0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. április 3.

A rózsák nyári gondozása

Bár számtalan fajtacsoportjuk és növekedési típusuk van a mini rózsáktól a több méteresre növő futórózsákig, néhány alapvető nyári gondozási munkájuk megegyezik... Arra is van módszer, hogy az elnyílt virágok után gyorsabban, újra virágzásra serkentsük a növényt.

Segítjük az ifjulást

A metszés célja a tápanyagforgalom irányítása. A növényi tápanyagok ugyanis a vesszőkben mindig a csúcs felé törekszenek, ez megmutatkozik abban, hogy a végálló rügyek hajtanak ki a leggyorsabban. A metszéssel az a célunk, hogy a számunkra legjobban megfelelő rügyek hajtsanak ki, vagyis azok, amelyekből a legszebb virágot várjuk.

A beteg és sérült ágakat, vesszőket mindig távolítsuk el. A rózsabokrokból időről-időre ki kell metszeni a belsejükben fejlődött, fölösleges, gyenge, virágzásra képtelen hajtásokat. Fontos továbbá az elágazások ritkítása, hogy ne maradjanak vissza egymást keresztező, vagy egymást dörzsölő hajtásrészek. Ezzel szellősebb lesz a bokor, így csökken a gombás és bakteriális fertőzések kockázata is.

A láthatóan fertőzött, pusztulófélben lévő részeket sem szabad meghagynunk. Az alulról kitörő, laza állományú, lédús hajtások viszont maradjanak meg, ugyanis a leveleik hónaljában lévő rügyekből később még virágban végződő oldalhajtásokat fejleszthetnek, és ilyen módon hasznosulhatnak.

Régen nem metszettek rózsát

A rózsák metszése is igen fontos művelet, amelyet nagyon megfontoltan kell végezni, mert az ápolási munkák között fontossági sorrendben az első helyen szerepel.

A rendszeres metszés aránylag új keletű, mindössze az 1800-as évek közepe óta metszenek.

Ez az időpont összeesik a vágott virág kiállítások első időszakával. Ezt megelőzően megelégedtek azzal, hogy csak megritkították a túlságosan tömött bokrokat, és eltávolították az elhalt, vagy zavaró ágakat, gallyakat. Ha megfigyeljük a vadon, minden emberi beavatkozás nélkül fejlődő rózsákat, azt tapasztaljuk, hogy évente gyorsan növekvő, erős hajtások törnek elő a tőből, amelyek a következő évben elágazva virágoznak, az idősebb, többször elágazott, több éven virágot hozott ágak viszont elhalnak. Ezzel a rózsa saját magát fiatalítja, illetve újítja meg.

A vadhajtás rontja a rózsa kondícióját

Az oltott bokorrózsákon gyakran megjelennek vadhajtások. Ezek többnyire könnyen felismerhetők a nemestől eltérő leveleik, másféle töviseik és színük, valamint erős növekedésük alapján. Ezek tőből, a nemes rész alól, vagy a földből indulnak ki.

Bár szokás, de nem elég, hogy az előtört alanyhajtásokat a földfelszínnél levágjuk.

Ezt követően ugyanis a felette lévő alvórügyek kihajtanak, sokszor a korábbinál is nagyobb eréllyel és hajtás számmal. A helyes eltávolításukhoz meg kell keresni az eredési helyüket, akár a föld kikaparása árán is.
A gyökérnyakból eredő hajtások töve könnyen megtalálható. Ezeket gyakran elegendő a földfelszínnél megragadni, hogy tövestől kilehessen tépni őket. Ha ez mégsem sikerül, akkor kézi ásóval óvatosan kiszabadítva, gyökérsértés nélkül, a kiindulási helyüknél sima metszlappal kell őket levágni. A helytelen módon, az akár a talajfelszínig nyúló, visszamaradó csonk ellenben hamarosan elágazódik, majd meg is vastagszik, szinte már eltávolíthatatlan módon, és így a nemes részt is veszélyezteti. Ebből a szempontból előnyösebb is a nem oltványból, hanem dugványból nevelt, vagyis saját gyökerű rózsatő, amelynél eltávolításra váró vadhajtás kifejlődésétől nem kell tartani.

Figyeljünk a részletekre

A metszést mindig ferdén, szorosan a rügy felett végezzük úgy, hogy a rügy mindig a metszés magasabb oldalán legyen. A legfelső rügy mindig arra nézzen, amerre az új hajtást akarjuk nevelni. A rügy felett ne hagyjunk csonkot.

A metszés helye ne essék túlságosan távol a szemtől, mert a fölösleges rész el fog száradni, és fennáll a veszélye annak, hogy a rügy is beszárad.

Az idősebb ágak lefűrészelése után a metszési felületet éles késsel faragjuk simára, utána fehér len kencés olajfestékkel, oltóviasszal vagy valamely sebkezelő anyaggal kenjük be.

Mindig éles ollóval metsszünk, mert ha kicsorbult, szétlazult vagy rosszul tartott metszőollóval dolgozunk, és a levágandó vesszőt visszahajlítjuk, akkor az rendszerint bereped és a héj bizonyos hosszúságban leválik. Ezenkívül a metszfelület rendszerint nem sima, ezért a behegedés vontatott lesz, és sebparaziták is fertőzhetik a növényt.

Rózsák növényvédelmi célú és virágoztató metszése

Fővirágzása után vágjuk le a lisztharmattal fertőzött hajtásrészeket. A metszést követően permetezzünk levéldarazsak, levéltetvek és lisztharmat ellen. A hajtáscsúcsokon megjelenő levéltetvek, ha még nem lepték be az egész tövet, akkor metszéssel eltávolíthatók.

A rózsákat dúsabb és gyorsabban újabb virágzásra késztethetjük, ha az elnyílt virágokat levágjuk, és a megmaradt legfelső levelet a visszametszett szárrészről eltávolítjuk.

Ennek köszönhetően a levél alatt található alvórügy sokkal hamarabb kihajt majd, mintha meghagytuk volna a levelet, és hamarabb képződnek újabb bimbók a rózsán.

A metszésen túl más is fontos

A szép fejlődés, dús virágzás feltétele a napos fekvés, a gondos talajápolás, a kielégítő tápanyag-ellátás mellett a jó vízellátottság is.

A nálunk nem egyszer előforduló tartós nyári szárazságot a folyton nyíló rózsafajták sínylik meg a leginkább. Öntözés hiányában a hajtásnövekedésük szünetel, emiatt virágzásuk is gyengébb lesz, sőt elmarad.

A nemes kerti rózsafajták többségét este vagy éppen reggel bőségesen öntözve remélhetjük, hogy a víz lejut a gyökérzetig.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu