Az alábbiakban két olyan módszert mutatunk be, mely az esetek többségében, némi tapasztalattal sikerrel kivitelezhető.
Az új anya elfogadásának legfontosabb feltételei:
- anyátlanság;
- ne legyen anyabölcső a családban;
- ne legyen olyan nyitott fiasítása a családnak, melyből anyabölcsőt tud építeni;
- a petéző anyát a méhek jobban elfogadják, mint a párzatlant;
- fiatal méhek inkább elfogadják az új anyát;
- kísérőméhek nélkül adjuk be az anyát;
Ha az anyát postán kaptuk vagy egyéb oknál fogva ki kell vennünk a zárkából, a méhészfátyol alatt vegyük ki. Vagy sokan egyszerűbbnek tartják, ha a zárka kibontása előtt a zárkát az anyával 10-15 másodpercig vízbe (nem túl hidegbe!) mártogatjuk, hogy ne repüljön fel könnyen, amikor kinyitjuk és meg kell fognunk. Ezzel együtt határozott mozdulatokra lesz szükségünk a kivitelezéskor.
Az anyásítás sikerét óvatosan ellenőrizzük néhány nap múlva. Az új anya a keretek kivételekor leszaladhat a lépről és a méhek körbefogják, elpusztulhat. Ha friss petét találunk, ne keresgéljünk tovább.
1. Anyásítás letűző rostával:
A párzott anyát kísérő méhek nélkül egyedül olyan lépfelületre helyezzük, melyben valamennyi fedetlen méz és üres sejt van.
Kivitelezés: A kiválasztott keretről seperjük le a méheket és fektessük a keretekre.
Vegyük ki az anyát a zárkából, és a másik kezünkbe vegyük fel a letűző rostát. Az anyát helyezzük olyan lépfelületre, ahol valamennyi méz és üres sejtek is találhatóak.
A rostás letűzőt határozott mozdulattal azonnal helyezzük az anyára és nyomjuk bele a lépbe. A méhek egyelőre nem férnek csak a rácson keresztül az anyához és csak etethetik.
A letűző rostára egy dugós bejáratot is készíthetünk, melyen henger alakú anyazárkából beadhatjuk az anyát. Tapasztalatom szerint, ha megtanultuk megfogni az anyát – ezt heréken jól lehet gyakorolni- és határozottan tudjuk a fenti mozdulatokat és a letűző rács felhelyezését kivitelezni, erre nincs szükség (lásd az alul belinkelt videót!). Léteznek műanyag letűző rácsok is próbáljuk ki azokat is. Én a rostaszövetből készültet használom, mert annak oldalt is vannak nyílásai, melyeken keresztül a méhek az anyát etethetik.
Az anyaletűző rostát (12x9x3 cm) olyan rostaszövetből készítsük, melynek szemein nem férnek át a méhek (2-2,5 mm-es szeműből.) Sok esetben az ellenőrzéskor a rosta alatt nem találunk petét, de más lépeken igen, mivel az anya még a rosta elvétele előtt kiszabadult a méhek által kirágott sejteken keresztül. Valószínű tehát, hogy az elfogadás ezekben az esetekben nem annak köszönhető, hogy az anya petézni kezdett, hanem hogy a méhek fokozatosan fértek hozzá a kirágott sejtfalakon keresztül.
2. Anyásítás speciális műanyagzárkában:
E
bbe az anyazárkába egy „anyarács” méretű résen keresztül a méhek egyenként be tudnak jutni, majd kijönni és terjeszteni az anya illatát, míg az anya nem tud azonnal kijönni belőle. Idővel a méhek kirágják azt a kijáratot is, ahol az anya kijöhet. A kísérő méheket ne hagyjuk a zárkában. Úgy helyezzük be ezt a zárkát, hogy a méhek a rácson keresztül is etethessék az anyát. Behelyezéskor ne felejtsük el felnyitni a zárka kijáratát, mely a zárka rövidebb oldalán a cukorpép felüli részen található. A zárkát helyezzük a keretek közé, vagy fekvő kaptárban a keretekre. Többféle gyártmány létezik, sajnos tapasztalatom szerint nem mindegyiknél megfelelő az „anyarács” nagysága és az anya idő előtt ki tud rajta jönni. Ettől függetlenül ez a módszer is magas elfogadási aránnyal alkalmazható.
Ajánljuk még cikkeinket a témában:
A petétől a kifejlődő méhekig: hány napos a pete?
A két módszer pontos kivitelezéséről egy videót is ajánlunk a figyelmébe:
youtube://v/mLgzef5x3j0
