Back to top

EU erdészeti stratégia – gazdálkodói vélemények

Az Európai Parlament Agrárbizottságának a jövőbeli uniós erdészeti stratégiáról szóló szavazását követően a gazdákat, erdőtulajdonosokat és szövetkezeteiket képviselő Copa&Cogeca tagjai, egy olyan javaslat támogatását fejezték ki, amely hosszú távon képes biztosítani az erdészeti ágazat stabilitását és kiszámíthatóságát. A szektorban kulcskérdésnek az éghajlatváltozás hatásainak kezelése számít.

Fotó: pixabay.com
A szavazás eredményére reagálva Pekka Pesonen, a Copa & Cogeca főtitkára hangsúlyozta,

„Az agrárbizottság szavazása egyértelmű üzenetet küld a jövőbeli EU erdészeti stratégián dolgozó Európai Bizottságnak, és hangsúlyozza, hogy a stratégiának el kell ismernie az erdészeti ágazat jelentőségét az éghajlat, a biológiai sokféleség és a vidéki térségek tekintetében, valamint fel kell ismernie, hogy milyen kihívásokkal kell az ágazatnak szembenéznie. Az európai erdészeti ágazatnak támogatásra és kiszámíthatóságra van szüksége az éghajlatváltozáshoz való jobb alkalmazkodás és a kockázatok csökkentése érdekében. A jövőbeli EU erdészeti stratégiának megfelelő eszközöket kell tartalmaznia e tekintetben, és biztosítania kell az összes vonatkozó politika koherenciáját.”

Fotó: pixabay.com
A jövőbeli uniós erdészeti stratégiának a fenntartható erdőgazdálkodás (Sustainable Forest Management , SFM) páneurópai és globális szintű előmozdítását és fokozását, valamint az erdők multifunkcionális szerepének folyamatos támogatását kell képviselnie – áll az érdekképviseletek közleményében. Ezek olyan területek, amelyeket Petri Sarvamaa európai parlamenti képviselő munkája nyomán az Agrárbizottság szavazása egyértelműen kiemelt.

A képviselő jelentése azt is elismeri, hogy az erdőtulajdonosok döntő szerepet játszanak az fenntartható erdőgazdálkodás megvalósításában, és azt, hogy lehetővé kell tenni számukra a beruházások és az innováció folytatását, ideértve a készségeket és a képzést, valamint a bevált gyakorlatok megosztását. Ennek biztosítása lehetővé teszi az erdészeti ágazat számára, hogy jobban alkalmazkodjon az új kihívásokhoz, és megerősítse az aktív erdőgazdálkodást.

A Copa & Cogeca szeretné ösztönözni a bizottságot, és arra is felkérte az Európai Parlamentet, hogy vizsgálják meg és a jövőbeni stratégiába foglaljanak bele olyan mechanizmusokat, amelyek ösztönzik a fosszilis helyett megújuló nyersanyagok használatát, és elősegítik a helyi körkörös bioalapú gazdaságot, amely elősegíti a klíma-, a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma védelmét.

Forrás: 
Copa & Cogeca Press Service

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Pilisi lakomák

A Pilis lenyűgöző, fenséges, fejedelmi hely. Szinte hallani Mátyás király vezéreinek döngő lépteit, s ahogyan kupáikat a nehéz asztalra csapják. Régen királyi vadászterület volt, ám méltóságát máig megőrizte. A Római birodalom virágzásának idején a Duna mentén futó védvonalakat összekötő utak közül több a Pilis, Visegrádi-hegységen keresztül vezetett.

Zöld Hetek

Amikor az ember és az erdő kapcsolatára gondolok, mindig Áprily Lajos verssora jut az eszembe: „Engem az erdő véd s szeret, utaimon erdők kisértek”, mert tökéletesen megfogalmazza, hogyan kellene nekünk, embereknek az erdőhöz viszonyulnunk. Akik az erdők közelében élnek vagy foglalkozásukból adódóan az erdőhöz kötődnek, azoknak egyszerűbb.

Az erdőszegély dísze

Az Országos Erdészeti Egyesület által tavaly meghirdetett online szavazáson a három felterjesztett őshonos fafajunk közül a tatár juhar (Acer tataricum) kapta a legtöbb voksot. Így 2020-ban ez a nagyközönség által kevésbé ismert faj lett az év fája. Faanyagát nem sokra becsülik, ökológiai-állományszerekezeti szempontból azonban fontos faj, egyben kiváló parkfa.

Vadászati kincsek a Rinya-ágak mentén

A Balatontól egészen a Dráváig húzódó Belső-Somogy, a Rinyák vidéke sok évszázad tapasztalatait, a modern kor emberének természetszeretetét és a ma élők mindennapjait ünneppé varázsoló csodálatos harmóniát tárja elénk. Ezek az értékek adják az „Egy a Természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás egyik vidéki fundamentumát.

Alkotói természet, természetben alkotás

Erdei barangolásaink során sokszor találkozunk épített erdei létesítményekkel. Arra azonban kevesen gondolnak, mennyi szakismeret szükséges ahhoz, hogy ezeket az építményeket erdei környezetbe ágyazzuk, és ott üzemeltessük. Minden munkában visszatükröződik a tervező egyedi látásmódja is.

Veszélyben a tölgyek

A világkereskedelem napjainkra hihetetlenül kiterjedt és felgyorsult. Az év minden percében repülők, vasúti szerelvények és óriás tengerjáró hajók szállítják az árut a világ legkülönbözőbb pontjaira. A globális áruforgalomnak a nyilvánvaló előnyei mellett bőven vannak „mellékhatásai” is, például az idegenhonos növénykárosítók behurcolása, terjesztése.

Csak természetesen

Aranygombos Telkibányát, a hajdanvolt virágzó bányavárost és környékét a középkori leírások roppant erdőségekkel, gazdag aranybányákkal jellemezték. Az arany- és ezüstbányák mára kiapadtak, a roppant erdőség azonban – hála sok-sok erdészgeneráció lelkiismeretes munkájának – megmaradt, és folyamatosan gyarapodik.

Erdei építmények

Vörösné Baracsi Erzsébet 1980-ban végzett a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem faipari mérnöki karán, az Iparművészeti Főiskola Belsőépítész szakán pedig 1986-ban vette át diplomáját. Az erdészetek közül legelőször a Pilisi Parkerdő Zrt. kereste meg, a Sikárosi Vadászház belsőépítészeti munkálatait tervezte meg.

Kövesd a borostyánt a Nagyerdő szívében!

Debrecen „zöld tüdejében” vezet a NYÍRERDŐ Zrt. Nagyerdei Erdészeti Erdei Iskolájának Borostyán tanösvénye. A tanösvénytúrákon és egyéb erdei iskolai foglalkozásokon résztvevők a környezeti és a fenntarthatóságra nevelés módszereivel élményszerűen ismerkedhetnek meg a varázslatos Nagyerdő élővilágával.

Háborítatlan vizek lakója

Vándorló eleink minden valószínűség szerint a Kárpát-medencében találkoztak először nagyobb számban vidrával. Legalábbis erre enged következtetni, hogy ugyanazzal a névvel illetjük ezt a vizes élőhelyekhez szorosan kötődő ragadozó állatot, mint a környező szláv népek. A faj a 19. században még igen elterjedt volt az egész medencében.