A leghidegtűrőbb pozsgás növények a Sempervivum, Sedum és Euphorbia nemzetségben találhatók, ezek a télálló növények akár mínusz 25 C-fokot is károsodás nélkül elviselnek. Ide tartoznak a hazai kertekben is jól ismert kőtörőfüvek, kövirózsák és kutyatejek, amelyek télen kicsit összehúzódnak és elszíneződnek (kövirózsa) vagy ledobják a leveleiket és a következő évben új hajtásokat nevelnek.
A kaktuszok közül az Opuntia (medvetalpkaktusz) nemzetségben vannak télálló fajok, az utóbbi években nemkívánatos hazai terjedésükről is olvashattunk. Néhány Agave is elviseli az enyhébb fagyokat, úgy mínusz -4 C-fokig, sivatagi őshazájukban ugyanis éjjelente nem ritkán hűl le a levegő fagypont alá.
A télálló pozsgásokat elsősorban nem a hideg, hanem a túl sok nedvesség veszélyezteti, csak jó vízelvezetésű talajban nem rothad el a gyökerük. A télen is kint hagyható fajokat védjük tehát az esőtől és a hótól.
Élőhelyüktől függően igen eltérő a pozsgások hidegtűrése: a Közép-Amerika félsivatagos területeiről származó Echeveria (amerikai kövirózsa), a rendkívül változatos Crassula (pozsga) és Aloe nemzetség legtöbb tagja 7 C-fok alatt már nem érzi jól magát. Sokuk viszont éppen ősszel kezd el virágozni, ezeket a növényeket érdemes mielőbb bevinni a szabadból, mielőtt veszélyes lehűlések érkeznek. Mostanában már figyeljük a hőmérsékletet és kezdjük előkészíteni a növényeket a télre.
Mielőtt beköltöztetnénk őket, vizsgáljuk át, hogy nincs-e rajtuk valamilyen károsító, távolítsuk el az elszáradt részeket és szükség esetén ültessük tiszta cserépbe, friss földbe a növényeket.
Ezek teleltetése az egyszerűbb, világos lépcsőházban vagy fűtetlen szobában tarthatók. Hűvös helyen, 10-15 C-fok közti hőmérsékleten és sok fény mellett vészelik át a telet. Öntözni csak annyit szabad, hogy megakadályozzuk a teljes kiszáradásukat. Csak akkor öntözzünk, amikor a teljes földlabda kiszáradt. Ha kicsit összetöpped vagy begörbül az alsó levelük, óvatosan adjunk egy kis vizet, de mindig fölülről, lehetőleg reggel vagy nap közben, és mindig nagyon figyeljünk oda, hogy a levelekre ne kerüljön víz. Ebből a célból a talajt érdemes apró kaviccsal vagy perlittel borítani, és csőrös locsolót használni.
A melegigényesebb fajok világos ablakpárkányon a szobában is áttelelhetnek, de a mi teleinken általában pótmegvilágítást igényelnek, ugyanis legalább hat órán keresztül kell szórt fényt kapniuk. Szobahőmérsékleten és rövid ideig tartó megvilágítás mellett csúnyán fölnyurgulnak vagy ledobják a leveleiket.
