0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. december 2.

Hajtatott zöldségtermesztés – Egy évben három betakarítás

Kárpátalján továbbra is a hajtatott zöldségtermesztés az agrárium legjövedelmezőbb, egyben a legjelentősebb befektetést igénylő ága. Aki ezzel a tevékenységgel kötelezte el magát, jól tudja, hogy a primőrök termesztése nemcsak a legnagyobb profitot ígérő tevékenység, hanem a legkockázatosabb vállalkozás.

Ám az érintettek azzal is tisztában vannak, hogy az egyre élesedő piaci versenyben ezeket be kell vállalni. Az itteni magyar gazdák többsége azt vallja: a jövedelmet leginkább úgy növelhetjük, ha évente legalább három termést takarítunk be a hajtatóközegből, aminek a fenntartása még akkor is jelentős pénzeket emészt fel, ha éppen semmi sem terem bennük.

Itt, a mérsékelt égövben, ahol a lakóházak fűtési szezonja legalább hat hónapig tart, ez az igyekezet igazán elismerésre méltó. Különösen annak tudatában, hogy az egyre dráguló tűzifa miatt kevesen termesztik a növényeket fűtött fóliasátrakban. Így az évi három termés elérése a szakértelem mellett meglehetősen kreatív gondolkodást is igényel.

Biológiai növényvédelem a hajtatásban

Ukrajnában tavaly nyár óta – a hatályos jogszabályoknak megfelelően – jól látható megkülönböztető jegyekkel ellátva kerülnek forgalomba a biotermékek. Ez új kihívásokat jelent a kárpátaljai zöldségtermesztők számára, akik közül sokan feltétlenül élni kívánnak az új helyzet teremtette lehetőségekkel, hangsúlyozták annak a fórumnak a résztvevői, akik a Kárpátaljai Magyar Vállalkozók Szövetsége (KMVSZ) tagjai előtt tartottak előadást a mezőgazdasági kultúrák biológiai növényvédelméről.

Az új törvény egyértelműen az Európában bevett normákat tartja szem előtt, például alapvető a nyomon követhetőség elvének alkalmazása. Egy hamarosan létrejövő országos adatbázis segítségével a gyártól, illetve a forgalmazótól könnyen vissza lehet jutni a termelőig, bármelyik biotermék esetében.

A jövő útja egyértelműen a biológiai növényvédelmi rendszerek széles körű alkalmazása. Erről győzte meg a találkozón résztvevő termelőket Zentai Ákos, az Árpád Bio­kontroll 2003 Kft. munkatársa, aki arról tájékoztatott, hogy Magyarországon a zöldségfélék hajtatásával foglalkozó nagyüzemek több mint 70 százaléka a növények biológiai védelmét részesíti előnyben – és a Lajtán túl ez az arány még magasabb.

A biológiai védekezésre való átállás nem egyszerű feladat, számoltak be az új eljárás bevezetése kapcsán szerzett tapasztalataikról a kárpátaljai zöldségter­mesztők. Felhívták a figyelmet arra, hogy az anyaországi szakemberek már eddig is nagyon sokat segítettek nekik a korszerű technológiák és eljárások itteni meghonosításában, és hogy ezt a hatalmas helyzeti előnyt most is ki kell használni.

Nincs pontosan megrajzolt séma, mivel az élet évente felülírja önmagát. Jellemző módon Kárpátalja különböző termesztő kistérségeiben egymásétól valamelyest eltérő stratégiákat választottak a gazdák. A Pro Agricultura Carpatika Alapítvány fiatal falugazdászaival ezeket vettük számba.

Tihor-Sárközi Mónika: A nem csupán Tiszapéterfalván és környékén, de az egész dél-ugocsai kistérségben fellelhető fűtetlen fóliasátrakban többnyire hónapos retek termesztésével kezdődik a szezon. A magvakat még január végén, február elején elvetik, s ha minden kedvezően alakul, akkor április közepére sikerül értékesíteni a termést. Közben a sejttálcákban kellő nagyságúra nőnek az ülőbab palántái, amelyek átlagban július közepére teremnek le.

Ezen a vidéken sok gazdaságban csak az őszi fordulóban termelnek uborkát.

A csúcsra járatás időszaka nem véletlenül esik egybe a befőzési főszezonnal, mert így a konzervuborkát többnyire szintén jó áron lehet értékesíteni, főként a törzsvásárlók körében. Vészfűtéssel akár október végéig, november elejéig teremnek a tövek. Hogy alaposan átgondolt termesztési menetrendről van szó, azt legfőképpen az évente ismétlődő kimagasló jövedelmi mutatók bizonyítják. A hónapos retek évek óta szép bevételt biztosít, nemkülönben a bokorbab, melynek szabadföldi termesztése a szélsőséges időjárás miatt egyre kockázatosabb, és semmiképpen nem hozza azt a minőséget, mint hajtatóközegben nevelt társai. Szerintem ez óriási felismerés. Bizonyára a jövőben is akad még ilyen, és a piaci struktúrában mindig lesz olyan rés, ahová valamilyen kultúrával jó eséllyel be lehet törni. Az utóbbi években erre már számos kísérlet történt. A mi termőtájunkon a hajtatott szamóca termesztése ugyancsak feljövőben van mostanság.

Molnár Ádám: Az általam felügyelt termesztési körzetben, Nagydobronyban és környékén a család munkabírása jelentős mértékben meghatározza, hogy végül is milyen növények kerülnek a fóliasátorba.

Itt is a hónapos retek a szezonkezdő növény, kellő odafigyelés és szakszerű gondozás mellett már évek óta jól fizet.

