Megfelelő rostok – jobban tejelő tehenek

A takarmány rost-összetételében való apró változtatás hatalmas előnyökhöz juttathatja a gazdát, de emellett érdemes odafigyelni az állat pihenésére is, mely egyaránt kulcsfontosságú az egészséges tehenészet kialakításában. A rost funkciójának differenciált értékelése és megértése segítségünkre lehet az okszerű takarmányozásban, különösen a kritikus nyári időszakban. A rostellátást a tejelő tehenészetekben két nagy csoportra oszthatjuk.

Hazánkban a legfőbb rosthordozók a tömegtakarmányok, szilázsok és széna félék.

A rost megemésztése élettani szempontból nagyon fontos szerepet játszik a tejtermelésben. Fenntartja a kérődzést, beindítja a bendő- és bélmozgásokat, strukturális hatást nyújt, továbbá elősegíti a nyáltermelést, amely lúgos kémhatásával „bendő­puffer­ként” funkcionál. A hibás tartásmód, illetve takarmányozás rögtön kiütközik az állat termelésének minőségében és mennyiségében is. A rost megtelepedési helyet biztosít a bendőbaktériumok számára. Mechanikai hatása stimulálja a felső hámréteg megújulását, mert koptatja a bélhámot, ezáltal a parakeratózis, vagyis a fokozott elszarusodás elkerülhetővé válik.

A kérődzést leghatékonyabban a jó minőségű réti széna és a fiatalon betakarított, őszi gabona- vagy fűszilázsok segítik elő, továbbá ezek a takarmányok pozitív hatást gyakorolnak a tej zsírtartalmára is. Ezzel szemben a szalma és az elöregedett réti széna ugyan hozzájárulnak a kérődzéshez, de a tejzsír és a szárazanyag-felvételre kedvezőtlenül hatnak.

A könnyen emészthető szénhidrátok nagyobb mennyiségétől a rost emészthetősége nagy mértékben csökken, ezenfelül a takarmány tartósításának módja, és a nem megfelelő szecskahossz is rontja a lebontást. Például a lucerna széna helyett érdemesebb lucerna szilázst keverni a takarmánykeverékbe, mivel a szecskaméret miatt a tehén nem tudja kiválogatni a kevésbé ízletes rosthordozókat, ráadásul a szilázst az állat jobban megemészti, ebből kifolyólag kisebb a takarmány fehérje- és a karotinvesztesége.

Kononoff és Heinrichs kutatásai is azt támasztják alá, hogy a 19 mm-t meghaladó szecskahossz 5 cm-nél nem lehet nagyobb, mert akkor az állataink elkezdenek válogatni.

A megfelelő bendő pH-érték kialakításához a fokozott nyáltermelődés folyamatos fenntartása szükséges, amely hozzájárul a bendőben lévő rostok ideális lebontásához. Ennek érdekében az állatnak sokat kell kérődzenie, vagyis lényeges, hogy sokat pihenjen. Ebből adódóan a tehén napirendjének vizsgálata kulcsfontosságú, melyet Matzke és Grant kutatásai is alátámasztanak. A tehén napjának több, mint a felét pihenéssel tölti, ilyenkor az állat többnyire kérődzik, ami naponta 450-550 percet tesz ki. A tehén komfortjára nagyon oda kell figyelnünk, ha azt szeretnénk, hogy napi 12 órát pihenéssel töltsön. A pihenőteret, pihenőbokszot az állat számára kényelmes méretűre kell kialakítanunk, hogy a tehén minél több időt töltsön ott pihenéssel és kérődzéssel.

Csoportos tartás esetén optimálisan, teheneként 11-14 m2 helyet kell biztosítanunk.

Ha a tehén elég időt tölt pihenéssel és kérődzéssel, a bendő pH-értéke is kedvező lesz, melynek optimális értéke 6,5 feletti. Ez a bendőbaktériumok szaporodás miatt lényeges, ugyanis a 6 pH alatti érték esetében a cellulózt lebontó baktériumok szaporodása teljesen leáll. Ha a pH-érték nem megfelelő a bendőben, akkor az állományunkban sűrűn találkozhatunk acidózisban szenvedő tehénnel. A bendő savas irányú eltolódását a vizes takarmánykeverék, a strukturális rost hiánya, a tartástechnológiából adódó stressz, a takarmányváltás, illetve a csekély pihenésből létrejövő, hét óránál kevesebb kérődzés is kiválthatja.

A bendőacidózis számos egyéb degeneratív megbetegedés okozója lehet. Károsodhatnak a bendőpapillák, melynek hatására csökken a tápanyag-felszí­vódás, emellett szaporodásbiológiai problémák léphetnek fel, továbbá emelkedhet a szomatikus sejtszám és lábvég­betegségeket is kialakulhatnak.

Az acidózisnak több gyógykezelése is ismert. Ha nagyrészt szubklinikai acidózisban szenvedő tehenekkel találkozunk az állományunkban, akkor a takarmány felülvizsgálata az esetek többségében megoldást nyújthat. Alkalmazzunk kevesebb puffert, és adjunk a takarmánykeverékhez több szénát, továbbá könnyen oldódó szénhidrátot tartalmazó takarmány­kie­gészítőt, például melaszt.

Amennyiben nem tapasztalunk javulást, vagy az állat állapota romlik, a tünetek pedig erősödnek, azonnal kérjük állatorvos segítségét.