A vadgesztenyelevél-aknázómoly (Cameraria ohridella) európai első megjelenését 1985-ben a macedóniai Ohridi-tó mellett jegyezték fel. A következő húsz év során elterjedt egész Közép- és Nyugat-Európában, Párizstól Berlinig, Londontól Prágán át Budapestig, jelentős károkat okozva. Franciaországban 2000-ben tűnt fel a faj, a következő évben széles körben elterjedt.
Kontinensünkön a városi zöldfelületek meghatározó fafaja a vadgesztenye, hozzátartozik a városképhez, esztétikai értéke megkérdőjelezhetetlen.Ez utóbbit csökkenti a moly a leveleken okozott kárképek megjelenésével, miközben a megjelenő foltok méretének arányában a növény fotoszintetizáló képessége is romlik. Nyár közepére akár az összes levelét elveszítheti a vadgesztenyefa, és mindez a lassú pusztulásához vezet. A legyengült növények kevésbé tűrik a nyári szárazságot, a téli fagyot és a városi stressz hatását. Az elhaló koronarészek, a száradó és lehulló ágak miatt megnő a lakossági panaszos bejelentések száma.
Európa középső sávjában a vadgesztenyelevél-aknázómolynak három nemzedéke alakul ki egy év alatt. A harmadik generáció egyedei a lehullott lombban telelnek át báb alakban, és ezek indítják a következő évi első fertőzési hullámot. A párzás után a levélerek mellé rakott tojásokból kikelő lárvák egyből a bőrszövet alá rágják be magukat (aknát készítenek), és elkezdik a károsítást. Az elszáradó, megbarnuló bőrszövet alatt akadálytalanul fejlődnek, többször vedlenek, majd ugyanott bábozódnak. A kifejlődött imágók elhagyják az aknákat, és ezzel elindul a következő generáció.
Piros virágúval helyettesítik
A Párizsban található több mint 484 ezer fának 16%-a vadgesztenye, a platán (38%) után ez a második leggyakrabban ültetett fafaj.
E módszer hatékonyságát az rontja, ha nem egységesen alkalmazzák, hiszen ha magánkertekben a talajon marad a fertőzött avar, az a következő évi populáció kiindulópontja lehet.
Emellett a párizsi zöldfelületekért felelős igazgatóság ajánlására a közönséges vadgesztenyefák (Aesculus hippocastanum) pótlására a piros virágú vadgesztenye (Aesculus carnea) használható, amely ellenálló a kártevővel szemben.
Végül arról a tényről sem szabad megfeledkezni, hogy mivel Párizsban a kártevő nem okozza a vadgesztenyefák gyors pusztulását, a lakosság érdeklődésének kevésbé került a fókuszába ez a gond.
Fokozza a stressz hatását
Az Egyesült Királyságban a vadgesztenyelevél-aknázómoly 2002-ben jelent meg, majd az azt követő években gyors ütemben és széles körben elterjedt. A londoni bejegyzések is a fák esztétikai értékének romlását emelik ki elsősorban a károsító kapcsán. A kártétel hatására egy év alatt nem csökken a fák átmérőjének növekedési üteme még akkor sem, ha a károsítást több hullámban szenvedi el a fa. Ez az észrevétel is alátámasztja a bevezetőben leírtakat, miszerint a fák lassú pusztulásához járul hozzá a kártevő.
A növényt érő egyéb stressz kedvezőtlen hatását is felerősítheti ugyanakkor az aknázómoly károsítása, és ez viszont már a fa pusztulásához vezethet.A stressztényezők között abiotikusak (pl. aszály, áradás) és biotikusak (pl. a guignardiás levélfoltosodást okozó Guignardia aesculi gomba, és a Pseudomonas syringae okozta baktériumos megbetegedés) egyaránt vannak.
