Back to top

Töpörtyűre forralt bor

A töpörtyű – elegánsabb nevén tepertő – finom, sokak által kedvelt és kiválóan csúszik rá a forralt bor. Mindez az erről az ételről és italról elnevezett zalaszántói hagyományőrző fesztiválon is beigazolódott, amit negyedik alkalommal rendeztek meg a településen.

Fotó: Wikipédia/Tamorlan

Töpörtyű és forralt bor illata lengte körbe a bográcsokat a Zalaszántói Baráti Kör Egyesület töpörtyűsütő és forraltbor-főző versenyén, amire idén összesen tizenkilenc csapat nevezett. Mint a szervezők elmondták, az erre az alkalomra készített ételeket és italokat ugyan a zsűri is értékelte, de a rendezvény célja alapvetően az, hogy télre is közösségi programot szervezzenek a település lakóinak és a vendégeknek.

Elmondták továbbá, hogy

a fesztivál ötlete egy veterán autós-motoros baráti társaságtól származik, akik néhány évvel korábban egy tapolcai programon vettek részt, és arra gondoltak, hogy megpróbálják felidézni a falusi disznóvágások egyik jeles mozzanatát, a töpörtyűkészítést.

Készül a töpörtyű
Készül a töpörtyű
Fotó: Bella Huba

Már csak azért is, mert Zalaszántón is nagy hagyományai vannak, illetve inkább már csak voltak a disznótartásnak és a -vágásnak. Szerintük nagyon jó érzés, hogy az emberekben élnek még az emlékek és megvan bennük a hagyománytisztelet. Amikor először meghirdették a programot, meglepődtek, hogy milyen nagy az érdeklődés. Mindenki lelkesen készült, begyűjtve a családi recepteket, és persze apait-anyait beleadva a töpörtyűkészítésébe.

Céljuk az is, hogy a hideg ellenére is kimozdítsák az embereket a zárt helyiségekből, és a szabad levegőn élvezzék a jó téli időt, a vidám munkát, a közösséget.

A fesztivált úgy szervezik, hogy ne legyen adás-vétel, hanem mindenki a saját portékáját vagy készítményét kínálja, csereberélje: töpörtyűt, kolbászt, disznósajtot.

A település történelmi épülete, a Pethő- kúria udvarán felállított kondérok mellett szorgoskodtak a csapatok, több település baráti társaságai. Mindenki a saját bevált receptjére esküdött, úgyhogy gondosan figyelt mindarra, amit annak idején fontosnak tartottak a töpörtyű készítésénél. Bár a technikák különbözőek voltak, de a résztvevők abban mind egyetértettek, hogy a sütés nagy odafigyelést igényel. Egyikük úgy fogalmazott: „Lélek legyen benne, meg szeretet és hozzáértés. Fontos az alapanyag minősége, és természetesen az, hogy tudjuk, milyen hőfokon sütjük kezdéskor, közben és a végén. Úgy szoktuk mondani, hogy a végén tulajdonképpen a zsír hője süti ki a töpörtyűt.”

Szabó Lajos: a legjobb az egy-másfél esztendős kocákból származó szalonna
Szabó Lajos: a legjobb az egy-másfél esztendős kocákból származó szalonna
Fotó: Bella Huba
– A legjobb töpörtyűt egész biztosan déd- és nagyszüleink készítették, mert akkor még minden más volt, az alapanyagtól a mennyiségig – fogalmazott szakemberként Szabó Lajos. – A disznóvágásoknak igazi hangulata volt, amire a középkorúak még emlékeznek, de a mai fiatalok sajnos már nem nagyon élhetik meg ezt a nem könnyű, mégis szép eseményt.

Bizony, a disznótor egykor ünnep volt a falvakban a téli időszakban. Év végén, az ünnepek előtt nem nagyon akadt ház, ahol ne szúrtak volna le egy-két kocát.

A gazdák büszkélkedtek az állataikkal, hogy mennyi zsírja lett a disznónak. Természetesen az állatok minden porcikáját felhasználták. A kolbász, hurka és disznósajt mellett készült töpörtyű is elengedhetetlen étele volt a paraszti gazdaságoknak.

A töpörtyű készítésének módja nem változott: aki még készíti, az leginkább hagyományos, natúr módon állítja elő. Persze vannak kisebb különbségek, hiszen akad, aki vizet, míg más tejet használ a készítéséhez.

