Röviden be kell, hogy mutassam a terméshozás mikéntjét, mert így válhat érthetővé annak elmaradása is. Kezdjük elsőként az alaktannal. A szőlőnek összetett, vegyes rügyei vannak. Előbbi azt jelenti, hogy a főrügy mellett mellékrügyek csücsülnek a rügypikkelyek alatt. Kevésbé fejlettek, kevésbé termékenyek, de pótolhatják a főrügyet, ha az megsérült. Később is szerephez juthatnak, hiszen az idősebb fás részek kérge alatt megbújó rejtett rügyek is részben mellékrügyekből lettek.
A rügyek másik sajátossága, hogy komplett kis hajtáskezdemények rejtőznek bennük. Ahány rügyet meghagyunk, körülbelül annyi hajtásra számíthatunk tehát.
Adott év termésének kialakulása már az előző évben megkezdődik. Az áttelelő rügyekben már a tenyészidőszak végére kialakulnak a fürtkezdemények, számuk később már nem változik. A fakadás után a hajtáskezdemények növekedésnek indulnak, rajtuk a fürtkezdemények tovább fejlődnek.
A rügyek termékennyé válásához elengedhetetlen a meleg és napfényes nyári időjárás.
Három fő ok
Ha nem terem a házikerti szőlőnk, annak általában három, viszonylag jól tetten érhető oka lehet.
Ezeket a kérdéseket tisztázva kereshetünk jó megoldást. A fenti lehetőségek mindegyike mellett azt látjuk, hogy szőlőnk egészségesnek látszik, szépen zöldell, csak fürtöket nem hoz. A leromlott kondíció vagy növényegészségügyi okok miatt elmaradó termésről most nem szeretnék részletesebben szólni.
Ha május tájékán, virágzás előtt gyönyörködünk tőkéinkben, már láthatjuk, van-e fürtkezdemény a hajtásokon. Ha olyankor még tapasztalunk biztató jeleket, a virágzás rendben le is zajlik, csak utána marad el a terméshozás, a meddőség oka máris nyilvánvaló. Valószínű, hogy oltványunk nemes része elpusztult, és a felvadult alany vette át a helyét. Ezek gyakran hímvirágúak, termőjük fejletlen (ez virágzáskor szemmel is látható), így nem képesek terméshozásra. Ha tehát virágzás van, de termés nem fejlődik, biztosak lehetünk benne, hogy történt valami a termőfajtánkkal. A megoldás ez esetben elég drasztikus. Új tőkét kell ültetnünk, vagy nemest oltani a megmaradt alanyra. Ez utóbbi nagy szakértelmet kívánó megoldás, de nem lehetetlen.
Melyik a termékeny rügy?
Ha a friss hajtásokon nem is mutatkozik fürtkezdemény, a probléma a metszéskor meghagyott rügyek termékenységéből, illetve terméketlenségéből fakad. Ez lehet fajtakérdés, de ökológiai, környezeti sajátosság is. A rügyek termékenységéről érdemes tudnunk, hogy azok abszolút mértéke (tehát a rügyekben található fürtkezdemények száma) fajtakörönként eltérően alakul. Hagyományos fajtáink (Kadarka, Ezerjó, Kövidinka) és a rezisztens hibridek (Teréz, Nero) kiemelkedően jók e tekintetben. Rügyeik igen termékenyek, hajtásaik sok fürtöt hoznak.
Hagyományos fajtáink és a rezisztensek ebben is jól teljesítenek, hiszen még a rejtett rügyeik is termékenyek. Ez azt is jelenti, hogy ezek a fajták akár kopaszmetszés esetén is teremhetnének, de azt is, hogy egy esetleges fagykár után jól regenerálódnak. A keleti származású fajták és az azokból nemesített hibridek viszont már kevésbé termékenyek. Ezeknek nemhogy rejtett rügyei, de gyakran még az alsó világos rügyei sem hordoznak fürtkezdeményt. Ha ilyen keleti fajtákból (például Afuz Ali) nevelünk szépen, szabályosan metszett lugast vagy kordont, megeshet, hogy a meghagyott rövidcsapokkal meddő rügyeket tartunk csak a tőkén. 
E probléma feloldása a legegyszerűbb: váltsunk metszésmódot. Ez legcélszerűbben valamilyen váltómetszés lehet, vagyis hagyjunk hosszú csapokat is a rövidek fölött vagy mellett. Ha művelésmódot is válthatunk, jó megoldásnak tűnik a kordon átalakítása valamilyen szálvesszős műveléssé (Guyot, ernyő). Ezekkel az apró változtatásokkal már elkerülhetjük, hogy a tőkén csak meddő rügyek fakadjanak.
Kapjon elég fényt!
Ha átalakításaink ellenére sem terem (többet) a szőlő, kénytelenek vagyunk a környezetet okolni. Már említettük, hogy a rügyek termékennyé válásához napfény és meleg szükséges. A hőmérséklettel általában nem szokott probléma lenni, de
Megoldás lehet, ha kicsit magasabbra engedjük azokat, így talán több napfényt „csípnek el” a hajtásokon fejlődő rügyek. Kézenfekvő eshetőségnek tűnhet, de támrendszerbeli lehetőségeink általában korlátozottak, így alighanem a hajtáshossz kérdésében kényszerülünk majd megalkuvásra. Amennyiben fa árnyékolja a szőlőt, annak megritkításával tehetjük kedvezőbbé a rügydifferenciálódás körülményeit.
