Az Agrárminisztérium és a Gabonatermesztők Országos Szövetségének nyári aratási munkák kezdésének apropóján tartott közös sajtótájékoztatóján Feldman Zsolt mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős államtitkár a többi közt elmondta: a gazdák idén eddig 300 ezer hektárra jelentettek be aszálykárt, s mintegy 10 ezer hektáron jelent meg a belvíz. „Ez egy kihívásokkal terhelt időszak a gazdák számára; a korábbi évekhez képest idén alacsonyabb terméshozamokkal számolunk” – jellemezte a távolról sem rózsás helyzetet.
Mindezek fényében fontosnak tartottuk „papírra” vetni e gondolatébresztő sorokat, melyek alapját Ambrus Andrással, a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság (FHNPI) ökológiai szakreferensével folytatott beszélgetésünk adta. Szerinte ugyanis a belvizek megjelenése visszatartható, s hasznosítható vízkészletet jeleznek. Egyebek mellett ezeknek az időszakos vizeknek megtartását ösztönző esetleges jövőbeni támogatásokkal kapcsolatban nyilatkozott lapunknak, egyfajta kapaszkodót adva azoknak a gazdáknak, akikre az államtitkár is utalt.
Az FHNPI szakembere mindenekelőtt elmondta: az eredményes gazdálkodás reményében, a területalapú támogatás ösztönző hatása miatt nem meglepő módon a legtöbben igyekeznek az adott termőföld minden szegletét művelés alá vonni. „Ezek között olyan részek is vannak, melyeken öt évből háromban biztosan megáll a víz. A csapadékmentes időszakban azonban az időszakos vizek kiszáradnak, ekkor pedig úgy tűnhet, hogy e területek alkalmasak az intenzív művelésre, holott nem kizárt, hogy azokat néhány éve sás vagy nádas borította. Sokan mindent elkövetnek azért, hogy a belvizet a lehető legtökéletesebb módon elvezessék, azonban érdemes tudni:
A Hanságban erre számos példa akad, hisz sok helyütt nem tárolják, hanem kiszivattyúzzák a tavasszal felgyülemlett vizet, melyre a nyári szárazság idején nagy szükség lenne” – magyarázta. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy jelen helyzetben nem érdekeltek a gazdák abban, hogy tétlenül nézzék, ha víz borítja el földjük egy részét, azonban nem kizárt, hogy idővel változás következik majd be ezen a téren. Ennek kapcsán megemlítendő, az Európai Unió 2000-ben léptette hatályba Víz Keretirányelvét (VKI), melynek előírásai jogi keretet adnak a tagállamoknak a szárazföldi felszíni és felszín alatti vizek, az átmeneti, illetve parti tengervizek védelméhez. A VKI végrehajtása érdekében jött létre tíz évvel ezelőtt hazánk első vízgyűjtő-gazdálkodási terve (VGT1), aminek korszerűsített változata, a VGT2 a 2016 és 2021 közötti időszakra vonatkozó intézkedési programot határozta meg.
Jómagam országos szinten is igyekeztem felhívni a figyelmet arra, hogy lehetőség szerint ne vezessünk el minden felszíni és felszín alatti vizet. Helyette tároljuk el azokat a mélyebb fekvésű területeken, annál is inkább, mivel a gazdáknak egyre gyakrabban kell szembenézniük az aszályos időszakokkal” – hangsúlyozta. A szakember úgy fogalmazott, ezek a vizes területek a művelt földterületeken egyfajta zöld oázisként jellemezhetők, éppen ezért ökológiai értéküknek az agrártámogatási rendszerben is meg kellene mutatkozniuk, hiszen megannyi védett állat- és növényfaj otthonát is jelentik.
A nagy tűzlepke például kifejezetten kedveli e területek vízparti zónájának bizonyos növénytársulásait. Mindemellett számos olyan vízimadárfaj is van, melyek akár a kukoricás egy belvizes foltjában is kialakíthatnak maguknak fészkelőhelyet. „Nem egyszer találkoztam ilyen helyen libáit terelgető nyári lúddal. Ugyanakkor megemlíteném a belvizektől függő, páratlan élővilággal rendelkező szikes vizeket, mocsarakat is, melyekből sajnos egyre kevesebb van hazánkban, mivel egyre inkább körbeszántják őket a gazdák. Így tűnik el szinte a szemünk láttára a mezsgyék, árokpartok, láprétek egy része is, s így pusztul ki lassan az egyik legveszélyeztetettebb szitakötőfajunk, a nagy foltos rabló is” – magyarázta Ambrus András, hozzátéve: a vízkészlet nagy kincs, ám a közgondolkodásban jóval kevesebb szerepet kap, mint amennyit megérdemelne.
