Az IIASA kutatói, Žiga Malek és Linda See olyan térképes elemzést készítettek, amely először vizsgálja egységes módszertannal, hogy Európa különböző szarvasmarhatartó rendszerei mennyire lesznek kitéve az egyre gyakoribbá váló hőhullámoknak a század közepére.
Fotó: aleksandarlittlewolf, Freepik
A vizsgálat egyik legfontosabb tanulsága, hogy nemcsak a földrajzi elhelyezkedés, hanem a tartásmód is döntően befolyásolja a kitettséget. Míg a legelőre kijáró állatok esetében az állomány 4,5–12 százalékát érintheti súlyosabban a többlet hőterhelés, addig a legelőhöz nem jutó, zárt rendszerekben ez az arány már 18–35 százalékra emelkedhet. Az istállók ma még sok helyen védelmet jelentenek az időjárással szemben, a jövőben azonban éppen ezek válhatnak a legkockázatosabb környezetté, ha a szellőztetés és a hűtés nem alkalmazkodik a megváltozott hőmérsékleti viszonyokhoz.
A legsérülékenyebb térségek közé tartozik Olaszország, Spanyolország, Görögország, Szlovénia, Románia és Bulgária, ahol a szarvasmarhatartás nemcsak gazdasági szerepet tölt be, hanem a helyi élelmiszerkultúra alapját is adja, különösen az oltalom alatt álló tejtermékek és sajtok révén.
Állatjóllét, takarmánytermelés és vidéki megélhetés egyszerre kerül nyomás alá
A hőstressz nem csupán közvetlen élettani kockázatot jelent. A tartós hőhullámok gyakran aszállyal társulnak, ami visszaveti a gyepterületek hozamát, rontja a silókukorica és más tömegtakarmányok termésbiztonságát. Így a gond kettős, miközben az állatok a hőséggel küzdenek, a takarmányellátás is egyre bizonytalanabbá válik.
Forrás: Freepik
Ez különösen érzékenyen érinti az Európai Uniót, ahol mintegy 70 millió szarvasmarhát tartanak 1,3 millió gazdaságban, miközben az ágazat az agrárium egyik legjelentősebb üvegházhatásúgáz- és nitrogénkibocsátója.
A termelés fenntartása, a gazdák megélhetése, az állatjóllét és a klímacélok közötti egyensúly a fokozódó hőhullámok hatására egyre nehezebben tartható.
