Az őszi termesztésből idejében begyűjtött termés jól tárolható, így akár a tél során sokáig fogyaszthatunk saját termést. A kínai kel felépítésében a fejes káposztához és a kelkáposztához áll a legközelebb. Az első, szétterülő „szoknyalevelei” után, általában a 7-9. levéltől kezdve felálló, majd befelé öblös, szorosan egymásra boruló levelekből álló „óriásrügyet” képeznek a levelei, amelyek a növény fogyasztott részét adják.
A kínai kel fajtái három típusba sorolhatók. Az ősi alakhoz legjobban hasonlító fajták levelei nem képeznek fejet, vagy a „fej” nagyon laza. A fejet képező fajták kompakt, kerekded fejet képeznek, vagy a fej hosszúkás, megnyúlt hengeres vagy fordított tojás alakú, esetleg a csúcsnál jelentősen kiszélesedő. A hazánkban leginkább ismert fajták hengeres vagy hordó alakúak, de nem kifejezetten hosszúak. A fajták a fejesedésen és a fejalakon kívül levélszínben, a levélerek méretében, a levéllemezek finomságában, a külső levelek szőrözöttségében, a levelek hólyagosságában térnek el egymástól.
Tenyészidő szempontjából a legkorábbi fajták 50-60 naposak (kiültetéstől a fejesedésig), ezeket főként hajtatásban használják, míg a hosszú tenyészidejű (nagyobb fejet képező) fajták 70-85 naposak.
A fajtát a termesztési időszaknak megfelelően válasszunk. Ősszel fontos, hogy a növények jól viseljék az egyre alacsonyabb hőmérsékletet, míg tavasszal (fóliasátorban) éppen az esetleges túl meleget elviselő fajtákra van szükség.
Környezeti igényei
A kínai kel hidegtűrő növény, a hazai két termesztési időszak közül az őszi felel meg hőmérsékleti igényeinek. Fiatal korban viszonylag jól viseli a meleget, a fejesedéskor kedvezőbbek számára a hűvös napok. A felmagzást a 13-15 °C alatti hőmérséklet váltja ki.
Tavasszal a hőmérséklet gyakran van ez alatt az úgynevezett jarovizációs küszöbérték alatt, ezért fejesedés nélkül magszárba megy, vagy csak laza fejkezdemény alakul ki;
A tavaszi termesztés tehát csak hajtatásban biztonságos, és korai (március közepe előtti) ültetés esetén csak fűtött berendezésben.
A 13 vagy 15 °C alatti hőmérséklet egyébként már a palántanevelés második felében megindíthatja a magszár kialakulását.
Fény szempontjából nem különösen igényes növény, de a nálunk megszokott téli fényszegény időszakban hajtatóberendezésekben nem érdemes termeszteni.
Vízellátására mind a tavaszi hajtatás, mind az őszi termesztés során fontos figyelmet fordítani. Nagy vízigényű növénynek számít, és a gyors fejlődése miatt a víznek (és ezzel együtt a zavartalan fejlődéshez szükséges tápanyagoknak) mindig elérhetőnek kell lennie.
A legtöbb esetben a kalcium rendelkezésre áll a talajban, csak a növény nem tudja megfelelő mennyiségben fölvenni. A kínai kel esetében elég gyakori a belső levélszélbarnulás, azaz a legfiatalabb, legbelsőbb levelek szélének elhalása, amit sajnos nem is könnyű észrevenni. Ennek elkerülésére a vízellátás mellett a folyamatos gyökérnövekedést is biztosítanunk kell, a talaj jó foszforellátottságával, valamint viszonylag alacsony sótartalmával. Ez utóbbi miatt óvatosan kell trágyáznunk, hogy magas koncentrációval ne „égessük meg” gyökereket. Ha a talaj humusztartalma nem elégséges, akkor inkább megosztva adjuk ki a szükséges nitrogéntrágyát, mint egyszeri nagy adagban.
Szabadföldi termesztés
Tekintettel arra, hogy a nyári hosszú nappalokon nem képez fejet, és a tavaszi hűvös reggelek is kiváltják a magszár kialakulását, szabadföldi termesztésével csak ősszel, másodvetésben érdemes foglalkozni.
A vetés július utolsó napjaitól kezdve augusztus 10-ig javasolt (a fajták tenyészidejétől függően), hogy még a nagyobb fagyok előtt kifejlődjenek a fejek.
Nevelhetünk palántákat is, amit körülbelül ugyanakkor kell kezdeni, mint a helyrevetés ideje lenne. A legolcsóbbnak számító szálas palántanevelés a kínai kel esetében nem javasolható, mert a növények nagyon megsínylik a gyökérsérüléseket, tehát tálcás vagy tápkockás palántákat kell nevelnünk. Akkor válasszuk a palántanevelést, ha a vetési időpontban a területet még elfoglalja az előnövény, vagy nem tudjuk időben előkészíteni, vagy nem tudunk jól gondoskodni a fiatal növényekről (öntözés) az augusztusi még esetleg túl meleg napokon. Kiültetésükre augusztus második felében, legkésőbb szeptember első hetében kerülhet sor.