Az angol kollégák szerint a leghatékonyabb, legolcsóbb és leginkább környezetkímélő védekezés az ősszel lehullott fertőzött lomb összegyűjtése, majd – ahol lehetőség van rá – annak elégetése. A moly természetes ellenségei – kékcinege, parazitoidok – is gyérítik a kártevő populációját, azonban ez nem számottevő mértékű.
Az ellenállóbb fajok közé tartozik a japán vadgesztenye (A. turbinata), a piros virágú vadgesztenye (A. carnea), az indiai vadgesztenye (A. indica) és a vörös vadgesztenye (A. pavia).
Környezetbarát megoldásokat keresünk
Budapest városképében Párizshoz, Londonhoz hasonlóan nagy jelentősége van a vadgesztenyéknek. Talán nem túlzás, hogy a legféltettebb faj a közterületeken, a többi városunkban is.
Nálunk a károsító 1994-ben jelent meg, és hamarosan az ország egész területén elterjedt. Három nemzedéke tud kifejlődni, és még ma is a legveszélyesebb károsítója a vadgesztenyének. A téli lehullott levelek összegyűjtését és megsemmisítését mi is alapvetőnek tartjuk.
A társasházakban, magánkertekben, elhanyagolt temetőrészeken akadálytalanul áttelelhet a moly, és onnan a közterületeken is támadhat. Mindezek miatt Magyarországon továbbra is a vegyszeres kezelésekre alapozhatjuk a fák megvédését. A leggyakrabban alkalmazott eljárás a permetezés. Óriási segítség ebben az aknázómoly szexferomon-csapdája, mellyel követni tudjuk a nemzedékek rajzását, és ki tudjuk tűzni a permetezések időpontját.
A fogási adatok nyilvánosak voltak. A rajzási táblázatok és a felhívásaink, amelyekben a lárvák elleni permetezés időpontját is megadtuk, megtekinthetőek a www.zsigogyorgy.hu oldalon.
Az elmúlt években az is bizonyossá vált, hogy a védekezés pontos idejét csak a helyben kihelyezett csapdákkal lehet megadni. A fogási adatok azt is megmutatják, hogy a molylepke egyre inkább elhúzódóan rajzik, nincsenek egyértelmű rajzáscsúcsok. Ez nagyban megnehezíti a permetezés időpontjának kitűzését.
Még nagyobb gondot jelentenek az engedély-visszavonások. A Nomolt 15 SC, a Cascade 5 F és a Rimon 10 EC után idéntől már a Dimilin 25 WP sem rendelkezik közterületi engedéllyel. 2021-re a Runner 2 F engedélyét is módosították, már csak hajtatásban használható. A biztos hatás végett, kényszerűségből egyéb rovarölőkkel is kombináljuk a permetlevet.
Egyre több fát injektálnak, egyre jobb módszerekkel. Kétségkívül perspektivikus eljárás. A rovarölő szer nem jut ki a környezetbe, és a moly rajzásához sem kell alkalmazkodnunk. A Főkert Zrt. is a módszer mellett döntött például a Hűvösvölgyi út fáinál. Hátránya, hogy csak rovarölő szert tudunk bejuttatni a fa keringési rendszerébe, nem biztos, hogy a lombkorona minden pontjára eljut a hatóanyag, és gyakran befertőződnek a furatok. Ez utóbbi főleg a primitív eszközökkel dolgozó, durva sebeket ejtő vállalkozók munkájára jellemző. Az alkalmazható készítmények engedélyeit is tisztázni kellene.
A háló lyukmérete visszatartja a kirepülni készülő molyokat, de a szabadba engedi a kisméretű parazitákat. Azonban azt tapasztaltuk, hogy még a magányos, udvarokban álló, betelepülő molyoktól elzárt fáknál sem tudtunk kellő eredményt elérni.
Továbbra is keressük a környezet-barát módszereket. Amíg nem találunk olyan eljárást, amellyel meg lehetne közelíteni a vegyszeres eljárások hatásfokát, addig marad a permetezés és az injektálás. Célunk, hogy a vadgesztenyék zöldek, egészségesek maradjanak.
