A ma is csupán három fővel működő családi vállalkozásban a Markó házaspár mellett egy állandó alkalmazott dolgozik.
A növényekhez való életre szóló vonzalmát a szelestei arborétumban szerezte, a járatlan utak megismerésében pedig volt már gyakorlata, évekkel korábban még a szombathelyi Kertész Tsz alkalmazottjaként Hollandiában tanulmányozta a repítőszőrös magvú broméliák magvetéses szaporításának módját, ami akkoriban ugyancsak szokatlan technológia volt a hazai kertészetben.
Ma már az ún. „multibugi” oltvány az új kihívás, egy tövön többféle színű virágzat nyílik.
Nem könnyű
A Bougainvilleák virágoztatása, tartása, metszése, legalábbis a mi égövünkön, nem könnyű, házigazdám szerint kifejezetten „macerás” növény. A megvilágítást – 12 óra rövidnappalon, 12 óra hosszúnappalon – nyilván nem egyszerű megteremteni, de a szakszerű metszés és a téli tartás sem igazán a könnyű hobbinövények közé sorolja a murvafürtöt.
Ám a mediterráneumban töltött szabadságról hazatérő honfitársaink – tegyük hozzá, hogy a szomszédos osztrákok is – az ott látott színpompás virágtömegtől megbabonázva mindenre hajlandóak, hogy a saját kertjükben, teraszukon is gyönyörködhessenek testközelből a virágpompában. Ezért aztán meglehetősen nagy kereslet mutatkozott a Szelestén nevelt virágzó Bougainvilleák iránt. A kertészmérnök Markó Mihály ugyanis megtanulta a virágoztatása, mi több, az időzítése titkát is.
A kétezres évek elején a Dunántúlon logisztikai tervet dolgoztak ki, hogy minél több helyre eljuttassák növényeiket, ami akkoriban sem számított olcsó tömegterméknek. Megfordultak velük szinte minden növényvásárban és kiállításon, a fővárosban például a Kertészeti Egyetem hagyományos tavaszi dísznövény-kiállításai is az üzleti szempontból sikeresek közé tartoztak.
A vásárlók természetesen sikerélményre vágynak, és remélik, hogy ők is meg tudják majd ismételni otthon a csodát, virágozni fog a murvafürtjük, és éveken át gyönyörködhetnek benne.
Az üzem szép napokat élt meg, először egy Filclair, majd egy Götsch & Fälschle fóliaházat vásároltak és a család tisztesen megélt. A gazdasági válság miatt azonban a kereslet megcsappant olyannyira, hogy már nem volt érdemes sok helyre elvinni az értékes árut. A szelestei kertészet akkor kis híján tönkrement, új stratégiát kellett kidolgozniuk.
A kertészet közel lévén az osztrák határhoz, körülnéztek a határon túl is. Kiderült, hogy az osztrák vásárszervezők is érdeklődnek Markóék látványos növényei iránt. Eleinte nem hitték el, hogy ők itt, Magyarországon termesztik, ám a látvány olyan nagyszerű és vásárlót vonzó volt, hogy hamarosan sorban álltak a szervezők, hogy melyik kastélykertben vagy egyéb nemes, patinás helyen szervezett növényvásárban jelenjenek meg a színpompás murvafürtjeikkel. Azóta a szelestei murvafürtök rendszeres szereplői az osztrák kertbarátok és más szervezők növényvásárainak, mindenütt a legjobb helyeket kapják, ők a hívogató látványosság a növényvásárokon. Ez önbizalmat és reményt adott nekik, hogy talpra állhatnak.
Árunövény
A webshopban rendelt küldeménybe csak legföljebb 50-60 centiméteres példányokat csomagolnak a biztonságos szállítás miatt. Ki kellett hát keresniük azokat a fajtákat, típusokat a gyűjteményükből, amelyek ekkora méretben már virágoztathatók, csinos növénnyé formálhatók. A szelestei gyűjteményben 50-60-féle Bougainvillea áll rendelkezésre a válogatáshoz.
Bevételük 65%-át a vásárokban szerzik, a csomagküldés adja a többi 35%-ot. A csomagban pontos leírást, használati útmutatót is küldenek, a gondos, szakszerű kezelés és ápolás ugyanis elengedhetetlen ahhoz, hogy ne menjen tönkre a növény és ne vegye el senki kedvét további példányok vásárlásától.
A küldésre, értékesítésre alkalmas árunövény legkevesebb másfél év alatt készül el, és nem csekély szakmai tudást feltételez, ezért úgy döntöttek, nem engednek a murvafürt árából,
a forgalmat inkább más növények, például pozsgások, különleges, saját gyűjtésű muskátlik és Magyarországon szelektált télálló fügék kínálatával élénkítik.
A lakatos és a kertész
Aztán jött az új, nagyszerű ötlet, amely révén újabb különleges darabok kerültek Markó Mihályék kínálatába. A hévízi piacon találkoztam velük, az ott látottak alapján látogattam meg őket újra Szelestén. A mutatós, kiváló termék a pozsgás növényekből készült koszorú, illetve a széles képkeretbe foglalt növények alkotta élő kép. Mindkét termék a falra akasztható, vagy az ajtón kopogtatóként, de asztali díszként is igen különleges, látványos és még tartós is.
A prototípust közösen dolgozták ki, a sorozatgyártást kizárólag a lakatos végzi: a termék végül a kertész és a fémmegmunkáló szakember együttműködésének eredménye.
Az acél koszorúalapba egy saját összeállítású földkeverékkel megtöltött, fátyolfóliából varrt „hurkát” rögzítenek, majd abba saját nevelésű apró pozsgás növényeket ültetnek. Öntözéséhez vízben fölszívatják a földkeverékkel teli koszorúalapot, a túlnőtt pozsgásokat pedig egyszerűen lecsipegetik. A növényzet gyorsan benövi, eltakarja az alapot, dús, zárt élő növénykoszorút alkotva a pulton igen látványos, vásárlásra csábít.
Széles képkeretbe vakondhálót rögzítenek, az tartja össze a mögé ültetett, különböző színű pozsgás növényeket. A szelestei fóliaházban nevelt változatos színű és lombozatú növények állandó alapanyagot szolgáltatnak a képekhez és a koszorúkhoz is.
A kertész a vízellátás kényes egyensúlyának megteremtésére is talált megoldást, a termőföldkeverék súlyához igazított vízmennyiséggel látja el a növényeket, nehogy a túlfolyó víz szétáztassa a konstrukció alapját, ám elegendő legyen az egyébként nem túl vízigényes növények életben tartásához.
A szelestei kertészet történetében, üzletútjában igen sok volt a kanyar, a változás, a tulajdonosok azonban sikerrel vették az akadályokat és nehézségeket. A kommunikációt mindig kedvelték, ami a különleges növényeik és termékeik értékesítéséhez elengedhetetlen: értékes, kevésbé ismert árukhoz szakszerű tanácsadás is dukál. Szakértelmük és egészséges üzleti gondolkodásuk mellett ez lehet Markó Mihály és Judit legfőbb erőssége.
