Batáta bakhátban és síkművelésben

Ennek oka a még mindig viszonylag szűkös termőterület, illetve az, hogy a hozzáférhető termesztéstechnológiai leírások és tapasztalatok ellenére a termésbiztonság nem kielégítő, rendszeresen adódnak gondok, amik a vártnál kisebb, illetve gyengébb minőségű termést eredményeznek. Saját termesztési tapasztalataim remélhetően segítenek a gondok kiküszöbölésében. 

A Debreceni Egyetem Kerpely Kálmán Doktori Iskolájában a PhD-kutatásom során immáron öt éve vizsgálom a batáta hazai termesztéstechnológiájának fejlesztési, valamint a gumók felhasználási lehetőségeit. Kollégáimmal kisparcellás kísérleteket állítunk be, az eredmények közzétételével pedig azt szeretnénk elérni, hogy minél többen kedvet kapjanak az édesburgonya-termesztéshez. Ez a növény ugyanis nemcsak értékes, tápanyagokban gazdag termést ad, de a vetésforgóban is fontos szerepe lehet.

Levélzetét, lombozatát, indáit általában zöldtrágyaként a talaj tápanyag-utánpótlására, vagy haszonállatok takarmányozására használják. Ezzel kapcsolatos vizsgálataink során összehasonlítottuk a batátalevélzet beltartalmát a zöldbimbós állapotban betakarított lucerna beltartal­má­nak szakirodalomban közölt értékeivel. Megállapítottuk, hogy a batáta levélzetének nyerszsír- és nyershamu-tartalma magasabb, mint a lucernáé. A batáta leveleiben mért legmagasabb karotintartalom pedig 312 mg/kg volt, ami nagyon jónak mondható a lucerna átlagos 250-500 mg/kg értékével összevetve.

Családi kertben

Hogy kedvet kapjunk az édesburgonya-termesztéshez, érdemes előbb egy kisebb területen ültetni, mivel néhány száz palántáig sem a munkaerőigény, sem a költségek nem túl magasak. A kezdésben segíthetnek deszki termesztési tapasztalataim. Deszk település Csongrád-Csanád megyében található, 10 kilométerre Szegedtől.

A szüleim megörököltek egy házat, amelyhez 800 négyzetméteres kertrész is tartozik, ott állítottuk be a terület ötéves pihentetése után a kisparcellás batátakísérleteket. Mindig ugyanazt a területet használtuk, tehát öt évig monokultúrában termesztettük az édesburgonyát, agyagos vályog talajon, amely az Arany-féle kötöttségi szám alapján a 46-os kategóriába tartozik.

Nagyon fontos, hogy az ültetés előtt talajfertőtlenítőt is dolgozzunk be, mivel a talajlakó kártevők, a drótféreg, pajor és a lótücsök okozzák a legnagyobb kártételt az édesburgonya termesztésekor.

Szaporítás dugványról

Az édesburgonyát dugványról célszerű szaporítani, gumók vagy gumódarabok szabadföldi ültetésével nem célszerű próbálkozni. Dugványt csak megfelelő, fűthető termesztőberendezésben nevelhetünk. A kísérleteinkhez a szaporítóanyagot a Bivalyos Tanya Kft. szapo­rító­telepéről szereztük be. A fajták közül a narancssárga húsú, államilag minősített Ásotthalmi 12-t választottuk.

A fajta rendkívül bőtermő, és mivel a hazai viszonyokra nemesítették, időjárástól függetlenül minden évben nagyon jó termést ad. Univerzálisan felhasználható, telt ízű, zamatos fajta.

Hektáronként 33 ezer

A dugványokat május végén kézi fúróval ültettük. A gyökértelen, esetenként kevés gyökérkezdeménnyel rendelkező dugványokat a hosszuk kétharmadáig, legalább három nódusszal helyeztük a talajba, amit iszapoló öntözés követett. A kísérlet elsődleges célkitűzése annak vizsgálata volt, hogy hazai klímán, kötött talajon a bakhátas vagy a bakhát nélküli termesztés bizonyul-e eredményesebbnek.

