0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 19.

Miért iszunk tejet?

Hogyan tett szert az emberiség a tej feldolgozásának képességére és miért? Eredetileg az emberi faj nem volt képes az állati tej megemésztésére, nem úgy, mint napjainkban, amikor is a tejtermelés az egyik vezető ágazata a modern kori mezőgazdaságnak. Vajon miért alakult úgy az emberi evolúció, hogy képesek lettünk tejet inni?

Manapság egyre elterjedtebb a különböző féle növényi italok fogyasztása, mint a „szója- vagy mandulatej”, de ez csak az elmúlt néhány évben megjelenő trend. Az emberiség tejhez fűződő kapcsolata több ezer évre nyúlik vissza, és nemcsak magát a folyékony tejet, hanem az abból készülő termékeket is érinti.

A fajunk 300 ezer éves történelmében a tej fogyasztása meglehetősen új szokás. Körülbelül 10 ezer évvel ezelőtt szinte senki sem ivott tejet, ezután is csak elvétve.

Az első rendszeres tejfogyasztók korai mezőgazdasági állattartók voltak Nyugat-Európában, ők voltak az első olyan emberek, akik háziasították az állatokat, többek között a szarvasmarhát is. Manapság a tej fogyasztása általános gyakorlat Észak-Európában, Észak-Amerikában és más helyeken is.

Ha belegondolunk, a tej valójában egy furcsa ital. Egy olyan folyadék, amelyet azért állítanak elő az emlősök, hogy utódaikat táplálják és miután felnőnek, tulajdonképpen nincs is szükségük rá. Ezért sok kultúrában nem is ismert más fajoktól származó tej fogyasztása. Ennek biológiai okai vannak. A tejben található cukrot vagy laktózt az emberi szervezet csak a vékonybél által termelt laktáz nevezetű enzimmel képes lebontani. Csecsemőkorban a szervezet még nagy mennyiségű laktázt termel, hogy fel tudjuk dolgozni az anyatejet, azonban az idő múlásával ennek a mértéke csökken.

Ha nem áll rendelkezésre kellő mennyiségű laktáz enzim, nem tudjuk lebontani a tejcukrot, vagyis kialakul a laktóz intolerancia, amely a világ felnőtt népességének kb. 75 százalékát érinti.

Magyarországon kb. a lakosság 10-35 százaléka lehet laktózintoleráns. A laktózérzékenység tünetei a tej fogyasztása után fellépő puffadás, hasi görcsök és hasmenés.

Valószínűleg az első „tejivó” európaiak is küszködtek hasonló panaszokkal, aztán az evolúció utat tört: néhány ember elkezdett laktáz enzimet termelni felnőtt korában is. Ennek az az oka, hogy a DNS-ben a laktáz aktivitását szabályozó gén mutálódott, kialakult a laktáz-perzisztencia képessége.

Laure Ségurel egyetemi adjunktus, a téma szakértője elmondta: „A laktáz- perzisztencia allél először Dél-Európában jelent meg időszámításunk előtt 5000 évvel, aztán 2000 évvel később már Közép-Európában is elterjedt.”

A laktáz termelés fenntartása az evolúció szempontjából egy kedvező tulajdonság, ezért több populációban is elterjedt. Például Észak-Európában a lakosság több, mint kilencven százaléka képes feldolgozni a tejcukrot. Ugyanez igaz néhány afrikai és közel-keleti populációra is. Azonban

akadnak olyan népek, akiknél ez a képesség sokkal ritkább, így nem tudják a tejet megemészteni. Ez igaz az afrikai, ázsiai és dél-amerikai emberek többségére.

De miért is volt annyira előnyös a tejfogyasztás? A nyilvánvaló válasz az lenne, hogy így az emberek egy újabb tápanyagforráshoz jutottak, csökkentve az éhezés kockázatát. De a részletesebb vizsgálatok nem erre engednek következtetni.

„Sokféle élelmiszerforrás létezik, tehát meglepő, hogy az egyik élelmiszerforrás sokkal fontosabb lenne és annyiban különbözne a többitől” – állítja Laure Ségurel.

