youtube://v/7UA2frEXpsI
A középkortól kezdve a racka juh volt az általánosan tenyésztett juhfajta hazánkban. Az 1870-es években az egyedszáma elérte a 4,5 milliót. Száz évvel később azonban a kihalás szélére került a racka. Ennek oka a kedvezőbb hús-, tej- és gyapjúhozamú fajták elterjedése volt. Szerencsére néhány lelkes hortobágyi és debreceni tenyésztő nem hagyott fel a rackák tartásával, így megmentették a kihalástól a fajtát. Ennek okán vált általánossá a hortobágyi racka juh elnevezés.
A racka vélhetően a legősibb juhfajtánk. Gyökerei az i.e. IV. évezredig, Mezopotámia területére nyúlnak vissza. Őse a nagyobb testű, hosszú farkú vadjuhfaj, az arkal volt.
Fő ismertetőjegye a szarvalakulása, amely V alakban felfelé irányul, és amely a világon egyedülálló sajátosság a juhfajták között. A két ősi színváltozata van, a fekete és fehér, amelyet azonos fajtának tekintenek, de a törzskönyvi nyilvántartásban külön vezetnek. A két színváltozat egyedei a tenyésztés során nem keresztezhetőek egymással.
Szaporasága 1,0-1,4 bárány/ellés, az ikerellések aránya az élőhelytől függően 5-40%. Kiváló anya, jó báránynevelő, tejtermelése alapján akár a tejelő juhok csoportjába is sorolhatnánk. A bárányok leválasztása után akár 60 liter tejtermelésre is képes, ámbár ma már nemigen fejik. Gyapja durva (átlagosan E-szortiment), kevert (pehelyszál 20-40, felszőr 60-80 μm közötti szálfinomságú). A bárányok erősek, rendkívül életképesek, már a születésük napján képesek az anyjukkal akár több kilométert is megtenni. A tökéletes szervezeti szilárdsága, jó legelőkészsége, élénksége kiválóan alkalmassá teszi a külterjes, jórészt istálló nélküli tartásra. Így tartották ezer éven keresztül, és napjainkban is arra törekednek, hogy így őrizzék meg a fajtát.
Egykoron a racka gereznájából készült a suba, amely évszázadokon keresztül jellegzetes viselete volt a magyar pásztoroknak.
S hogy miért eszünk húsvétra bárányt?
A bárány, amely szelíd és ártatlan állat, szimbolizálja a legfelsőbb felajánlást, amelyet kínálhatunk az Istennek az üdvösségért és a bűnök megbocsátásáért. A bárányvágás hagyománya számos vallásban megjelenik.