Az újburgonya őshazájában természetesen akadnak olyan gazdák, akik továbbra is erre a kultúrára esküsznek. Fátyolfóliás takarással a kellő nagyságúra megnőtt gumók olyan korán piacra dobhatók, hogy máshonnan érkező versenytárs eleinte nemigen akad, így jó darabig az itteni termelők diktálhatják a helyi árakat. Aki hónapos retket termesztett, az a gumók felszedése után, április végén, május közepén, a szezon második növényeként ülteti az uborkapalántákat a fóliaházban. A termelők egy része emellett a salátát, a spenótot, a karalábét vagy a karfiolt favorizálja, míg a paradicsom termesztésében a gazdák 25–30 százaléka, paprika ter­mesztésében 10–15 százalékuk lát fantáziát.

A mögöttünk hagyott év tapasztalata szerint a harmadik fordulóban a legnagyobb a szórás – folytatja a fiatal szakember. – A nyár végére letermett uborka helyére a fóliasátrak jelentős részébe uborka kerül vissza, emellett feltörekvőben van a vágott virágok és a cserepes dísznövények termesztése. Jelenleg a krizantém a legkedveltebb, illetve egyre bővül azon termelők köre, akik rózsát, muskátlit, árvácskát állítanak elő ezerszámra.

Kukri Róbert: Kerületemben a főként fűtetlen fóliasátrakkal rendelkező derceni és fornosi gazdák is többnyire hónapos retekkel indítják a szezont. Az április közepén felszedett gumók helyére aztán többnyire uborka kerül. De csak viszonylag rövid időre, mert a nagy melegben gyorsan elvénülő töveket kiszedik, hogy a futóbab terméséből próbáljanak megfelelő jövedelemre szert tenni. Ez többnyire sikerül is.

A fóliázók egy része az uborka helyére karalábét, rövid tenyészidejű káposztát ültet. Ami általánosan jellemző: az itteni gazdák is minden talpalatnyi földet kihasználnak.

Az uborka- és paradicsomtövek alatt sóska, saláta, spenót, újhagyma stb. zöldell, ezek állandó pótlólagos bevételt jelentenek. Ez is gondosan megtervezett folyamat: a levélzöldségek magvait olyan számítással vetik, hogy a tövek akkorra erősödjenek meg, mire az uborka vagy a paradicsom letermett.

Egyébként erre a kistérségre jellemző leginkább, hogy a fóliasátor egy részét, sőt olykor az egész termesztőközeget levélzöldségek foglalják el. Ez nagyrészt Munkács, az ottani nagybani zöldségpiac közelségével magyarázható, azzal, hogy a levélzöldségek az év teljes egészében stabil áron eladhatók. Kollégáimtól tudom, hogy a konyhai alapanyagok ezen köre más kistérségek termesztési stratégiájában szintén egyre jelentősebb helyet foglal el.

Tízezrekre rúg a hajtatóközeg fenntartása

Azt hihetnénk, hogy aki a jelenlegi borsos tűzifaárak mellett bevállalja a fóliaházak fűtését, az csakis uborkát vagy paradicsomot termeszt bennük. A többség valóban így tesz, de tudunk olyan gazdáról, aki például zöldpaszullyal kezdi az idényt. Mondanunk sem kell, hogy a már május elején piacra dobott főzelék-alapanyag kilójáért a vásárlók szívesen megadnak 100 hrivnyát (nagyjából 1200 forint) is.

Óriási haszon ez, vélhetnék a kívülállók – akiknek természetesen fogalmuk sincs arról, hogy három fóliaház fűtéséhez például tíz teherautónyi tűzifára van szükség, ami baráti áron is legalább 75 ezer hrivnya, közel 1 millió forint (1000 Ft jelenleg 80 hrivnyát ér.) Annak fűrészelési költségéről, a fűtéssel járó mindennapos maceráról és a korai primőrök termesztésével járó óriási kockázatról pedig még nem is beszéltünk.

A fiatal falugazdászok felhívják a figyelmet arra a körülményre, hogy a fóliasátrak építése és fenntartása nagyon költséges vállalkozás. Egy darab „standart” 40×10 méteres csővázas fóliasátor építési költsége magyarországi pénznemben számolva eléri az 1 millió forintot, ami 5 éves megtérülési idővel számolva éves szinten kb. 15 ezer hrivnya fenntartási költséget jelent. Ehhez jön még a külső fóliaborítás 12 ezer hrivnyás ára, ami 3 évre számolva 4 ezer hrivnya/év, valamint az esetleges belső fóliaborítás körülbelül 2 ezer hrivnyás éves költsége. További 2–3 ezer hrivnya/év összeget fordítanak az öntözőrendszer, a vízelvezető rendszer, a kerítés stb. fenntartására. Ha mindezt összeadjuk, azt kapjuk, hogy minden évben csak magának a fóliasátornak a fenntartási költsége nagyjából 24 ezer hrivnyát tesz ki. Egy átlagosnak számító családi gazdaságban 3–4 ilyen fóliasátor van, ami azt jelenti, hogy összességében az amortizációs (fenntartási) költségek éves szinten megközelítik a 100 ezer hrivnyát! Tehát havonta 8 ezer hrivnyába kerül csak az, hogy termesztésre készen állnak a fóliasátrak – függetlenül attól, hogy folyik-e bennük bármilyen termelés, vagy csak üresen állnak. A termelők egy része a fűtött termesztésre való áttérésben látja a kiutat, míg a többség továbbra is a hidegtűrő zöldségfélék termesztését részesíti előnyben a téli-kora-tavaszi időszakban.

Az Agrárminisztérium kapcsolatrendszerében lévő külhoni ma­­gyar gazdák programjairól a www.hatartalangazda.kormany.hu honlap tájékoztat.

 

Forrás: Magyar Mezőgazdaság