– Amikor gyermekkorunkban a zsírszalonnát szeltük, mindig mondták, hogy egyformák legyenek a kockák – meséli tovább Szabó Lajos. – Ez a sütésnél nagyon fontos. A legjobb, ha 2–3, de legfeljebb 5 centiméteresek a darabok. Láttam már olyat, ahol teljesen eltérő a kockák mérete. Az nem jó, mert sütéskor az egyik jobban, gyorsabban ki- vagy összesül, mint a másik. A szalonna vastagsága is sokat nyom a latban.

Én azt mondom, az 1–1,5 esztendős kocákból a legjobb a szalonna. Az már elég vastag, és az állaga annak az igazi. Ha már itt tartunk: érdemes elmondani, hogy természetesen a házi disznó a legalkalmasabb alapanyag töpörtyűkészítésre, főleg amit nem táppal etettek.

Akadnak különbségek a készítésnél, de hát ez így van rendjén. A legtöbben azt mondják, hogy teljesen natúr kell készíteni, úgy, hogy a töpörtyű a saját „levében” süljön ki. Mások egy kis vizet tesznek alá, hogy könnyebben elkészüljön, és hogy az elején ne égjen le. Akadnak, akik arra esküsznek, hogy a sütés befejezése előtt egy kis tejet kell önteni a kondérba, attól ugyanis elmúlik a töpörtyű sápadtsága, enyhe pirosas színt kap. De a legfontosabb a kevergetés. Annak folyamatosnak kell lennie, különben leég az egész. Aztán a préselés is egy fontos mozzanat, ekkor számít igazán, hogy mennyire egyforma nagyságúra sikerültek a darabok. Ennél a mozzanatnál egyébként lehet játszani az étekkel, mert attól függően, ki, hogyan szereti, ezzel lehet keményebbre vagy „rugalmasabbra”, kicsit zsírosabbra hagyni a töpörtyűt.

Az idősebbek jobban ismerik, és szeretik, de a fiatalok is egyre inkább felfedezik a töpörtyűt. Egyáltalán nem egészségtelen ételről van szó, bár sokáig azt sulykolták, hogy annyira zsíros, hogy káros a szervezetünkre, emeli a koleszterinszintet. Ez nem igaz. Károsabb, ha műkajákat fogyasztunk, olyanokat, amikről nem is tudjuk, hogy miből készülnek.

A töpörtyű rangját mutatja az is, hogy meglehetősen drága lett napjainkra.

A zalaszántói csapat
A zalaszántói csapat
Fotó: Bella Huba

A rendezvényen a disznótartásról is beszélgettek a résztvevők, és nem találták túl rózsásnak a helyzetet. Elhangzott, hogy falun régen nagy hagyománya volt az állattenyésztésnek. Több tehéncsordát is kihajtottak legelni minden nap, az ólakban disznók híztak, és alig akadt ház, ahol ne lett volna baromfiudvar. Megtermelték az élelmet, amire a családnak szüksége volt. Sajnos mára megváltozott a helyzet:

a házaknál szinte egyáltalán nem tartanak állatokat, alig néhányan gazdálkodnak. Megoldás lehet, ha a fiatalokat megismertetjük a vidék, a falvak munkás múltjával, és arra kell törekednünk, hogy ezt egyúttal meg is szeressék, kedvet kapjanak hozzá.

Akadnak kedvező jelek, hiszen a pályázatoknak és egyéb támogatásoknak köszönhetően egyre több udvarba kerülnek vissza a jószágok.

Töpörtyű mellett forralt borral is nevezhettek a csapatok. A meleg ital jó szolgálatot tett a hideg időben, sokan töpörtyűsütés közben is kóstolgatták a gyümölcsös nedűt, mondván: a forralt bor készítéséhez is fontos a jó recept, és a megfelelő fűszerezés érdekében minél gyakrabban kóstolgatni kell a készülő italt. A jó forralt bor titkát is megosztották a résztvevők: a lehető legfinomabb borból kell készíteni, sok gyümölcsöt kell belerakni, azonkívül nem szabad spórolni sem a fűszerekkel, sem a cukorral. Ha ebben a szellemben készítik, biztosan finom lesz, és az sem mellékes, hogy milyen jól csúszik a töpörtyűre.

