0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

A klímaváltozás már a spájzban van

Az Egererdő Zrt. Mátrafüredi Erdészete mintegy 11 ezer hektáron végzi munkáját, amely terület egyharmada a Mátrai Tájvédelmi Körzet része. Jellemző főbb fafajok itt a bükk, a kocsánytalan tölgy, a cser és a gyertyán, amelyek mind őshonosak, valamint kisebb mennyiségben megtalálhatók a különféle fenyvesek is. A szakemberek szerint azonban a klímaváltozás átrajzolja a jelenlegi állományszerkezetet.

Az erdész a legnagyobb egybefüggő szárazföldi élőhelyet, az erdőt hivatott gondozni. Egyik, ám annál lényegesebb feladata, hogy csak olyan beavatkozást végezzen, ami az ökológiai szempontokat figyelembe véve nem maradandóan hátrányos, emellett olyan erdőgazdálkodást folytasson, hogy napi szinten szintetizálja eme élőhely funkcióit úgy, hogy a legkevesebb feszültséget okozza a rendszerben.

Mint más erdészeteknél, az Egererdő Zrt.-nél is az utóbbi időkben negatív változásokat észleltek az erdőkben, ezekhez a változásokhoz pedig kényszeredetten alkalmazkodnia kell az erdész szakmának, hogy erdeinket felkészítsék a változásra.

De milyen változásról is van itt szó pontosan?

Erdeink fafaj-összetételének átalakulásáról, arról, hogy bizonyos fafajok, mint a fenyvesek, idővel eltűnnek hazánkból, ahogyan az öreg kontinensen is lecsökken állományuk, a jelenség pedig mind a mai napig tart.

Dudás Béla, a Mátrafüredi Erdészet erdészetvezetője előadásában ismertette az erdészet erdőállományában zajló változásokat. A terület négy fő fafaja (bükk, kocsánytalan tölgy, cser, gyertyán) adja az állomány 90 százalékát. Ezeknek az őshonos fafajoknak a makktermése a legfontosabb ökológiai tényezők egyike, azonban a termés mennyisége évről évre változik. A változás arányában lehet számítani az újulat mértékére, amely hosszú távon állékony, jó minőségű erdőt eredményez. Más módon is lehet újulatot létrehozni, a kocsánytalan tölgy esetében például a sarjerdők jellemzik az idősebb helyeket. Ha kivágjuk a tölgyfát, az idővel sarjakat fog nevelni, aminek a segítségével egyszerűen lehet új erdőt nevelni, persze évtizedek alatt. Viszont ha ezt többször megismételjük, akkor az az erdő leromlását eredményezi.

Ezért az erdésznek szem előtt kell tartania azt, hogy a sarjerdőkből makk eredetű erdőt csináljon, mivel a sarjerdők kevésbé ellenállóak.

Labilis egészségi állapotuk miatt eltörnek, ezáltal erdeink felnyílnak, ami azt jelenti, hogy már nem egy nagyobb zárt erdőtömb van a területen, amibe több tisztás képződik. Ez a jelenség azonban jogszabályi oldalról, az erdészetek elvárás-rendszerének szempontjából kedvezőtlen. Ugyanis a magyar erdőtörvény arra kötelezi az erdőgazdálkodót, hogy minél jobb erdőt hozzon létre az adott területen. Azonban, ha az erdő felnyílik, az ellentétes ezzel az elvvel, ugyanakkor a változó környezet bizonyos dinamizmussal él, és akarva akaratlanul is változtat az erdő szerkezetén. Mindez napjainkban is komoly szakmai vitát szül az erdészetek és az erdészeti hatóságok között, hogy a felnyíló erdő jelenléte emberi tényezők eredménye-e (hibát követett-e el az erdész), vagy egy objektív körülmény, ami változásokból ered. Pedig a felnyíló erdő egyáltalán nem aggasztó probléma, sőt, diverzitás szempontjából sokkal nagyobb és változatosabb az életközösség, mint egy zárt erdőben.

De az erdők nemcsak szerkezetükben, hanem állományszerkezetükben is változnak. Kijelenthető, hogy a mátrai fenyves adja meg egyedül Magyarországon a hegyvidéki fenyvesnek a hangulatát.

Az erdészek feladata lenne megőrizni ezt a természeti jelenséget, a baj csak azzal van, hogy a jelenlegi ökológiai szempontok már a fenyvesnek nem adnak „játékteret”.

Ugyanis a helyzet az, hogy a klímaváltozás miatt hazánk hegyei már nem elég magasak, kellene még legalább +500 méter tengerszintfeletti magasság, hogy megfelelő termőhelye legyen a fenyőknek. Azonban az éremnek mindig két oldala van.

Pozitív előnyei is a klímaváltozásnak, például, hogy nő az erdősültség. Vegyük példának a magas-hegyvidéki Ausztriát, ahol a klímaváltozás hatására az erdőterület folyamatosan növekszik, ugyanis az hegyoldalakban az erdőhatár mindinkább feljebb tolódik.

Az fenyvesek eltűnése hazánkból tehát elkerülhetetlen folyamat, de a Föld egész északi féltekén ezt lehet tapasztalni. A természet folyamatait az erdész nem tudja megállítani, de bizonyos lépéseket tud tenni ilyen körülmények között is, hogy minél jobb minőségű, változatos erdőket hozzon létre.

„A megoldás, hogy a tölgy sarjerdőket átalakítsuk szálerdővé, ezáltal stabilabb, állékonyabb erdeink lesznek. A fenyvesek esetében az erdészeknek kell létrehozni új erdőket, de mindennél fontosabb maga a változatosság” – mondja az erdészetvezető.

A klímaváltozás és a különféle erdőkárok mellett azonban adódik még egy ugyanolyan, ha nem súlyosabb probléma is, mégpedig a társadalmi globalizáció, az elvárosiasodás, a természettől való elhatárolódás.

Márpedig az ember szintén egy természeti lény, csak a XXI. század társadalma maga köré vont egyfajta burkot, ami nem engedi kimozdítani komfortzónájából. Az egyetlen megoldás az lehet, ha különféle erdészeti, természetközeli programok segítségével az ember kimozdul ősi otthonába, a természetbe, ahol a különféle „sokkhatások” következtében érzékennyé válik, majd befogadóbbá, hogy valamelyest ismét közelebb kerüljön a természethez, az erődhöz, amelytől napjainkra oly távol került.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu