Back to top

Vírusok és étrend: mi a megoldás?

Az étrendünk megváltoztatásával elkerülhető lenne a vírusok terjedése, például a húsevés elhagyásával megszűnnének a zoonotikus vírusok a tudósok szerint. Ám a helyzet ennél bonyolultabb, a legtöbb ember ugyanis nem akar lemondani a húsevésről. A COVID-19 járvány mutatott rá a zoonotikus vírusok, azaz az állatról emberre terjedő vírusok veszélyére. 

Túl sokáig hagytuk figyelmen kívül ezeket, és ma már senki sem vonhatja kétségbe a következményeket. Egyesek úgy vélik, hogy a vírusok az idő hajnala óta kísérnek minket, és egyszerűen meg kellene tanulnunk velük élni. Igen, de nem lehet ugyanolyan léptékűvé tenni az emberiség ezer, száz vagy néhány tucatnyi évvel ezelőtti és a jelenlegi élet működését – állítja Dr. Piotr Rzymski orvosbiológus, a területének szakértője, a "Nutrients" folyóiratban a napokban megjelent kutatási cikk egyik társszerzője. Hozzátette:

népességünk a huszadik század közepe óta 5 milliárddal nőtt, és ez arra kényszerített minket, hogy még jobban beavatkozzunk a természetbe. Új területekre lépünk, ami kihat a vadállatokkal való kapcsolatunkra.

Az éghajlati egyensúly szempontjából olyan erdőket vágtak ki, mint az amazóniai esőerdők, hogy megműveljék a földet és takarmányt nyújtsanak többek között az ipari körülmények között nevelt állatok számára. Az állatok nagy száma a kórokozók, köztük a vírusok terjedését is elősegíti. És bár a SARS-CoV-2 koronavírus vadállatokból származik, feltehetjük a kérdést, hogy vissza kell-e fordítani a fejlődés irányát? Szerinte nem ez a megoldás, ehelyett inkább a különféle veszélyek kockázatát kell csökkenteni.

Az emberek nem akarnak lemondani a húsról

A tanulmányban olyan megoldásokat fontolgat, amelyek minimalizálhatják a haszonállatoktól az emberekig terjedő vírusfertőzés kockázatát.

Kifejtette, bár a legegyszerűbb megoldás egyszerűen a növényi étrendre való áttérés lenne, de a gyakorlatban ez utópia.

Először is, az emberek többsége nem akar lemondani a húsevésről, hiszen ez fontos szerepet játszott az emberi evolúcióban. Tehát nagyon erős affinitásunk van iránta. Elmondta, hogy 10 éve nem evett húst, és amikor az előadások során képeket mutat a hallgatóknak egy steak-ről, akár akarja, akár nem, összefolyik a nyál a szájában.

Egy ilyen látvány érzelmi reakciókat vált ki bennünk - magyarázza.

Emellett a húst a világ egyes részein a gazdagság velejárójaként ismerik el. Példaként említi, hogy a hús iránti kereslet egyik legnagyobb növekedése Indiában figyelhető meg, abban az országban, amelyet mindig is a vegetarianizmus központjának tartottak - egyes források szerint a lakosság 40% -a nem evett húst. Az ország fejlődik, és azok száma is nő, akik meg akarnak gazdagodni, és minél több mindent elérni, beleértve a húst is, különösen a vöröset.

A rovarok és a kulturális különbségek

Néhány tudós alternatívaként a rovarok táplálékkénti fogyasztását javasolja. - Valóban könnyen termeszthetőek és táplálóak, de megoldást nyújtanak-e az ipari gazdálkodás okozta problémákra? Véleményünk szerint nem. Először is,

a kulturális különbségek azt jelentik, hogy a nyugati fogyasztók nem tudják elfogadni a rovar eredetű termékeket, még feldolgozva sem.

Azokban a régiókban pedig, ahol elfogyasztják és elfogadják, a következő tendencia figyelhető meg: akik megengedhetik maguknak, vörös húst esznek, a rovarfogyasztók pedig a szegényebb társadalmi osztályból kerülnek ki – érvelt a kutató. 

Továbbá a rovaralapú termékek bevezetéséhez először meg kell teremteni a biztonsági profiljukat és jó tenyésztési gyakorlatot alkalmazni.

Egyesek úgy vélik, hogy a tenyésztett rovarok nem lehetnek az emberre veszélyes vírusok forrásai, de azt nem tudjuk, hogy  tömeges előállításuk milyen veszélyekkel járhat.

Képzeljük csak el, mi történhet, ha valamilyen előre nem látható esemény, például egy hurrikán következtében a rovarok tartási helyei megsemmisülnek, és a milliárdos populációban élők a környezetbe kerülnek?

Most a laborhúsban látják a megoldást

Rzymski megjegyezte, hogy figyelembe véve a különböző tényezőket, a legéletképesebb megoldás, amely jó alternatíva lenne a modern hústermelés számára, az a laborhús lenne.

Az első ilyen termék 2013-ban készült el, azóta a technológia jelentősen fejlődött. Az Egyesült Államokban befejeződnek az ilyen típusú hús forgalmát szabályozó rendeletek,

Szingapúrban az így előállított baromfihús forgalmazását már engedélyezték és Tel-Avivban az egyik étteremben is felszolgálják.

