Névnap, keresztelő, disznótor, aratóünnep, a szegények hangszere – ahogy Kodály nevezte – mindig kéznél volt, jóformán minden portán akadt egy házilag barkácsolt citera.

Gáts Tibor hangszerkészítő mester sokat tud a citera természetéről, hiszen bő fél évszázada kerülnek ki a keze alól minőségi darabok. Velencei otthonában, műhelyében mi is többet megismerhettünk. Ami rögtön feltűnt, hogy nincs köztük két egyforma. A mérnöki precizitással kidolgozott, szép hangszerek formája, mérete, díszítése változatos, de mind követi a magyar népi tradíciókat.

„A citera nem egy szabványos hangszer. Attól változatos, hogy asztalos kéziszerszámokkal aránylag könnyen el lehetett készíteni, nem túl bonyolult a szerkezete, és játszani se volt nehéz rajta, így sokan megpróbálták, ki-ki tudása szerint.

Rögtön ízelítőt is kapunk, hogyan szól a népdal egy hasábforma vályúciterán, egy dunántúli csikófejes hasas citerán és egy alföldi egyenes falú citerán. Házigazdánk gyakorlott kézzel csalja ki a hangokat a maga alkotta, nevével fémjelzett Gáts-citerákból.

Szemléletet tanultam

Hosszú út vezetett odáig, míg márkanév lett Gáts Tibor hangszereiből. Első találkozását a citerával így idézi: „Az agrártudományi egyetem végzős hallgatója voltam, mikor egy évfolyamtársam behozta hangszerét a kollégiumba. Remekül játszott rajta, a diákkocsmában már ingyen látták vendégül. Én is szerettem a népdalokat, a citera pedig nagyon megtetszett, gondoltam, készítek magamnak egyet. A fúrás-faragás gyerekkorom óta jól ment, bátran fogtam hozzá.” Sikerült is az első próbálkozás, amit újabbak követtek, mert úgy érezte, tökéletesítenie kell tudását. Akkoriban vette feleségül Péter Ágnes főiskolás szobrász növendéket, és pesti 3. emeleti lakásuk kamrájában dolgozott pár szerszámmal. Satu, kézifűrész, bicska, kézi fúró – ennyivel indult.

„Apósomnak volt egy gyűjtött régi, nagydarab citerája, kiindulásképp azt nézegettem, meg Bársony Mihály híres, szép citeráit. A kettőt ötvözve készítettem az első darabot.” Később továbbfejlesztette.

Elnyerve a címet, meghívták Tokajba, népművészeti táborba és tagja lett a Fiatalok Népművészeti Stúdiójának. „Nem citerakészítést tanultam ott, hanem szemléletet. Előadásokat hallgattunk, közösséget építettünk. Olyan kiváló emberekkel találkozhattam, mint Makovecz Imre, Csoóri Sándor, Péterfy László. Balatonberényi gyerekkoromban megismertem a természetet és a falusi életet, itt pedig a népművészet különböző ágait, a kézművesség szellemiségét, a hagyományok jelentőségét a mai életben.” Ez annál is fontosabbnak bizonyult, mert nem volt mestere, se szakirodalom, amire hagyatkozhatott volna, így önállóan alakította ki a népi hangszerkészítő pályáját. „Szerencsére ösztönösen jó irányba indultam el. A citera sok szabadságot hagy a készítőnek. Hangszereim hagyományos népi citerák, ugyanakkor sajátos Gáts-hangszerek is, megfelelve a tradicionális citerajáték technikai igényeinek és hangzásvilágának.” Ezt igazolták a szakmai elismerések, díjak is.