Forrás: 
Magyar Mezőgazdaság
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Magyar Mezőgazdaság 2020/7 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Nemespapagájok két évtizede hazánkban

Mintegy húsz ével ezelőtt igen nagy lendületet vett a hazai díszállattenyésztés: hónapról hónapra érkeztek addig nálunk szinte ismeretlennek számító madár- és kisemlősfajok hazánkba, melyek tartása, tenyésztése nagy és izgalmas kihívást jelentett, még a tapasztalt szakemberek számára is. Ekkor tűntek fel a nemespapagájok is.

Közösségformáló alkotóház

Páhoki Kapo(l)cs Alkotóház – ahol élmény a tanulás! Ez a szlogenje az alsópáhoki alkotóháznak, amit egy önkormányzati fejlesztés keretében a közösség erősítésére és az egész életen át tartó tanulás iránti igények kielégítésére hozott létre a település.

Drága sertéshús, mindenki spanyol barackot vesz - EU-s agrárpiaci helyzetelemzés

Megjelent a COPA-COGECA, az európai gazdák legnagyobb érdekképviseleti szervezetének 2020 februárjára vonatkozó piaci helyzetelemzése a sertéshús-, a zöldség- és gyümölcs-, valamint a borágazatra. A tanulmány fontos elemeit a NAK foglalta össze.

Nagy István: rendet kell tenni a borágazatban

Bortörvény-módosítási javaslaton dolgozik az agrártárca, amellyel bezárnák a most még létező kiskapukat. Naprakészen kell tudni a tőkén lévő szőlő, a must, a készleten lévő folyó és palackozott borok mennyiségét ahhoz, hogy piaci zavar esetén hatékonyan be lehessen avatkozni - mondta Nagy István agrárminiszter a Világgazdaságnak.

Magyar részvétel a párizsi nemzetközi mezőgazdasági szakvásáron

Farkas Sándor, az Agrárminisztérium miniszterhelyettese február 22-én Párizsban részt vett a nemzetközi mezőgazdasági szakkiállítás (SIA) megnyitóünnepségén, majd a francia állattenyésztési ágazat kiállítási standjainak megtekintésére szervezett hivatalos vásárbejáráson. Előzőleg kétoldalú egyeztetést folytatott az állattenyésztési ágazat előtt álló kihívásokról, a mezőgazdasági generációváltás és az öntözéses gazdálkodás jelentőségéről.

Száz éves a magyar óriásnyúl

Egy évszázaddal ezelőtt kezdődött el hazánkban az első világháború és a forradalmak okozta összeomlás eredményeképpen az a folyamat, melynek során kialakulhatott a magyar óriásnyúl. Eleink minden bizonnyal szívesen lemondtak volna róla, hiszen a nélkülözés, a kényszer szülötte.

Kevesebb élelmiszerhulladék

A Countdown áruházlánc által 2017-ben bevezetett The Odd Bunch kezdeményezés elindítása óta az új-zélandiak 500 tonna szépséghibás terméket fogyasztottak. Emily King élelmiszer-fenntarthatóság szakértő szerint a fogyasztóban a szabálytalan vagy torz formájú gyümölcsök fölkínálásán keresztül tudatosítható, hogy az étel tökéletes külleme nem létszükséglet.

A sokoldalú tyúktoll: lehet festővászon, hőszigetelő vagy lámpaernyő

Több milliónyi tonna tyúktoll keletkezik világszerte, de mit lehet vele kezdeni?

Alig hitte el, mit művel az emu a jószágaival

Az Ausztráliában tomboló tüzek az állattartó telepeket sem kímélték: a gazdák jó részének állatállománya és létesítményei látták kárát a lángoknak. Köztük volt Bryan Hayden is, aki a károk összegzése közben szokatlan jelenségnek volt szemtanúja.

Miért iszunk tejet?

Hogyan tett szert az emberiség a tej feldolgozásának képességére és miért? Eredetileg az emberi faj nem volt képes az állati tej megemésztésére, nem úgy, mint napjainkban, amikor is a tejtermelés az egyik vezető ágazata a modern kori mezőgazdaságnak. Vajon miért alakult úgy az emberi evolúció, hogy képesek lettünk tejet inni?