Nem régen marhahús steakek alternatívájaként előállított laborhúst kóstolta meg Benjamin Netanyahu, izraeli miniszterelnök, aki kijelentette, hogy országa az alternatív hús erőművévé válik. Ez már nem sci-fi, ez most történik, mutatott rá a tudós.  

Hozzátette, hogy egy ilyen megoldás

legnagyobb előnye elsősorban a vad- és haszonállatokkal való érintkezéseknek és a zoonózis kockázatának csökkentése,

valamint az üvegházhatású gázkibocsátásnak, a vízfogyasztásnak, az erdőirtásnak, a rovarirtó- és műtrágya-kibocsátásnak a csökkenése, valamint az állati antibiotikumok megszüntetése lenne.

Továbbá ez esetben a termelés nagyon gyors - néha több év helyett csak néhány hétre van szükség ahhoz, hogy a laborhús a piacra kerüljön. És nincs veszélye annak, hogy valamilyen kiszámíthatatlan kórokozó, például az afrikai sertéspestis vírus megjelenik és elpusztít egy egész sertéstelepet.

Forrás: 
portalspozywczy.pl

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Erdészettörténeti mérföldkő

Az 1920. évi trianoni békediktátum kapcsán az erdészeti szakemberek többségének a példa nélküli területelcsatolások jutnak elsőként az eszébe. Az erdőterület mintegy 85%-át elvesztettük, egyebek között az erdővel borított teljes Kárpát-hegykoszorút a Dévényi-szorostól a Kazán-szorosig.

Természeti kincsek az ország legszárazabb erdeiben

A főváros vonzáskörzetébe eső, a Dunától nyugatra fekvő erdőségek sokak előtt ismertek. A Budai-hegység, valamint a Pilis és a Visegrádi-hegység turistaútjai, kirándulóhelyei, különösen pandémia idején, számos kirándulót vonzanak, pedig az országot kettészelő folyam túloldalán lévő erdők is bővelkednek természeti és kulturális kincsekben.

Veszélyes gyöngyszemek

A víz az élet alapfeltétele, talán ez az oka, hogy ösztönösen vonz bennünket. Legyen akár tó vagy folyó, mind nagy népszerűségnek örvendenek, hiszen számtalan kikapcsolódási forma kötődik hozzájuk. A biztonságos szórakozáshoz a szabályok betartása elengedhetetlen, ami egyéni és közös érdekünk is.

Érdekességek a Peszéri-erdőben

Bács-Kiskun megye északi részén, Kunpeszér község határában található a homoki erdős sztyeppek napjainkra fennmaradt egyik legértékesebb, fajokban leggazdagabb képviselője, a Peszéri-erdő. Az ottani homoki kocsányos tölgyesek megőrzését, illetve azok jellegzetes növény- és állatfajainak védelmét szolgálja az OAKEYLIFE projekt.

Az idő bizonyított: jó döntés volt

Tíz évvel ezelőtt a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) egyik tárgyalójában dr. Seregi János döntése nyomán megalakult a 22 állami erdőgazdaság közös magazinja. Miért éppen az MFB-nél? – kérdezhetik sokan. Azért, mert akkor az erdőgazdaságok felügyelete az MFB Agrár- és Zöldbank Igazgatóságához tartozott, melynek ügyvezető igazgatója dr. Seregi János volt.

Kalandos életút

Számos megpróbáltatás és mélypont nehezítette Jakkel Mihály életét, a 90. életévét betöltve azonban már mosolyogva eleveníti fel ezeket az emlékeit is. Ehhez kellett a sors fintora és az élet kifürkészhetetlensége, miáltal megadatott neki az a hivatás és hobbi, ami a múltat végérvényesen megszépíti.

Verejtékes munka gyümölcse

Az igen régi időkben az Alföldet, így Szeged környékét is alapvetően a füves puszták, mocsarak jellemezték, melyeket kisebb-nagyobb erdőfoltok tagoltak. A művelhető területek iránt fokozódó igény a 17. és 18. századra azt eredményezte, hogy az erdőterületek, facsoportok aránya, kiterjedése számottevően lecsökkent, emiatt különösen a Dél-Alföld kopárrá és fátlanná változott.

Kőbe zárt rejtély

Életünk során mindig keressük a kapcsolatot a természethez fűződő gyökereinkkel, olykor tudatosan, máskor tudat alatt. Idővel rádöbbenünk, hogy boldogságunk tiszta forrása a harapnivaló friss levegő, a fodrosodó patak csobogása, a fák ölelő karja, az évmilliókat megélt, ősenergiát sugárzó kőzet közelsége, azaz az anyatermészet kincsei.

Időkapszula

Rohamléptekben közeledünk szeptemberhez, az „Egy a Természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás 25-ei nyitásához. A világjárvány sem töri meg a szervezőiroda lendületét, sőt már tisztán látszik, milyen programok várhatók a világkiállítás keretében.

Nincs élet nélkülük

Ahhoz, hogy az erdők-mezők és kertünk növényeinek virágaiban gyönyörködhessünk, terméseiket, magjaikat, leveleiket felhasználhassuk, elengedhetetlen a beporzók „munkája”. Ezek – többségében rovarok – virágról virágra szállva segítenek a virágpor átvitelében, a megtermékenyítésben. Nélkülük sokkal szegényebb lenne a földi élet ismert formája. Ezért védelmük mindannyiunk kötelessége.