A szamócamálna vagy hólyagbogyó néven emlegetett különlegességről, a Rubus illecebrosus nevű málnafaj gyümölcséről ellentmondásos leírásokat lehet olvasni, de a növény igényeiről megegyeznek a leírások.
Kelet-Ázsia és Japán az őshazája, fagytűrő, lombhullató félcserje. Télen elviseli akár a mínusz 30 °C-ot is, mert a hajtásai ugyan elfagynak, de a következő évben újra kihajt.
Teljesen kifejlődve 60-100 cm magas, elterülő növekedésű, tüskés bokrot alkot, és talajtakarónak is ajánlják, mert ahol jól érzi magát, szépen terjeszkedik a kertben.
Erős, szerteágazó gyökérzete van, ezért lejtők megfogására is használják. Talajban nem válogatós, sem a kötöttséget, sem a kémhatást tekintve, de gondoskodni kell a megfelelő vízelvezetésről, akkor kötött talajban is megél.
Hűvösebb klímán júliusban kezd virágozni és augusztustól a fagyokig hoz termést.
Félárnyékba vagy napra is ültethetjük, de a vízigényére figyelnünk kell, folyamatosan nedves talajban érzi magát a legjobban.
Összetett levelei hosszú, keskeny, fogazott szélű halványzöld levélkékből állnak, zárt lombfalat alkot. Sajnos nagyon tüskés növény, ami megnehezíti a gyümölcs szedését, ugyanis még a levélnyél és a gyümölcskocsány is tüskéket visel. Magánosan álló virágai fehérek, körülbelül 4 cm átmérőjűek.
Gömbölyded gyümölcse nagyon sok apró részterméskéből áll, átmérője eléri a 3-5 cm-t.
Miután szép pirosra színeződött, néhány napig várjunk a leszedésével, mert még nő és az íze is javul. Nyersen és feldolgozva is fogyasztható, édes, de nem különösebben ízletes. Főzve javul a zamata, ezért lekvárt érdemes készíteni belőle. Hűtőszekrényben is csak 2-3 napig tartható, könnyen romlik.
Ősszel a talaj fölött vágjuk vissza a hajtásait.
Magról, félfás dugvánnyal vagy bujtással is szaporítható. A magok csak akkor kelnek ki, ha legalább egy hónapos hidegkezelést kaptak, 3 °C-on.
