A 2019-es évben vettem át a méhegészségügyi stafétát az „elődömtől”, egy köztiszteletben álló és kimagasló szakmai tapasztalattal és tudással rendelkező kollégától, Szabó Lászlótól. Miután Laci felhagyni kényszerült méhegészségügyi hivatásával, rögtön mindenki szembesült a hálózat egyik legnagyobb problémájával. Ki legyen az utód, ki lesz, aki elvállalja a feladatot?
Ambiciózusan vágtam bele a rám bízott feladat ellátásába. Rengeteg segítséget kaptam egészségügyes kollégáktól, helyi méhészektől és a megyei egyesület elnökétől is. Idővel viszont előkerültek a problémák.
Mivel az esetben szereplő területre méhészet nem volt bejelentve, hivatalos úton lehetetlen volt kideríteni, hogy ki lehet a tulajdonos. Egy közeli kolléga segítségével azonban fény derült a szóban forgó személy kilétére. A méhész rendelkezett egy másik telephellyel is (ekkor még csak ezekről tudtam), ahol az őszi átvizsgáláskor már súlyos atkafertőzöttséget állapítottam meg. Kétes volt a családok telelése drasztikus családegyesítések, valamint komoly atkaellenes kezelések nélkül (az őszi ellenőrzéskor egy szóval sem említette, hogy máshol is vannak/voltak méhei).
Itt már egyszer kénytelen voltam a hatósági állatorvos segítségét kérni és társaságában a méhészt felkeresni, mert az én megkeresésemre csak halogatás és a vizsgálati idő folyamatos eltolása volt a válasz. Mint utólag kiderült, a tulajdonos semminemű atka elleni beavatkozást nem végzett, tanácsaim süket fülekre találtak, és 3-4 család kivételével teljesen összeomlott az 50-es állomány. Üres, nyitott kijárós kaptárak maradtak, szerteszét dobált keretek társaságában (lásd fotók). A hivatalos felszólítás kiment az illetőhöz, felhíva a figyelmét az azonnali megsemmisítésre, rendrakásra. Ekkor pedig jött az új információ, hogy van egy harmadik helyszín is.
Miután tudomást szereztünk a harmadik telephely létéről, ismételten egy előre egyeztetett időpontban szemrevételeztük a telephelyeket a járási főállatorvossal és a megyei egyesület elnökével kiegészülve. A vizsgálat során a háromból két területen semmi változást nem tapasztaltunk, ezért jegyzőkönyv készült az állapotokról, és innentől az ügyet a hatóság átvette.
Már a helyzet kialakulásának legelején válaszút elé kerültem. 1. Tüneti kezelésként a méhészet megszüntetésének a kezdeményezése a tulajdonos felszólításával, ami nagy valószínűséggel a mai napig tartana. 2. Hivatalos úton, a hatóság segítségét kérve, az ő irányításukkal elindítani a felszámolást. Én a határozott fellépés mellett döntöttem és több helyi méhésszel karöltve a megyei főállatorvos segítségét kértük, a helyzet megismétlődésének elkerülése érdekében. A hatósági intézkedés eredménye: a két utólag felfedezett telephelyet teljesen felszámolták (elégettek mindent), a harmadikon, ahol az őszi vizsgálatot elvégeztem, no ott még vannak tennivalók.
Tanulságként több következtetés is levonható a történtekből. Elsőként a területi illetékesség kérdése merülhet fel, mivel hiába Szekszárd közigazgatási területén volt mind a három telephely, nem a korábbi szekszárdi felelős vizsgálta a méheket (nem is tudott róluk), hanem egy másik területen illetékes személy.
Igen, a hivatali procedúra rettentőmód hosszú tud lenni és sok utánajárást és rohangálást igényel. Viszont abban egyetérthetünk, hogy inkább a sok macera, minthogy egy esetleges nyúlós miatti zárlat rengeteg méhész megélhetését veszélyeztesse. Továbbá felmerülhetnek kérdések a méhészeti képzéseket illetően, valamint a nagy összegű támogatásokból létrehozott állományok megfelelő ellenőrizhetőségének a kérdése is.
Miután a hatóság átvette az ügy további intézését, többször is konzultáltam velük, illetve a helyi önkormányzat illetékeseivel. Több fontos dologban is sikerült megegyeznünk, mindannyiunk számára előnyös újításokat fogunk bevezetni, illetve eddig kihasználatlan lehetőségeket is szeretnénk alkalmazni. Egyik legfontosabb ezek közül a területi illetékesség, mivel a hatóság számára is egyszerűsíti az ügyek intézését, átláthatóbbá teszi a rendszert, ha egy adott közigazgatási területen egy felelős látja el a feladatot. A jogszabály által adott kereteken belül fel kell lépni az atkafertőzöttség ellen is, súlyos eseteknél akár az atkairtási folyamatok ellenőrzésével. Ne felejtsük el, a jogszabály szerint a súlyosan atkafertőzött méhcsaládok mindenféle kártérítés nélkül megsemmisíthetők, ha a méhész nem végzi el a megfelelő lépéseket az atkaszám csökkentése érdekében. Rendkívül fontos betartani a vándorlási szabályokat.
Kijelenthető, hogy mind a hatóságnál, mind az önkormányzatnál támogatóan állnak az elképzeléseimhez. Sok hasznos és mindenki érdekét szolgáló ötlet született a megbeszélések során, de a jogszabályok nagyon behatárolnak mindent. De ez már egy másik történet. Hogy mit tehetnek a méhészek az egészségügyi felelős munkájának könnyítése érdekében? Az önkormányzatnál be kell jelenteni a méhészetet, frissíteni kell az adatokat. Figyelni kell a méhesünk környezetére, ha elhanyagolt, pusztulásnak indult állományt talál valaki, azt azonnal jelentsük. Sajnos mindenkinek szembe kell néznie a valósággal, egyre több elhagyatott méhes lesz. Közös érdekünk, hogy gyorsan reagáljunk és a szabályok betartásával fenntartsuk a rendet. Az egészségügyi felelős a méhészekért van, nem ellenük. Néhány lépés drasztikusnak tűnhet, mint a fentebb vázolt történet is, de sajnos meg kell tenni ezeket a jövőnk érdekében. Amit még rendkívül fontos leszögezni: senki se cselekedjen önhatalmúlag. Minden esetben tartsuk tiszteletben a hivatalos utat, ezzel sok kellemetlenségtől kímélhetjük meg magunkat. Sikeres és problémáktól mentes szezont kívánok minden kedves méhésztársnak!
Csere Tibor János
Szekszárd város méhegészségügyi felelőse
