A hazánkban kevésbé ismert japán sócsú egy gyengébb alkoholtartalmú (kb. 25%-os) többszörös lepárlással készült ital, melynek többféle fajtája ismert. Készülhet árpából, rizsből, édesburgonyából, hajdinából, barnacukorból, de van gesztenyéből és tejből készült változata is.
A Tokiói Egyetemen végzett kísérletben a kutatók hat sertést etettek standard étrenddel kiegészített sócsú lepárlása után fennmaradt szárított keverék árpával, illetve penész és élesztő maradvánnyal. A hizlalás háromtól hat hónapos korig tartott.
Csökkenti a stressz szintet
Kiderült, hogy a sócsú étrenden lévő sertések nyála nagyobb mennyiségű IgA-ellenanyagot tartalmazott, ami arra enged következtetni, hogy ez a fajta takarmányozás egészségesebb, mint a standard tápok etetése.
Az egyetem tudósai további teszteket végeztek egerekben az árpa sócsú desztillációs maradványainak stresszre gyakorolt hatásaival kapcsolatban. A kísérletek során megállapították, hogy azok az egerek, amelyek a desztillációs maradványokat csak egyszer, közvetlenül egy stresszes esemény előtt ették, gyorsabban normalizálódtak, mint más egerek.
Finomabb a sertéshús
A kutatók azt gyanították, hogy az állatokat ért alacsonyabb stressznek és a jobb egészségnek köszönhetően ízletesebb lesz a sertéshús. Az elmélet igazolásához ízszakértőket vontak be, akik egy úgynevezett vak ízteszttel minősítették a húsokat.
A szakértők véleménye szerint a sócsú-maradékkal táplált sertések karaj és szűzpecsenye részei jobb minőségűek, ízletesebbek, porhanyósabbak és lédúsabbak voltak, mint a szokásos étrendet fogyasztó sertések húsa.Junyou Li professzor a Tokiói Egyetem kutatója, a tanulmány társszerzője elmondta, hogy a két különböző étrendet fogyasztó sertéscsoport között nem volt különbség a súlygyarapodásban, az állatokat a standard hat hónapos korukban vágták le, vagyis bármilyen differencia a húsminőségben nem az eltérő mennyiségű zsír miatt volt. Az ízben érzékelhető minőségi kontraszt sokkal inkább a hús kémiai különbségének tudható be.
Ezt a zsírt nagy százalékban egy telítetlen zsírsav, az olajsav alkotja, mely az LDL vagy más néven „egészséges” koleszterin szintet növeli.
Összességében a desztillációs maradékokkal történő takarmányozás javíthatja a haszonállatok életminőségét, csökkentheti a gazdálkodók és a szeszfőzők költségeit, illetve javíthatja a környezetet az élelmiszer-pazarlás csökkentésével.
