Szerző:
Bánszki Mónika

A tavaszi öröm mellé azonban gyakran társul egy kis bizonytalanság is, vajon melyik virág marad meg hosszabb távon, és melyik csak egyetlen szezon vendége a kertben?

Az egynyári, amely nem akar eltűnni

Nézzük meg egy egynyári virág, a Zinnia elegans, vagyis a kerti rézvirág példáját. Életútját egyetlen vegetációs időszak alatt járja végig: a mag kicsírázik, növekedni kezd, majd színes virágával díszíti a kertet. A szezon végén magot érlel, és az első fagyokkal búcsút vesz tőlünk. Mégis sok kertben tapasztaljuk, hogy a rézvirág évről évre újra felbukkan. Ennek oka, hogy a növény elszórja az érett magjait, amelyek tavasszal újra kikelnek, és a folyamat elölről kezdődik. Így a rézvirágot valójában nem mi tartjuk meg a kertben – hanem ő dönt úgy, hogy visszatér hozzánk.

Télálló évelő – de mitől az?

Az évelő növények közös tulajdonsága, hogy több éven át élnek és minden tavasszal újrahajtanak.

A télálló évelők a szabadban telelnek át, fagytűrők, és tavasszal újrahajtanak. Ez a képesség nem a véletlen műve. A növény nem megtanulja elviselni a telet, hanem onnan hozza ezt az alkalmazkodást, ahol kialakult. A legtöbb télálló évelő olyan vidékekről származik, ahol a hideg évszak természetes része az életnek. Ezek a növények nem kérnek különösebb törődést a tél során: a természet már előre felkészítette őket arra, ami nálunk következik.

Jó példa a télálló évelőkre a levendula. Bár mediterrán eredetű növény, természetes élőhelyén is találkozik hűvösebb időszakokkal, ezért bizonyos fajtái nálunk is gond nélkül áttelelnek.

Télen visszahúzódik, majd tavasszal új hajtásokat hoz, és évről évre egyre erősebb bokorrá fejlődik. A levendula jól mutatja, hogy a télállóság nem a kertben alakul ki, hanem a növény eredeti adottságaiból fakad, mi csupán olyan helyet adunk neki, ahol ez a tulajdonsága érvényesülni tud. Egy könnyű tavaszi metszés után gyorsan megújul, és júniusban élénklila virágzásával üzeni, hogy otthonra talált a kertben.

A nem télálló évelők jó példája a muskátli (Pelargonium-fajok). Bár sok kertben egynyáriként kezeljük, valójában évelő növényről van szó. Természetes élőhelye Dél-Afrika, ahol az éghajlat jóval enyhébb, és a fagy nem része a télnek.

Ezért a muskátli nálunk nem képes a szabadban áttelelni: az első hidegek hatására károsodik, majd elpusztul. Ha azonban fagymentes, fényes helyen teleltetjük, földjét nem hagyjuk teljesen kiszáradni, tavasszal újra fejlődésnek indul, és több éven át is megmaradhat.