Így a XXI. század elején többféle módot találhatunk arra, hogy szakavatott meteorológusok tanácsait figyelembe véve döntsünk: vigyünk e magunkkal esernyőt vagy sem, ha pár órára kimozdulunk otthonról? Ha nincs kéznél TV, rádió, újság, vagy net, megnézhetjük mit jósolnak a növények.
Más zöld időjósok egész „viselkedésükkel” utalnak a verőfényes napsütés közelgő megszűnésére. Szép időben virágjuk nyitott, leveleiket a lehető legnagyobb felülettel fordítják a Nap felé. Az égi háború közeledtével azonban szirmaikat összecsukják, megvédve magukat a vízcseppek károsító hatásától. Így tesz a kertekben gyakran fellelhető körömvirág (Calendula officinalis), ami meteorológiai tudományán kívül egyik leghasznosabb gyógynövényünk, a rózsák többsége és az úton-útfélen megtalálható pitypang valamint az apró szulák is.
Egyre több kertben tartanak kis tóban, vagy dézsában tavirózsákat. Ezek virágai reggel 8 óra körül nyílnak, este 20 óra körül csukódnak, majd a zárt virág kissé a víz alá merülve éjszakázik, mert a víz lassabban hűl le a levegőnél. Ha reggel nem jönnek elő a virágok, eső várható.
Külön említést érdemelnek a madársóskafélék (Oxalis), amelyek leveleiket éjszakára összecsomagolják. Míg napközben a leginkább négylevelű lóheréhez hasonlítanak, este felé a levélnyélhez simulva térnek nyugovóra. Abban az esetben, ha reggel nem simulnak ki, az időjárás hamarosan megváltozik. A virágjukat összecsukókhoz hasonlóan itt is a sérülések megelőzése a cél.
Egyes megfigyelések szerint a nektártermelés intenzitása növekszik a levegő páratartalmának növekedésekor. Ebből következik, hogy ha a virágok körül a szokottnál több rovar serénykedik, az is a csapadék közeledtét jelzi. Ezt legkönnyebben a fehér akácon, loncokon vehetjük észre. Régi népi megfigyelés az is, ha a vöröshagymának a héja vékony, akkor enyhe, ha pedig vastag és durva, akkor hideg tél várható.
Amióta világ a világ, az ember képtelen befolyásolni az időjárást, csupán alkalmazkodni tud hozzá, de néha ez is elegendő. Remélhetőleg ezt az alkalmazkodást fogja megkönnyíteni, ha ezentúl megfogadjuk azon élőlényeknek a „tanácsait”, amelyek nem képesek egy épület vagy egy esőkabát védelmét kihasználni, ha megérkezik a zivatar. Ők is jól tudják ezt, ezért sokkal hamarabb elkezdenek készülődni.
Megbízhatóságukhoz nem fér kétség, mivel gyors reakcióiknak köszönhetően tudják megvédeni magukat a természeti ártalmaktól. A növények jelzéseinek megfejtése nem nehéz dolog, ráadásul szép számmal találunk zöld időjósokat környezetünkben, sőt esetenként lakásunkban is.
Egyesek „könnyezéssel” jelzik a csapadék érkezését.
A könnyező pálma (Monstera deliciosa) prognózisát pár órával az időjárás változása előtt adja tudtunkra, hasonlóan néhány hazánkban vadon élő kollegájához, amelyek leggyakrabban a vízparti vegetáció tagjai. Ezek például a nyílfű, a kolokán, a hídőr, a fás szárúak közül a nyár-, éger- és a fűzfélék. Hosszabb távú csapadékjelentés érdekében pedig a vadgesztenyét (1-2 nap), és a juharokat vizsgáljuk, mivel ez utóbbi növénycsoport megfigyelések szerint 3-4 nappal az eső eleredte előtt elkezd már könnyezni.
A könnyezésnek – guttációnak – élettani okai vannak, amelyek a vízfelvétellel és a levegő páratartalmának megváltozásával szorosan összefüggnek.
A növények a tápanyagokat vízben oldva veszik föl, emiatt egész testükben szinte folyamatos a vízforgalom. A párologtatás a gázcsere-nyílásokon keresztül történik. Ez hűti is a növényt (mint az embereket az izzadás), továbbá elősegíti az összefüggő vízoszlop mozgását, ami a gyökértől a száron keresztül a levelekig tart, és a tápanyagokat is szállítja. Ha a levegő páratartalma emelkedik (ez pedig eső előtt mindig így van) a gázcsere-nyílásokon nem tud zavartalanul kiáramlani a vízgőz a környezetben lévő szintén magas koncentráció miatt. De a tápanyagáramlásnak ekkor is folytatódnia kell, ezért a növény a vizet cseppekben préseli ki magából.
