó talajfelszín (sorközök), vagy szerves mulcsok használatakor a mulcs nedvesítése átmeneti segítséget nyújthat az ún. légköri aszály elleni küzdelemben. Fóliás talajtakarásnál a tavaszi hideg reggeleken számolni kell azzal, hogy a talaj melege nem jut ki gyorsan a fólián, így előfordulhat, hogy a melegigényes növények megfáznak, vagy akár megfagynak akkor is, ha közben a fedetlen területeken nincs túl nagy mértékű lehűlés. Műanyag, nem lebomló takaróanyagok esetén külön munkával is számolnunk kell: a növényállomány felszámolásakor a fóliát össze kell gyűjtenünk a területről. Lebomló fóliák használatakor is gondolnunk kell arra, hogy a talajban levő (leföldelt) fólia nem, vagy lassan bomlik le. A szerves takaróanyagokat a termesztés végén érdemes bedolgozni a talajba. |