Azok a személyek, akik laktóz intoleranciában szenvednek, még képesek egy bizonyos mennyiségű laktóz feldolgozására, így egy kis mértékű tej elfogyasztása még nem okoz számukra panaszokat. Továbbá lehetőség van arra is, hogy a tejet vajnak, joghurtnak, tejszínnek vagy sajtnak dolgozzák fel – ezek mindegyike csökkenti a laktóz mennyiségét. A kemény sajtok, mint például a cheddar, kevesebb, mint 10 százalék laktózt tartalmaznak, illetve a vaj laktóztartalma a legalacsonyabb a tejtermékek közül.

Különböző régészeti ásatások során kiderült, hogy az emberiség igen gyorsan feltalálta a sajtot. 2008 szeptemberében régészek arról számoltak be, hogy a mai Horvátország területén egy olyan több, mint hétezer éves cserépedényt találtak, mely valószínűleg a tejsavó elválasztására volt alkalmatos.

Ez a mozzanat a sajtkészítés fontos lépése. Ezek szerint az emberiség a sajtkészítésre előbb rájött, mint hogy kialakult a laktáz perzisztencia.

Nyilvánvalóan van egy szabályszerűsége annak a genetikai változásnak, hogy bizonyos embercsoportokban miért alakult ki a laktáz perzisztencia, néhányban viszont nem. Azok, akik képessé váltak a tejcukor lebontására állattenyésztők voltak. A vadászó-gyűjtögető életmódot folytató, illetve növényműveléssel foglalkozó ősökben nem alakult ki ez a mutáció. Ami érthető, hiszen

azok az emberek, akik nem fértek hozzá az állati tejhez, nem is voltak nagy evolúciós nyomás alatt a tejiváshoz való alkalmazkodásban.

Azonban a kérdés az, hogy miért alakult ki egyes állattenyésztő népeknél a mutáció, másoknál viszont nem? A kelet-ázsiai nomád népeknél, például a Mongólia lakosainál, a legalacsonyabb a laktáz enzim termelőképesség, annak ellenére, hogy táplálkozásuk nagymértékben függ az állati tejtől. A mutációk gyakoriak voltak az Európában és Nyugat-Ázsiában található közeli populációkban, tehát megvolt a lehetőség arra, hogy a kelet-ázsiai populációkban is elterjedjen a mutáció, azonban ez mégsem történt meg. „Ez a nagy talány” – állítja Laure Ségurel.

A mutáció kialakulása több okra is visszavezethető. „Úgy gondolom, hogy összefüggésben van az életmóddal, az állattenyésztéssel” – állítja Dallas Swallow, az College London Egyetem genetika professzora – „De először a mutációnak kell meglennie.” Csak akkor működhet a természetes szelekció.

A professzor rámutatott arra is, hogy a mongol pásztorok általában erjesztett tejet isznak, amelynek ismét alacsonyabb laktóztartalma van. Valószínűleg a tej feldolgozhatósága még rejtélyesebbé teszi a laktáz perzisztencia növekedését. „Mivel kulturálisan annyira jól tudtunk alkalmazkodni a tej feldolgozásához és erjesztéséhez, nem értem, hogy valaha miért adaptáltuk genetikailag” – mondta Swallow professzor PhD hallgatója, Catherine Walker.

Swallow professzor szerint a mutáció kulcsa a tej táplálkozási előnyeiben rejlik, hiszen zsírban, fehérjében, cukorban és olyan mikrotápanyagokban is gazdag, mint a kalcium és a D-vitamin.

Nem egyértelmű, hogy a laktáz perzisztenciát továbbra is aktívan elősegíti az evolúció és ezáltal a jövőben több ember lesz képes lebontani a tejcukrot a világon – tette hozzá Swallow, aki 2018-ban társszerzőként dolgozott egy chilei Coquimbo régió állattenyésztő csoportjának tanulmányában. A térségben akkor terjedt el a mutálódott gén, amikor 500 évvel ezelőtt az őseik az újonnan érkezett európaiakkal kereszteződtek. Azóta a gén elterjedt a későbbi generációkban is, evolúciós szempontból előnyösnek bizonyult, csakúgy, mint 5000 évvel ezelőtt. De ez egy különleges eset, mert a Coquimbo emberek nagymértékben függenek a tejtől. Globális szinten a kép nagyon eltérő. „Nyugaton, ahol jó étrend van, a szelekciós nyomás valószínűleg nem áll fenn” – tette hozzá a genetikus.

Minden esetre a tej nem fog kimenni a divatból, még akkor sem, ha esetleg az emberiség erre vonatkozóan megállt volna az evolúciós fejlődésben.

Forrás: BBC Future