Az édesburgonya termesztése előtt is célszerű talajvizsgálatot végeztetni, hogy megtudjuk, milyen a terület tápanyag-ellátottsága. Deszken kétféle összetételben adagoltuk a műtrágyát, de mivel a terület megfelelő tápanyagszinttel rendelkezett, nem tapasztaltunk nagyobb eltérést az eredmények között. A táp­anyagellátási kísérletben az NPK-mű­trágyákat minden évben az ültetés után három héttel juttattuk ki pétisó, szuperfoszfát és káliumszulfát formájában.

Öntözés hetenként

Május végétől június közepéig hetente 20 milliméter öntözővizet juttattunk ki, utána az adagot szeptember közepéig megemeltük heti 40 milliméterre, majd a betakarításig ismét lecsökkentettük heti 20-ra. A betakarítást megelőző két hétben már nem öntöztük a területet. Kézi öntözést alkalmaztunk az ültetés után, majd esőztető öntözőrendszerrel juttattuk ki a megfelelő vízmennyiséget az egész tenyészidőszakban. Az öntözővizet fúrt kútból nyerjük.

Szeptembertől már nincs szükség gyomirtásra, ugyanis akkorra a lombozat már olyan mértékben beborítja a talaj felszínét, hogy nem hagy lehetőséget a gyomok újbóli kifejlődéséhez. Elsősorban apró szulák, libatopfélék, mezei zsurló, valamint a kövér porcsin gyomosít a területen.

Szedés után hőkezelés

Szeptember végétől október végéig ajánlott felszedni a batátát, még a tartós hideg és a fagypont alatti hőmérséklet beállta előtt. A betakarítás előtt a lombtömeget metszőollóval levágtuk vagy kézzel felnyűttük. A gumókat pedig hagyományos kerti ásóval forgattuk ki a talajból. A gumókat a betakarítás után külalak szerint osztályoztuk. Az első osztályba kerültek a közepes méretű (kb. 200-600 g), szabályos alakú, kártételt nem szenvedett ép gumók. A másodosztályúak lettek a 200 grammnál kisebb, illetve 600 grammnál nagyobb, túl vékony, szabálytalan alakú, kártétel nyomait mutató, vagy a betakarítás során megsérült gumók, ezeket csak alacsonyabb áron lehetett értékesíteni.

A gumóhéj szilárdságának és a gumó eltarthatóságának fokozására, a sérülések kezelésére 5-8 napos utókezelést, más néven gyógyítást kell végezni. Ehhez a kezelőhelyiségben folyamatos szellőztetés mellett 85-90% relatív páratartalmat és 27-30 °C-ot kell tartani. A későbbiekben, a tárolás során hasonló páratartalomban az ajánlott hőmérséklet 13-16 °C, továbbá gondoskodni kell a folyamatos légcseréről és átválogatásról. Édesapámmal úgy oldottuk meg ezt a hőkezelési folyamatot, hogy egy kisebb helyiségbe pakoltuk az édesburgonyával teli ládákat, majd egy villanyos radiátort behelyeztünk, folyamatosan ellenőriztük a hőfokot és rendszeresen szellőztettünk.

A nem piacos apró batátagumókból párlat készíthető. Ehhez a gumókat megmostuk, összedaraboltuk és hordóba raktuk. Több mint öt hónap kell a teljes forráshoz.

Egy hektár édesburgonyáról hazai viszonylatban átlagosan 15-30 tonna termés takarítható be, de ezt az értéket számos tényező befolyásolja, és helyenként akár ennél magasabb is lehet. Tövenként egy kilogramm hozam jónak mondható. Többéves adatokat együttvéve megállapítottuk, hogy a síkművelésből hektáronként 40, bakhátas művelésből 30,3 tonna termést értünk el. A deszki területünkön beállított kísérletek során tehát a sík termesztési mód bizonyult eredményesebbnek – szemben a nemzetközi tapasztalatokkal, melyek szerint kötött talajon feltétlenül a bakhátas termesztés javasolt. Mivel a bakhátak kialakítása munkaigényes, ezért időt, illetve költséget tudunk megtakarítani, ha síkban termesztünk. Kötött talajon síktermesztésben azonban nehezebb a batáta fölszedése.

Bízom benne, hogy tapasztalataim segítenek a gazdáknak nagyobb hozamot elérni az édesburgonya termesztésekor.