Lényegében minden olyan növény megfelelő, amely a kínai kel szaporítási idejére leérik, a retek és korai káposztafélék kivételével, amelyekkel közös betegségei, kártevői vannak. Így tavaszi és nyári saláták, spenót, borsó, zöldbab, tavaszi vetésű csemegekukorica, korai burgonya, vagy akár uborka is lehet előtte a területen.
Az előnövény lekerülése után a talaj-előkészítéssel együtt indítótrágyát mértékkel juttassunk ki: maximum 5 g/m2 N-t és ugyanennyi KO2-t. Nagyobb adag kijuttatása sóstresszt okozhat a növényeknek, a gyökerek sérülhetnek, ami gyenge fejlődést és könnyebben kialakuló kalciumhiány-tüneteket okoz. Foszfor vonatkozásában nincs ilyen korlátozás, de a növények foszforszükségletének nagy részét érdemes már előző ősszel kijuttatni.
A talaj-előkészítés során ügyeljünk, hogy jó szerkezetű magágyat vagy ültetőágyat kapjunk – ehhez akár a talaj előöntözésére is szükség lehet.
A sortávolság 50 cm-es, és majd a növények soron belüli távolsága is ehhez hasonló legyen. Ehhez helyrevetéskor folyóméterenként 6-8 magot érdemes elvetni, majd két lombleveles állapotban egyelni úgy, hogy folyóméterenként 2-3 növény maradjon.
A növényápolás általában két-háromszori gyomirtásból és talajlazításból, egy vagy két alkalommal fejtrágyázásból, valamint öntözésből áll.
Átlagos tápanyag-ellátottságú talajon elegendő az egyszeri nitrogén-fejtrágyázás a növények 6-8 lombleveles korában. Ha a talaj nitrogén- és kálium-ellátottsága nem megfelelő, ritkán szükség lehet kétszeri fejtrágyázásra is – ilyenkor az első fejtrágyázáskor (a növények 5-6 lombleveles korában) adjunk nitrogént és káliumot is, de másodszor (az első után 10-14 nappal) már csak nitrogént, maximum 4 g/m2 hatóanyaggal.
Helyrevetés után szinte mindig szükség van kelesztő öntözésre (palántázáskor pedig mindig szükséges a beiszapoló öntözés), majd először 20 mm-es, utána pedig a fejesedésig 30-40 mm-es vízpótló öntözésekre (általában 2-3-szor ismételve). Mivel a fejesedés már őszre esik, ebben a fázisban csak száraz években kell öntözni, ha mégis, akkor kisebb, 15-20 mm-es vízadagokat használjunk.
Az említett szaporítási időpontokhoz igazodva, a tárolási érettségben való betakarítás október második felére esik, amikor a fejek az alsó és a felső részükön egyformán kemények. Friss fogyasztásra már 1-2 héttel korábban is szedhetünk úgynevezett félkész fejeket. A befejesedett tövek jól bírják akár a mínusz 2-4 °C-os fagyokat is, de fagyottan szedve nem tárolhatók. Szedéskor az egész tövet vágjuk le közvetlenül a földfelszín fölött, a külső levelekkel együtt, majd csak ezután szedjük le a legkülső leveleket.
A kínai kel levelei ülők, vagy nagyon kicsi nyelük van, száruk a fejesedés állapotában nincs (így nincs torzsája sem). A levelek könnyen, egyesével lefejthetők a fejről. Tisztítás után a fogyasztásig érdemes őket fóliával körbetekerve összetartani.
Hajtatás
Ha tavaszi hajtatást tervezünk, a legkorábbi, február végi ültetéshez 15 °C hőlépcsőjű berendezésre van szükség, illetve március közepétől ültethetünk fűtetlen (de kettős takarású) berendezésbe. Nagy sejtű tálcás, tápkockás, vagy cserepes palántából négyzetméterenként hatot-hetet ültethetünk, négyzetes elrendezésben vagy háromszögkötésben. A palántaneveléshez jól fűthető hely kell, s magvetéstől kiültetésig 5-7 hétre van szükség, a földlabda méretétől függően.
Az optimális nappali hőmérséklet az ültetéstől a fejesedésig 18-20 °C, a fejesedés kezdetétől 12-15 °C, éjszaka pedig mindig 3-4 fokkal hidegebb, mint nappal. Az öntözésnél és fejtrágyázásnál a szabadföldi termesztésnél leírt elvek alkalmazhatók termesztőberendezésben is, figyelembe véve, hogy a tenyészidő rövidebb, így csak egyszeri fejtrágyázásra van mód. A levélszélbarnulás elkerülésére érdemes koncentrálni, ha szükséges, párásítással, vagy éppen szellőztetéssel.
Árunak a kemény fejek alkalmasak, amelyek azonban a szabadföldi őszi fejeknél kevésbé tömöttek és jóval kisebbek. Saját fogyasztásra már szedhetjük korábban is, de meg kell várni, amíg a fejek már határozottan kitapinthatók.
