youtube://v/nRsCekcq5Y4
Jónéhány olyan vizenyős területe van az országnak, amelyről úgy vélik, hogy a gyors és jelentős profitra törő világunkban aligha hajthat hasznot. Ugyanakkor akadnak olyan gazdálkodók is, akik vallják – mint ahogyan egykoron, így napjaikban is –, lehet szerepük ezeknek a területeknek is például az állattartásban. Persze ehhez előbb ki kell tisztítani, legelővé kell alakítani, és meg kell találni azt az állatfajtát, amely hasznosítani tudja.
Szalczer Bálint Gergely tősgyökeres hajósi családból származik. Hét évvel ezelőtt kiirtották az akkorra már három méter magasra nőtt gyalogakácot és egyéb invazív fajokat a település határában található vizenyős, hajdani nevén a Sárközi legelőről. A tájra évszázadok óta jellemző fafajokból álló magyar kőris erdőfoltokat viszont meghagyták. E munkálatok után
Napjaikra az ősgyep regenerálódott, és számos védett növényfajt is felfedezhetünk rajta. A legelőt villanypásztorral, kúttal, önitatókkal látták el, és 2014 óta csaknem félszáz extenzíven tartott angus marha törzsállomány otthonává vált. E szarvasmarha fajta húsa kiváló, így a haszna az állománynak a borjúk eladásából származik majd.
Az erdőgazdálkodással, erdészeti szaporítóanyag-előállítással is foglalkozó, családi gazdálkodó fiatalember 2019-ben azért is csatlakozott az Őrjeg és szőlőhegyei Natúrpark létrehozásának kezdeményezéséhez, mert édesapja emberöltőkben gondolkozó erdésznek nevelte.
Az Őrjeg és szőlőhegyei Natúrpark megálmodói úgy vélik, lehet és kell is a természeti értékeket megőrizve eredményesen gazdálkodni. Ennek okán fogott össze néhány fiatal, gazdálkodó család. Ez hazánk tizenhatodik különleges státuszú natúrparki területe, ahol a cél a természeti és kultúrtörténeti értékek megőrzése, az ezeken alapuló jövedelmezőbb gazdálkodás, a fenntartható turizmus, valamint a szemléletformálás.
Az Őrjeg és szőlőhegyei Natúrpark megalakulásáról szóló cikk a Kistermelők Lapja májusi számában olvasható.
